Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1916 (17. évfolyam, 4-53. szám)
1916-04-15 / 16. szám
4 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 16. sz. ÁPRILIS 15. Vol. XVII. April 15 1916. No. 16. Amerikai Magyar Reformátusok Lapja Á Ref. Church In the U. S. magyar egyházmegyéjének hivatalos lapja. Felelős szerkesztő: HARSANYI LÁSZLÓ, n«w yorki ref. lelkész. Főmunkatárs: KOVÁCS ENDRE daytonl ref. lelkész Szerkesztőség és kiadóhivatal: 454 E. 116th St., New York. Minden levél, közlemény, egyházi éa •gyletl tudósítás, felszólalás és hirdetés e címre küldendő: Amerikai Magyar Ref. Lapja 454 E. 116th St., NEW YORK Telephone: Harlem 1893 Előfizetési árak: Amerikában egész évre............$1.00 Magyarországra egész évre... $S. 00 HUNGARIAN-AMERICAN REFORMED SENTINEL Published Every Saturday by the Board of the Presbyterian Church ü. S. A. and of the S. S. Board of the Reformed Church In the U. S. Editor: Rev. LADISLAUS HARSANYI Subscription rates One Year $1., Half Year 50c — Foreign Countries One Year $3, Half Year $1.50 Virágvasárnap. Legenda. Jézust szive s ős szokás vonzotta Husvét táján fel a szentvárosba, Bár jól tudta, hogy ott rá mi sors vár S nyomában a rut árulás ott jár, A kicsinyke kis Béthániából Ment alázattal, ő, a Megváltó. Szamár vemhén ül s körülötte A sokaság, mely ott egybe gyüle örömittasan hódol, imádja S zöld ágakat szeldel az útjára. És hogy hullámzik az utcán végig, Tanítványai rajongva nézik. Van ruháját aki leteriti, S mind egy szivvel-szájjal rázendíti: “Áldott, ki jött, Hozsánna, Hozsánna, Dávid fia, zsidóknak királya!” Mig máskor ő az, aki vigasztal, Most néz reájok borongós arccal. “Uram, mi bánt, mi gyötri a lelked? — Kérdi János, az a legkedveltebb, — Hisz nézd, milyen szívből hódol a nép!” “Hamar megváltozik, meglásd e kép, Ki utamra ma virágot hintett, Holnap azt kiáltja, hogy: “Feszítsd meg!” “Igaz, Uram, a nép állhatatlan, De úgy bizhatsz, mint saját magadban, Tanítványaid kisded seregében.” “A nap három Ízben le se mégyen, Kishitüleg mind szélylyel szaladtok, Elárultok és meg is tagadtatok.” A hü tanítvány most sírva fakad: “Tökéletes csakis te vagy magad. Hogyha szigorúan megítéled, Ki ütheti meg itt a mértéket? A lélek kész, de 'erőtlen a test, Uram ne vedd mi tőlünk zokon ezt!” Jézus kezével inte nyájasan: “Beteljesül, ami megírva van: Meggyaláznak és bebörtönöznek, Megostoroznak és megkötöznek, Majd a vesztőhelyre kivezetnek És a dölyfös papi fejedelmek Kigunyolnak a kínos kereszten.. És a nép ?... Majd segít nekik ebben.” Borzasztó, — jó uram, — a beszéded ! De úgy lesz, ha szent Atyád úgy végzett. Ám hirdette, s pedig hányszor ajkad, Hogy a halál nem fog ki te rajtad, Mert feltámadsz és veled az ige, S mind e világ annak lesz majd hive!” “Eszméim győznek. Fel, feltámadok. Nem is ez az, a mért én bus vagyok. E papi fej’delinek, kik megölnek, Meglásd, hogy majd hozzátok szegődnek. És ha közietek egy igaz támad, Megismétlik a szörnyű vérvádat, Válogatva kin és gyötrelemben, A nép pedig, — ah, az én nevemben, Mint akit a bor megrészegített, Újra azt kiáltja, hogy: “Feszítsd meg!” Dayton, O. KOVÁCS ENDRE. A legnemesebb akarat ni. “Atyám legyen meg a Te akaratod!” Egy barátom kért nemrég, hogy segítsem őt egy kételkedő hitének megerősítésében. A kételkedő társadalmi és üzleti tevékenységével kivált munkatársai közül, de hanyatló egészsége miatt egy időre vissza kellett vonulnia a mozgalmas élettől. Ezalatt az üzlet, melynek vezetője volt, a bukás szélére került. Közben nejének tudomására hozta háziorvosuk, hogy a szorgalmas ember életéhez nincs remény. A fájó szivü asz- szony kérte meg az é n barátomat, hogy hozzam közelebb a távozni készülőt az Idvezitőhöz. Bár derék jellemű, tisztességes egyéniség volt a beteg, nem tudott meg- békülni Istennel s még betegségében is tiltakozott az ellen, hogy lekészt hozzanak házához. Ismertem különben ezt az embert vallásos elveiről, azért nem látogattam meg eddig. Annyival kellemetlenebbül éreztem magam, midőn őt beteg állapotában fölkerestem. Mélyen aludt, mikor szobájába léptem, igy nem volt alkalmam beszélni vele. Hallva látogatásom hirét, nagyon sajnálta, hogy