Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1916 (17. évfolyam, 4-53. szám)
1916-12-23 / 52. szám
XVII. ÉVFOLYAM, 52. SZÁM. NEW YORK, N. Y. 1916. DECEMBER 23. VOL. XVII. No. 52. EDITOR: RÉV. LAD. HARSÁNYI, 454 E. 116th St., NEW YORK. PUBLISHED EVERY SATURDAY. MEGJELENIK MINDEN SZÓ MBATON. Entered as second-class mater Oct. 28, 1910 at the Post Office at New York. N. Y., under the act of March 3, 1879. ®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®® Mi ez - Karácsony Szent este ... Csingilingi csendül ezüst szavú csengő, Megnyílik az ajtó bűvös varázsszóra. Tündéri fény felé szent áhítattal fut Vidám gyermeksereg; itt a boldog óra...../ Karácsonyfa mellett ott áll apa, anya, Égő boldogságtól szemük úgy sugárzik. Mint a kis harmatcsepp, mikor a napsugár Csókot lop rá s vele pajzánkodva játszik. Még a kunyhóban is ragyogóbb fénnyel ég Ezen a szent estén a füstölgő mécses; Garasos festet báb..... kakastejes kalács..... — A Jézuska hozta, — hogyne voln’ hát édes? Felcsendül az ének a zuzmarás éjben, — Az a szárnyaló dal égi karok hangja —: “Áldott aki ma jött az Urnák nevében! ’ ’ Viszlianggal felel rá kis falunk harangja. Havas országúton MA nem jár a vándor, Nincs ezen az estén hajléktalan árvái Nyitva minden ajtó, ,a búbos kemence, A terített asztal valamennyit várja. Még a börtönben is halkabban zörg a lánc, Hogy a szent zsolozsmát még az se zavarja; Kórágyon is gyengébb a fájdalmas sóhaj. Mindenkit betakar a szeretet karja. Szent estei mi vagy te, hogy bűvös erőddel Úgy át formálod az egész világot? Hideg van és még is most látjuk kinyílni A virágok közt is a legszebb virágot...../ Bethlehemi csillag! óh talán neked van Olyan titkos erőd, teremtő meleged, Hogy bimbóba pattan a fagyos szívben is Ezen a szent estén: az EMBERSZERETETI? Szent este! mi vagy te? hogy mikor ráborulsz Sejtelmes fényeddel kunyhó s palotára, Mindenikben ragyog mint a Hóreb hegyén A szent csipkebokor: szent oltára!? Bethlehemi jászol! óh talán neked van olyan csodás erőd, káprázatos fényed? Vagy az a kis gyermek, aki benned fekszik, Űzi el a földről e nagy sötétséget.....?l Mig én igy tűnődöm s a sejtelmek szárnyán Suhonva száll lelkem kicsiny Bethlehembe, Megzörren az ablak..... rettentő morajlás Tompa hangja dörren.....reng a föld is bele. Arra kelet felé bethlehemi csillag Nem csak egy, tiz húsz is....mind egyszerre ragyog: Óh az nem az a fény, amit én keresek.....! Lángban az ég alja..... Istenem! hol vagyok.....? Akkor eszmélek fel, mikor az a moraj Rettentő szavával megrázza telkemet. Rémes ágyudórej feledtet el velem Szent estét, csillagot, kicsiny Betlehemet. Lángban az ég alja.....nem bethlehemi fény, Kis kunyhók, paloták, égretörő lángja...../ Hol van a “békkeség”, mit e Gyermek hozott Ezen a szent estén az egész világra? Csingilingi..... csetidül ezüst szavú csengő. Óh nem a Jézuskát, édes apát várja. Az, ki az imént még úgy tudott örülni; Ki tudja szegényke nem lett e ma árva? Nincs terített asztal, a búbos kemence Egy-két darab fától félve ad meleget. Hideg van.....! Istenem, megfagynak a szivek, Megfagy a szent estén az ember szeretet.....! Szent estei mi vagy te? egy sejtelmes álom! És te kicsiny gyermek.....csak regék szülötte! Azé a diadal, aki szent szivedet Gyilkos dárdájával keresztül ütöttél Óh azzal a szívvel meghalt a szereteti Ezért van vér, köny, jaj, az egész világon. Szent este! mi vagy te? zug az ágyudórej, Rettentő viszhangja: csak ábránd.....csak ábránd......! Zug az ágyudórej.....de az a zsolozsma Mért ott is hangzik a véres harcmezőn. Megy a kicsiny gyermek, aki ma született S ott áll meg azon a borzalmas temetőn, Fölszedi egyenként a szétszórt csontokakt. Imádkozik..... s aztán csókot lehel rája; íme mozdul a csont.....! pirulva nemül el A halált kiáltó ágyuk hitvány szája.....!
