Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1916 (17. évfolyam, 4-53. szám)
1916-04-15 / 16. szám
16. sz. ÁPRILIS 15. AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 3 ILONA i------............—, ...... IGAZ TÖRTÉNET. -........................ Négy év óta porladtak már a mohácsi nagy nemzeti temető halottjai. S mennyi újabb bánatot nem hozott, s mily nemzetölő polgárháborút föl nem keltett az a négy esztendő! Az Ur kibocsátotta a magyarra az ő haragjának ostorát. Nem volt elég, hogy százados ellensége szinte végső csapást mért reá, hanem valami bosszúálló angyal egymás ellen ingerelte a megmaradtakat, s az egy meggyengült országból lett kettő két szüntelenül hadakozó királylyal. Egyiknek a török, másiknak a német volt barátja, mindkét pártfogó ellensége az elárvult magyarnak. Ezekben a mostoha időkben az erős, a szép Buda vára nagyon sok szomorú napokat látott. Egyszer a török foglalta el s János királyt tette benne úrrá, másszor a németek verték ki belőle Jánost és llabsburgi Ferdinánd zászlóit tűzték falaira. De alighogy ez meg történt, a jó budaiak megint arra ébredtek, hogy a szultán ágyúi hányják rájuk a bombát és a német vitézek megadják magukat kegyelemre, a várat ptdig Szuli- mán rendelkezésére bocsátják, aki oda megint beleülteti Jánost s a lelkére köti, hogy azután azt meg is tartsa, mert minden csipp-csupp dologért nem jöhet mindig Magyarországba. János király csakugyan mindent megtett országa fővárosának megerősítésére. A falakat, bástyákat kitűnő védelmi állapotba helyezte, híveit maga köré gyüjté és több jóakarattal, mint erélylyel kezdé kormányozni a budai királyi palotából a hozzá lni nemzetet. Nem sokáig volt nyugta. Ferdinánd 1530-ban vezérét Rogendorf Vilmost nagy szárazföldi és vizi sereggel küldötte Esztergom és Buda megvételére. Esztergom, miután a János királytól felmentésére küldött naszádos hadat a német hajóraj tönkretette, csakhamar meghódolt. Október végén Rogendorf szárazon és vizen ostrom alá vette Budát a királylyal együtt. Már egy hónapig tartott az ostrom. Mindkét oldalról végső elszántsággal küzdöttek és heves harcokat vívtak szárazon és vizen egyaránt. A király szorult helyzetében ismét a törökhöz fordult és híveihez kiáltványokat intézett. Néhányan be is juthattak hozzá álutakon, de az nem volt elég. A török késett s a veszedelem napról-napra növekedett. A németek bombái nagy kárt ejtettek a falakon és a bástyákon. A védősereg kezdett kimerülni és az ellenség fogytával kitört a borzasztó éhínség. Leöldösték a lovakat és azok húsával táplálkoztak. De ha legalább még az elegendő lett volna! Az éhség nyomában jött a pusztító járvány s egymásután szedte az éhségtől kiaszott s elgyötört áldozatokat. A várat mégsem lehetett, nem volt szabad feladni, mert az ott lévő királylyal együtt elveszett volna a nemzetnek jövendőre mindenreménysége. Akkor még hittek János hívei a nemzeti királyság fönmara- dásában. Beh hiába hittek, beh hasztalan reménykedtek! A kétségbeesés és elesüggedés napjaiban a király maga is vigasztalva, bátorítva járt népei között, de különösen sokat tettek a közhangulat emelésére és a betegek megnyugtatására a bentlévő papok, s ezek között János egyik legbuzgóbb hive és titkára, pelső- ci Benedek Imre, gyulafehérvári prépost. Gazdag, előkelő család sarja; atyja János, főpohárnok, ő maga ifjú még, müveit, lelkes, hős. Katonának époly kiváló, mint papnak. Legkevesebb, amire vágya és reménye volt, egy püspöki szék. Ez a Benedek Imre egy napon egyik budai jómódú görög kereskedő, Orbonás Athanáz házába nyitott be, akit, — mivel Krétából származott, — közönségesén csak Krétának hittak. Egyetlen leánya, a szép Ilona szenvedett az éhség sorvasztó kínjában, mig az apja tehetetlenül, maga is elérőt lenedve tér gyeit ágya előtt. A A belépő prépostra rendkívül hatással volt ez a jelenet. Megindulva lépett az ágy felé, mire az apa hozzákuszva kezdett esdekelni.