Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1917 (18. évfolyam, 14-52. szám)
1917-08-25 / 34. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 2 vánja álláspontját körvonalazni a mártékletességi kér. désben. Nevzeetesen miután tudomány, tapasztalat, üzleti életben való megfigyelések, a vallásnak és minden erkölcsi tényezőnek egyöntetű állásfoglalása kétségtelen bizonyossággá teszik azt, hogy a szesz tulajdonképpen nem egyéb, mint méreg, mely mint ital a testre- pusztitó, a lélekre, az elmére és erkölcsösségre káros kihatással van, s miután a közélet minden terén, vasutaknál, gyáraknál, nagy üzletekben, sőt a katonaságnál is és lapvállalatoknál is kezdik megismerni a szeszes italokat élvező egyéneknek és alkalmazottaknak kevésbé való használhatóságát: — előttünk, mint a kér. a- nyaszentegyház tagjai előtt nem lehet kétség az iránt, hogy mi a szeszes italokkal való élésnek kérdésében csakis egyetlen álláspontot foglalhatunk el jogosan és helyesen, nevezetesen azt, a mely megalkuvás nélküli határozottsággal elitéli és kárhoztatja a szeszes italokkal való élést és a szeszes ital októl tói való teljes megtartóztatás elvi álláspontját vallja magáénak és a kerületek, egyházmegyék utján felszólítja a közegyház minden egyes tagját, hogy ez elv érdekében küzdjön minden eszközzel. Legyünk mi lelkipásztorok egyen egyen apostolai a mértékletesség ügyének. Ne habozzunk felemelni olykor olykor a mi kárhoztató szavunkat a testiségbe, a mértékletlenségbe való elmer ülés ellen. Ezt megtenni kötelességünk nekünk, úgyis mint Krisztus szolgáinak úgy is, mint a ránk bízott lelkek és családok boldogsága őreinek. Az Isten igéje határozottan és világosan tanítja, hogy a részegesek be nem juthatnak a mennyeknek országába. Mutassuk hát meg azt a keskeny utat, mely örök életre vezet. Ne féljünk attól, hogy akadnak, kik félremagarázzák legjobb szándoku magatartásunkat ez ügyben. Legyünk bizonyosak a felől, hogy többen lesznek, a kik elismeréssel adóznak nekünk határozott magatartásunkért és fellépésünkért, mint azok, kik gáncsolnak bennünket e miatt. Aztán meg, még ha mindenki ellenünk szállana is, -engedelmeskedjünk inkább az Istennek, mintsem az embereknek. Mutassuk meg ezt a képet válasz gyanánt azoknak, kik olyan nagy barátai szeszes italoknak. Kérdezzük meg őket, -hogy mit szeretnek, mit dicsőítenek ők ezen a képen? S ha mi lelkipásztorok félelem és tartózkodás nélkül megróvjuk a mértékletlenséget, mint BŰNT, ha nemcsak imádkozunk, hogy jöjjön el körünkbe az Istennek országa, hanem cselekszünk is e kérés megvalosul- hatására valamint; -akkor meghalljuk Urunk helybenhagyó szózatát is egy napon, a midőn az ő itélőszéke elébe állíttatunk.-x-******************************************* * * | Bajaink s boldogságunk. * | Irta í **********************************-********** Kovács Ferencz newarki ev. ref. lelkész. Mindég panaszolkodó, soha meg nem elégedett emberek vajmi kevés örömöt találnak az életben. Mindent sötét szemüvegen át nézve, -ők mindenben csak a lehangoló vonásokat veszik észre, és szinte bántja őket a mások vidámsága, öröme, a napsugár. Ha a magukat mindég szerencsétlennek tartó emberek gondolatvilágának, életfelfogásának mélyére tekintünk, -könnyen felfedezhetjük bennük elégedetlenségük, boldogtalanságuk okát. Vannak