régi ismerősével nem találkozhatott; azonnal üzent, hogy keressem fel, mihelyt tehetem. Nem is számítottam arra a meleg, természetes iszeretetre, mellyel fogadott. Elém tárta szerencsétlenségét a mindennapi és a vallásos életben. Állapotában — mint én természetesen kifejeztem — csak Jézus jelenléte segíthet. De ő tovább fejtegette tehetetlenségét s tárta elém kételyeit. Igénytelen ember volt külsőleg, de belsejében nagy erő és vállalkozó szellem lakozott. Segítség nélkül küzdötte fel magát, akaratereje legyőzött minden akadályt. “Tudom, mit akar mondani nekem” szólt. “Adja fel a maga akaratát, bízza magát az Idvezitő- re.” “Föladjam — akaratomat?” “Hisz csak az akaiat az a mivel rendelkezem. Az életet mint szegény fin kezdtem. Beteges voltam. Csak akaratom tartotta bennem az életet. Ezzel küzdöttem is építettem fel nagy üzletemet, vagyonúm s otthonomat. Akaratommal segítettem szülőim s másokat kényelmesebb életre. De betegségem elvette akaratom gyümölcseit. Mi maradt meg életemből, egy roncsolt test, íoncsolt lélek, egy semmi, mely csak azt várja, hogy tova seperje az életnek Ura. S még most is él az én akaratom, ha minden egyéb elveszett is — ha ezt feladom, mi marad belőlem?” “Nem is azt tanácsoltam, hogy adja fel akaratát, csupán azt, hogy erősítse meg azt. Jelenleg, igaz, erős akarata van, de ez nem menti meg betegségéből, nem segíti üzletének talpraállitásában. Vájjon a Mindenható nem tudná segíteni. Azt gondolom, hogy ha erős akaratát a Mindenhatóba kapcsolja, aki olyan dolgokat is megtehet, amit Ön vallomása szerint nem tehet, akaratát helyes irányban fogja használni, sokkal erősebb lesz az, mint volt eddig.” Miután megvilágosodott előtte az, hogy nemcsak benne van akaraterő, s kérésemre, hogy imánkkal forduljon Istenhez, engedelmesen hajtotta le fejét párnájára. S amint ott, betegágyánál térdelve imádkoztam, hitem nekem is megerősödött az Atyában, hogy a kételkedő beteget megnyugtatja s az életének utolsó óráiban akaratát összekapcsolja az Ő akaratával, mely életét végső eredmény- nyel koronázza. Imánk után hálásan fejezte ki örömét örömét azon, hogy Isten uj, erősebb akaratot adott neki, mellyel életét megnyerte. Gyakran meglátogattam ezentúl. S beszélgetésünk közben már nem a maga akaratát emlegette, de az Ur Jézusra hivatkozott. Mentsvára az Ő üdvözítő ereje volt s ez teljes örömet és békét kölcsönzött lelkének. Bár az orvosok néhány órát, vagy napot jósoltak neki, arcán mindjobban látszott az életpir. Ismerősei bámulatára pár hónap múlva már akaratát kétszeres erővel használta főcélja elérésére: követni a világosságot, melyet Isten mutatott neki s amely feledtette kételyeit, bajait. Jelen, vagy jövő életének csak derűs oldalát tárta barátai elé. Mikor hosszú évek múltán érezte halála közeledtét, sokkal több reménye volt, mint mikor erős akarata dús, de romlandó gyümölcseit élvezte. Szeretetteljes nejével órák hosszat elbeszélgetett napsugaras őszi délutánokon. A fák leveleinek hullását kisérve, nem félt már akaratának eredménytelenségétől. Aki egy Atyjával, teste elporlad a földben, mint a hulló levél, de lelke egyesül Vele, ki nemes akaratot plántál az emberi lélekbe. Életének végén anyja betegségét kíméletből eltitkolták előtte. De mikor meghalt anyja, a halálhír hallatára sem zúgolódott, szelíd megnyugvással szólt: “Nemsokára ismét együtt leszünk. ’ ’ A jövendő élet tehát sokkal fontosabb volt neki, mint a föld minden munkája, öröme, berendezése. Akaratereje hibátlanul hibátlanul ép volt, de a helyes irányban vezette életét. Midőn utoljára szorítottam vele kezet, öröm sugárzott arcán. Örült lelkének, meleg életének utolsó éveit helyes mederbe terelte: hogy régi akaratunkat nem kell feladnunk, hanem megerősítenünk az Ur hatalmával. Erőnk, akaratunk csak akkor sokasodik meg, ha azt Isten rendeléseinek alávetjük. (Angolból K. F.) BIBLIAI LECKEKÉP az egyedüli, a melylyel gyermekének igazi lelki gyönyörűséget szerezhet. A legszebb ajándék ez és ÖTVENKÉT VASÁRNAPRA izólő bibliai leckekép ára a postaköltséggel együtt CSUPÁN 10 CENT. Megrendelhető a kiadóhivatalban Amerikai Magyar Reformátusok Lapja 454 E. 116. St., New York, N. Y.
