Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1916 (17. évfolyam, 4-53. szám)
1916-04-15 / 16. szám
2 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 16. sz. ÁPRILIS 15. Simon Mágus mennyekbe szállása. ritkulását hozták fel ürügyül, meg azt, hogy munkájukban ideNero császár idejében, amikor Péter apostol is, Pál apostol is Rómában éltek, Simon mágus volt Rómában a keresztyénség legnagyobb ellensége. Ő volt az, aki hajdanta Samariából pénzzel akarta megvásárolni az ott prédikáló Pétertől és Jánostól a kézrá- tétel hatalmát és a Szentlélek erejével, mint varázsló, üzérkedni szeretett volna. Most Rómába került és varázsmüvészetének hire úgy elterjedt, hogy Nero előtt is kedvet talált. A hatalmas császár hitt a mágus csodatevő hatalmában. Egyszer azonban Sporus, Nero szép kedvence, egy baráti lakomán, a császár jelenlétében igy szólott Simonhoz: —Bármekkora csodákat is vittél véghez, még sem hasonlítható egyik sem a názáreti Jézus utolsó tettéhez: mennybemeneteléhez. — Tégy hasonlót, ha tudsz, vagy valid be, hogy legyőzettél! Simon igy felelt: — A halál pillanatában a lélek leveti földi ruháját és könnyű szel lem-testet kap, melyet a csillagok vonzanak. így felmenni a mennybe nem csoda tehát. De az az igazi csoda, ha valaki az ö halandó testében száll az Olympusig. És én éppen ezt fogom megtenni: a te jelenlétedben és a nép előtt a felhők fölé, az én atyámnak, Jupiternek a trónusáig emelkedem és ott inni fogok Ganymedes töltötte kupából a Césár egészségére. — Aztán újra vissza jövök a földre. És mindez megtörténik tizenöt nap múlva. Tizenöt nap múlva... a forró, nyári délután ember-emberhátán feketéllett a Capitoliumon. A Se- natus és a törvényszék üléseiket felfüggesztették, a boltok és műhelyek üresek voltak, a gyakorlótér elhagyatottságát még nagyobbá tette egy-két ott lézengő őrszem — még az Aventinus-hegy máskor népes vidékén sem jártkelt senki — mindenki Simon mágus mennyekre szállását leste. — Nero fényes páholyában az eddig még nem látott csodát, körülötte udvaroncok, hátrább, oldalt, palotákban, erkélyeken megszámlálhatatlan néptömeg, — és kissé távolabb a sokaságtól, a hivőktől körülvéve, Péter és Pál apostol. Amikor Simon mágus megjelent, az apostolok imádságba fogtak és imádkoztak szünet nélkül a csodavárás egész ideje alatt. Simon mágus nehéz redőkben elomló, aranynyal, ezüsttel hímzett, keleti gyöngyökkel kirakott bársonypalástban jelent meg. Ruháján napsugár csillogott, uszályát Isis és Mithras phrygiai -sapkás és hosszuszakállu papjai vitték. Lassú léptekkel a császár emelvénye elé lép, térdreborul és fennhangon hirdeti, hogy a csodát nem saját dicsőségére teszi, semhogy ez egyszerű látványosság legyen a császár, a szenátus és a nép számára, hanem, hogy megóvja Rómát a hamis prófétáktól, a keresztyénektől, akik a római birodalom romlására törnek. — Felemelkedve, meghajlik a szenátorok előtt és ünnepélj esen a capitolium szikla párkányára lép. Ajkai mágikus formulát mormolnak, a nép lélekzetét visszafojtva figyel. Nero félig felemelkedik ülőhelyéről és — És a következő pillanatban ezer és ezer hang kiált fel: “Repül, repül!” Simon mágus lábai nem érintették már a földet. Hosszú, fénylő palástját festői redőkbe igazítva, csöndesen leng a levegőben, feljebb... mindig feljebb. Maga a császár sem tudja visz- szatartani csodálkozó felkiáltását. Szenátorok és lovagok izgatottan ugranak fel, hogy jobban lássák a csodát. Az öreg Seneca ideges gesztusokkal magyarázza görög philophusoknak a jelenség valószínű okait. Egy művész vázlatot készit. A nép zug: “Nem ember — Isten tette ezt!” Jupiter templomából flóták, dobok, kürtök zenéje -szól. — És a tömegtől távol Péter és Pál csöndesen imádkozik. Simon mágus örült diadalának. Yarázspalástját tizenkét alvilági szellem tartotta, kiket varázsformulája szólított elő szolgálattételre. Mint egjr puha bölcső, úgy ringatta a varázslót a bűvös köpeny. Róma hét halma mélj’en alatta volt már, csak az örök város templomtornyai fénylettek vakítóan. A Tiberis lusta hullámai csillogtak, mint az arany és a tenger felé hömpölygő lávafolyóhoz voltak hasonlók. Latium zöld mezőit, Szardínia hegyeit és az Apen- ninusok havas csúcsait mint valamely szép keret vette körül Itália tengere. A nép ujongása és a hang szerek zenéje mind halkabban, mind elhalóbban hallatszott, helyette ezer kis kohold kezdte énekelni hízelgő hangon a varázsoló fülébe: “Mindezeket néked adom, mert leborulva imádtál engem. Simon mágus közeledett Jupiter trónusa felé. Öröme azonban nem tartott sokáig. Észrevette, hogy palástja nem olyan kényelmes, mint azelőtt. Majd túlságosan szorított, majd le akart hullani testéről. Simon korholni kezdé tizenkét ördög fiókját, de azok a levegő gén égitestek kisugárzásai háborgatják őket. — Egy pillanat alatt Simon észreveszi, hogy csökken repülésének sebessége. Ingerülten szidja a démonokat, — azok panaszkodnak, hogy valami idegen erő hatását érzik karjaikban, uj- jaikban és karmaikban, és hogy a földről két hang száll feléjük, melyek remegtetik őket. Simon félni kezd. Péterre és Pálra gondol. Amilyen nagyon kívánkozott pár pillanattal előbb az Olympusra, époly sietve óhajt most visszaszállni a földre, mielőtt szolgáinak ereje végképen ki nem fogy. A leszállás nagyon nehéz volt! Majd egyik, majd másik szellem karjai nem bírták a varázspalástot, ugyannyira, hogy fogaikkal kellett azt tartaniok. Simon borzadva tekintett a mélybe és elképedve hunyja le szemeit a fenyegető veszedelem előtt. Yarázsigé- ket mormol, hogy a szellemeket munkára serkentse és segítségül hivja Mihály arkangyal ős ellenségét, a sárkánykigyót. A sárkány óriási szárnycsapásokkal ott terem, “bátorság”! kiáltja Simonnak, korbácsolni kezdi az ördögöket, akik csupán erejük végső megfeszítésével tartják már a bi- borpalástot, és Simon már mentve látszik, már hallatszik a zene hangja és az embertömeg morajlása, mint a vizek távoli zúgása. “Még csak egy pillanat és meg- emnekiiltem! Még csak egy pillanat és úgy fogok Caesar előtt meg jelenni, mint aki az olympusi istenek üdvözletét hozza. Még csak egy pillanat és diadalmaskodni fogok!” gondolta Simon mágus. Ebben a pillanatban azonban Pál és Péter imája hatalmas erővel cspndül a tömegen át a Ma- gasságos trónusa felé: “Uram, Uram! Mutasd meg, hogy az ő cselfogásai hiábavalók, hogy néped ne tévelyegjen tovább ! Mutasd meg Uram a te hatalmadat !” Alig végzik be az apostolok imájukat, az ördögök a varázsköpenyt elbocsájtják és elrepülnek a világ négy tája felé. Simon Mágus a magasságból összetört tagokkal, véresen Nero lábai elé zuhant. Az apostolok diadalmaskodtak.--------o-------A SZÉLVÉSZ. De az Úrhoz kiáltának az ő szorultságukban és sanyaruságuk- ból kivezeté őket. Jón. 1, 5, 6. Megállitá a szélvészt, hogy csillapodjék és megcsendesedtek a habok. Zsolt. 107:28, 29. Az özvegyek és árvák megsegítése Hogy mily nagyszerű eredménnyel végezik a nemesatlako- zott magyar református lelkészek hazafias munkájokat is ez idegen földön amikor az óhazai özvegyek és árvák megsegítésére minden áldozatot meghoznak s buzdítják adományok tételére egyházaikat, annak fényes bizonyságát adják azoknak az otthoni vezető körökből származó köszönő és elismerő leveleknek a nagyszáma, amelyek püspökeinktől és más egyházi -vezető embereinktől származnak. Ez alkalommal helyszűke miatt csak egyről emlékezünk meg, a So. Norwalki magyar reformátusok derék, fáradhatatlan buzgóságu lelkipásztoráról, Dókus Gábor bátyánkról, a ki a következő szép levelet kapta Kassáról Révész Kálmán esperestől: Az Abauji Református Egyházmegye Esperesi Hivatala: Tisztelendő Lelkész Ur! Múlt év dec. 6-án kelt becses levelét csak ma, január 22-én kaptam meg; tehát csak most értesíthetem, hogy a 300 koronát köszönettel megkaptam, becses1 levelét az 1915. aug. 25-én Kassán tartott egyházmegyei közgyűlés elé terjesztettem, mely 11-ik jkömyvi pontjában az adományt megköszönve, úgy határozott, hogy az egyházi főhatóság a ref. hadiözvegyeket és árvákat Írja össze s ez összeírás alapján egy bizottság fogja kiosztani az adománj’t. Kovács István egyházmegyei főjegyző urat felhívtam, hogy e pontot kivonatban Tisztelendő Urnák küldje meg; ő jelentette is, hogy megküldötte, de úgy látszik, hogy a levél nem jutott czéljához. Nemes adományát még egyszer megköszönve, Isten minden áldásának kivánása mellett vagyok Kassa. 1916. jan. 22. kész hive Révész Kálmán esperes. IMA. Oh Isten! ki az Ur Jézus által kinyilatkoztattad magadat, mint Mennyei Atyánkat s ki mindazokkal. kik félik iszent nevedet s szeretik törvényeidet megismertetted a te örökkévalóságodat, mit emberi elmével fel nem foghatnánk: töltsd ki ránk Szent Lelkednek boldogító erejét és hatalmát, hogy igy mindenekfelett tehozzád ragaszkodjunk s majd egy napon megnyerhessük Ígéreted valóságát az Ur Jézus Krisztus által. Amen!