— Uram! Az Isten küldötte vagy te, mentsd meg a leányomat. Aranyom van, de ezzel nem lehet táplálkozni. Ami megenni valónk volt, ez a jó lélek elosztogatta más éhezőnek s most ime ő éhezik és hunyó . éltével megakasztja szivemet. — Jól mondád, szerencsétlen felebarátom, hogy az Isten küldötte vagyok — szólalt meg a prépost, — s mennyei eledelt hozok számotokra, melyből aki eszik, soha meg nem éhezik. — Csak egy falat kenyeret, jó Uram! — esengett Athanáz. — Nem csak kenyérrel él az ember, mondotta édes Idvezitőnk. — Ne beszéljünk földi kenyérről, mikor a felséges urunk, királyunk asztalára sem jut. Hazáért és királyért száz halált is el kell szenvednünk! Te is magyar vagy, bár idegen vérből. Leányom! — fordult az elalélt, de eszméleténél lévő Ilonához, — gyónj meg, mielőtt Isten itélőszéke előtt megjelennél. — Öli én már meggyóntam — mondá a leány átszellemültem Bebek megütközve tekintett reá s úgy kérdezte:- Meggyóntál és kinek- Magának az örökbirónak. ;— Az örökbiró földi sáfárai mi vagyunk; senki nem mehet hozzá másképen, hanemha mi általunk. Aki máskép próbálkozik, vétkezik az üdvösséget adó egyház ellen és kárhozatra jut .- Akkor én már elhatároztam, főtisztelendő Uram! Más hit szerint imádom az én Istenemet, más meggyőződései járulok elébe. Egy közbenjárót ismerek csak Isten és ember között, az én Uramat, a Jézus Krisztust. — Hol tanultad az eretnekséget? — szólt indulatosan a prépost. — Atyám! — kérlelte a kereskedő — ne vesd ki őt a kegyelem országából. Ez az egy bűne van, ennek sem ő az oka. Mária királyné udvarában tartózkodott gyakorta, ott félrevezették pater Henkel beszédei; azután hallgatta. a budai papnak, Kreisling uramnak a szónoklatait is; ifjú volt, ábrándozásra hajlandó s igy nem csuda, ha elcsavarták a fejét. Hiszen olyan szépen, olyan elragadó módon tudtak azok a papok beszélni —Eh ,iires beszéd! De a megtérésre mindig van idő és sohasem alkalmasabb ,mint mikor a halált közel érezzük. Leányom! te megtévedtél, de az egyház örömmel fogad vissza, mint megtérő gyermekét ; örök üdvösség részesévé tesz, csak tégy vallást bűneidről és vedd föl az utolsó szentséget! —Soha! — mondá elhaló hangon, de határozottan a leány. Lehanyatlott párnáira, behunyta szemét s valami tulvilági boldogság ömlött el szép, fehér, beesett arcán. A prépost megdöbbenve állott előtte, Ennyi erős akarat, ily szilárd meggyőződés egy elgyötört, haldokló nőben! Ilyet ő még nem látott. Eddig soha nem tapasztalt érzés fogta meg szivét. Úgy szeretett volna elismerésül egy utolsó csókot lehelni a leány sápadt homlokára, mielőtt a lélek elszáll- na belőle. Aztán a minden áron való életbentartás gondolata ragadta meg. Néhány korty bor volt még nála, a leány ajkához érinté, mire az fölnyitotta bágyadt szemeit. —Térj magadhoz és az Istenhez ! — mondá szelíden Bebek. —Hozzá térek. — Úgy fogadd el az egyház ma- lasztját. — Arra nines szükségem. A prépost keresztet vetett magára : — Távozz tőlem Sátán! Ez már több a soknál is! —• Mentsd meg legalább lelkét a kárhozattól, Uram! — könyörgött kezeit tördelve az apa. (Folyt, köv.) A Magyar Királyi Postatakarékpénztár ezennel köztudomásra hozza, hogy EGYEDÜLI HIVATALOS KÉPVISELETE AMERIKÁBAN A TRANSATLANTIC TRUST COMPANY 67 Williams St. New York. Üzletágak: Pénzküldés az óhazába a legkedvezőbb feltételek mellett. Hadikölcsönjegyzések továbbítása közvetlenül a MAGYAR KIRÁLYI POSTATAKARÉKPÉNZTÁRHOZ. Betétek kezelése és kamatoztatása. Közjegyzői ügyek gyors és pontos elintézése. 100 KORONA $13^ New Yorkban és környékén lakó honfitársak keressék fel személyesen a bank fióktelepét: 109 AVENUE A, Corner 7th Street, amely MINDEN NAP — szombaton is — reggel 9 órától este 8 óráig van nyitva.