közöttük, kik már a gyermekkorban el lettek kényeztetve és a mikor felnövekedve az életbe kiléptek, -sok keserű csalódáson kellett keresztül menniök, a mely csalódások természetszerűleg nyomot hagytak a kedélyen. Az ilyen nevelésű egyének az élettől csak venni akartak, meg nem gondolván azt, hogy az élet semmit nem ad ingyen. A természetnek törvénye az. hogy mindenért meg kell dolgoznunk. A ki élvezni óhajtja a jót, a kellemeset, -annak mindezek elnyeréséért és megszerzéséért küzdenie, fáradnia kell, sokszor ezekért áldozatot kell hozni tudnia. Az élet sziguro iskolája egyébként hamar kiábrándítja ferde felfogásukból azokat, kik helytelen felkészültséggel léptek ki a küzdelem nagy mezejére. Az ilyen egyéneknek elég nehány súlyos, szerintük ki nem érdemlett csapás a sorstól, -és ők meg* * vannak törve, össze roszkadnak az életnek nagy országútján. • Kétségtelen, hogy némely embernek nagyon is sok jut ki a nyomorúságokból és az élet szenvedésekből. Mint hogy ha csak czélpontul volnának kiállítva, hogy a szenvedések nyilai őket sebezzék. És nem csodálatos é, hogy gyakran az ilyen nagy próbákkal meglátogatott egyének sokkal nagyobb türelmet és alázatosságot tudnak tanúsítani, erősebb hitet, reménységet és béketü- rést hordoznak keblökben, mint azok, kik csak ritkán érzik megsuhanni fejők felett a sors súly toló csapásait? Egy kevés vizsgálódás rávezet bennünket arra, hogy az istenfélő s hivő családi körben felnövekedett gyermekek azok, kik gyermekkorban megszokják a nehézségekkel való szembeszállást és mikor kilépnek az életbe, megedződött erővel és a mi fő, Isten gondviselő jóságába vetett törhetlen hittel rendelkeznek. Az ilyen emberek nem félnek az élet viharaitól, mert erősek, mint az a tengerenjáro nagy hajó, mely ostromok kiállására van elkészítve. Az ilyen emberek az élettől nemcsak örömöket és élvezeteket, de munkát is ki ván- nak és annak jutalmát megelégedetten élvezik. Bíznak önerejükben is, de tudják azt is, hogy az áldás, a segedelem és egyáltalán minden jótétemény onnam felülről, a kegyelem szent Istenétől jő alá az emberekve. Az ilyen hivő és Istenben bizó Keresztyén emberek az elet feladatainak teljesítését nem kerülik ki, de bátor lendülettel oldják meg. Számukra a munka mindenkor öröm s még ha az élet nagy tengerén viharokkal találkozik is gyönge hojajuk, -hitük árbocza erős. hogy ahoz fogodkozhassanak, ók még ostromok között is a felhők mögül elől villogó napsugarat keresik. Miért adott Isten szenvedéseket, bajokat földi gyermekeinek?..........ezt csak azok értik meg, kik hivő lélekkel keresik a titkok megoldását és tudják azt, hogy azoknak, ik az Istent félik és szeretik, mindenek egyformán javokra és idvességükre vágynak. — Az ilyenekre nézve a szenvedések nm gyengítő és lehangoló, hanem erősítő és felemelő hatással bírnak. — Oh mily szépen is énekli a kegyes énekszerző abban az ismerets 93--ik Dicséretben; — 1) Istenre bízom magamat Magamban nem bizhatom, ő formált s tudja dolgomat, Lelkem ezzel biztatom. E Világ szép formája. Az ő keze munkája, Mit félek ? mondon merészen, Istenem és Atyám lészen. 2) öröktől fogva ismerte, Hogy mire lesz szükségem, Éltem határát kimérte, Szükségem s elégségem. — Lelkem hát mit süllyedezsz, A hitben mit csüggedezsz? Egy kis bajt nem győznél e meg, Hogy tántorítana ez meg ? —.
