Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1916 (17. évfolyam, 4-53. szám)

1916-01-29 / 5. szám

VOLUME XVII. No. 5.

XVII. ÉVFOLYAM 5. SZÁM.

NEW YORK, N. Y. 1916. JANUÁR 29.

EDITOR: RÉV. LAD. HARSÁNYI, 454 E. 116th St., NEW YORK.

PUBLISHED EVERY SATURDAY. _ MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON.

Entered as second-class mater Oct. 28, 1910 at the Post Office at New York, N. Y., under the act of March 3, 1871.

A KRISZTUSI TANÍTÁS . A bűnösök Idvezitője.

Lehetetlenség felsorolni mindazt a sok megbecsülhetetlen igazságot, amiket Krisztus három évig tartó működése alatt e világgal közölt. De az tény, hogy teljesen megváltoztatta az Isten, a bűn és a halál felől való nézeteinket. — Azok a “mondásai”, a miket minden előzetes készület nélkül, a leg- pazarabb módon hintett szét, szellemének kimerithetetlen gazdagsága érzetét keltik föl bennünk; és az a körülmény pedig, hogy ezeknek közlését, továbbadását “tudatlan és tanulatlan” emberekre bízta, akiknek erre nézve egyedüli minősitésük az iránta való szeretet és hűség volt, manapság a legnagyobb jelentőséggel bir. A legnagyobb elmék a bölcsesség kimerithetetlen forrását ismerik fel tanításaiban. De sohasem hangzott el e világon tanítás az övénél megpróbálóbb körülmények között. Előáll egy ala- csonysorsu ifjú ember, aki magán- és nyilvános beszélgetéseiben a pillanat szükségleteihez méri rögtönzött előadásait, melyekből a legszebbek csak kevés számú hallgatósághoz voltak intézve s egy ideig az emlékezet által őriztettek meg, mígnem leírattak. Jézus e beszédeit úgy megrostálták, mint soha senki másét, — és mily eredménynyel? Amint jelleme, úgy beszédei is tökéletesek és tartalmuk igazsága vaskos köteteknél többet mondanak eredetiségükről, mélységes jelentőségük ajkainkra adja a régen elhangzott vallomást. “Soha ember úgy nem szólott, mint ez az ember”. Igen, emlékezetes módon intett a “hivalkodó beszédek ellen, de az Ő beszédeiben nem is találunk kivetni, vagy megróni valót

Lássunk csak egy példát. Lehet e Isten országánál valami fenségesebbet képzelni? Egy ország, mely nek alapja a szivekben van lerakva és áthatja az egész emberi életet ; egy szellemi ország az anyagi világban; mennyei törvények által kormányozott lelki birodalom, mely az örökélet boldogságára nevel. Lássuk, hogy valósult meg. Egy ifjú ember a föld egyik leg- elrejtettebb zugában egy egyszerű ácsmühelyből kilépve, ahol csaknem minden művelődés és műveltség határán kívül töltötte életét és e nagyszerű eszmét veti be a világba. A világ királyának jelenti ki magát és lerakja alapját az egyetemes világvallásnak. Még különösebb, hogy az általa hirdetett elvek az emberi szenvedélyekbe és előítéletekbe ütköznek. A kibékülésre nem is gondol; magas követelményeiből egy parányit sem enged; de nyugodtan halad utján szemben a félreértéssel, ellenkezéssel és halállal, végső le- helletéig kitartván az általa hirdetett tudomány mellett. De a legkülönösebb, hogy az idő igazolta igényének valódiságát és minden követelése beteljesedett.— Még nincs kétezer éve, hogy e világot elhagyta s országa máris felöleli földünk legmiveltebb részeit; teljes és meggyőző bizonyítékát adván annak, hogy egykoron az egész földet hatalma alá hajtandja.

A megvetettek Jézus képéből. a ki elfogulatalnul ül velők együtt, itt megtanulják, hogy az ő közösségében is tisztának és szentnek lehet megmaradni ; ekkor felébred bennök az a remény, hogy a tiszta, szent Isten is talán nem taszítja el őket magától, hogy bűneiket megbocsáthatja és őket multjok dacára egykor országába felveheti. Jézus barátságos szeretete megkönnyíti vétkök nyomasztó terhét ;• e szeretet a meghalt szívnek uj reményt nyújt.

Azonban a bűn elleni küzdelem is könnyebb lesz, ha a jót a rosszal barátságos érintkezés köti össze. Nem áll az, hogy csak a rossz gyakorol környezetére észrevétlen és mégis felette hajlékony erejű fertőzést. Ettől félnek a farizeusok, ha ők a törvény nélküli néppel való érintkezéstől visszavonulnak. Jézus tudja, hogy nem csupán a gonosz kovász savanyít meg mindent; igy a farizeusok és Heródes kovásztól int (Márk VIIT :15.) Azt is tudja, hogy az Isten országát úgy lehet adni az embernek, mint egy kevés kovászt, mely végre mindent áthat. Egy jó szó gyakran csak hosszú idő múlva mutatja áldó erejét, miként a mag a földbevetés után csak sokára hoz érett gyümölcsöt; egy tiszta személyiség behatásának egy tisztátlan környezetre, ha nem azonnal, de idők folyamán nyilvánulnia kell. Jézus azért érintkezik a bűnösökkel, mert őket megtérésre, megjavulásra vinni reméli.

Emellett pedig van egy alaptétele, amelyet a farizeusok nem ismernek. Ő nem hiszi, hogy már a külső érintkezés, a törvény nélküli emberek egyszerű megérintése, kisebbítené egy személy értékét Isten előtt. Azt se hiszi, hogy Isten szemeiben baj volna, ha ő talán egy zsidó törvény szerint tisztátlan tányérról eszi az ételeket, melyek már éppen e tányér miatt a zsidó nézet szerint tisztát- lanok valónak. Nem félt volna olyan gyümölcsöt enni, amelyből a tized esetleg nem volt megadva. A törvényileg tisztátalantól! félelem idegen volt előtte: csak igy érintkezhetett olyan emberekkel, kik a törvényt — mint általában tudva volt — nem tartották meg pontosan. Nem iá külső, hanem a benső dönt előtte az ember értéke felett: a fénylő külső rothadást takarhat belül, lehet az képmutatód ; tényleg ezt- találja Jézus a farizsusoknál, kik a törvény beteljesítésében oly kínosan pontosak. S viszont valaki ta törvény parancsolatjai ellenére cseleked- hetik és legmélyebb bensejében Istennek tetszése felől bizonyos lehet: igy Dávid a nobi templomban megette a szentelt kenyeret (I. Sám. XXI :6) és ezután a Messiás ígéretét kapta (II. Sám. VII :12). Ami kívülről megy be az emberbe, az nem fertőzteti meg az embert (Mát. XV:11).

A törvény feletti e szabadabb Ítélet bizonyára azáltal volt Jézusnak megkönnyítve, hoy ő Isten szerelmes fiának tudta magát, kinek legmélyebb gondolkozása és érzése megfelel az Isten valódi akaratának. De ezzel még nincs megmagyarázva, hogy honnan ke-