Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1916 (17. évfolyam, 4-53. szám)
1916-12-23 / 52. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 52. sz. DECEMBER 23. 2 | 3 KARÁCSONY ÜNNEPÉN. & ................................................................................................................................................................................................................................... “Béke e földön s az emberekhez jóakarat” énekelték a bethlhemi angyalok azon az örök emlékű éjszakán, melyen a világ Megváltója, a béke Fejedelme, az Istennek megígért Fia megszületett. .1916 esztendővel ezelőtt hangzott el az angyali ének. A föld lakói 1916 évet elmélkedhetnek az ének mélységes jelentősége felett, és mégis... mégis úgy el szorul az ember szive, ajkán elhal a szó, ha azt látja, hogy az egész világ a háború vértengerében fürdik hogy a föld lakóinak kebelében a szeretet lángja helyett a gyűlölet lángja lobog, az emészti a lelkekben a nemesebb érzéseket. Az angyali kar éneke helyett más zajt hallunk ma. Fegyvercsörgés, ágyudörgés, sebesültek panasza, haldoklók halálhörgése, özvegyek és árvák sikolya, jajjai tölti be a levegőt. Szent karácsony ünnepe, békesség és szeretet ünnepe, mi történt veled? Fehér köntösű angyalaid, a szelíd lelkű béke hírnökök megrettenve rebbentek széjjel, az egekig csapkodó halleluják és örömdalok elhaltak, helyettük feketébe öltözött testvéreik, a halál angyalai repkednek. Óh Megváltó Jézusunk, vájjon méltónak találnád-e most a földi szenvedéseket arra, hogy a kereszt halál kínjainak vessed magad alá? Bizonyára, mint egykor Jeruzsálemre könnyező szemekkel tekintettél, most mi reánk is fájdalomtól telt szívvel s könnyes szemekkel tekintesz. “Arról esméritek meg az én tanítványaimat, hogy szeretik egymást,” — mondta az ártatlan, szelíd lelkű Jézus, akinek születésünnepét ünnepeljük. S az ő életében, összes tanításaiban semmi sem állott távolabb, mint a vetélkedés, a háborúság, a szeretetlen- ség és gyűlölet. Vájjon hol vannak most az ő tanítványai? Vájjon miről ismerhetjük meg őket most? Az égő szivü, vallásos hívőnek megrendül a hite, könybe borul a szeme, mert hiszen mintha a dúló világ háború vészes fergetegében szennyes iszapjában minden a mi szent, minden, amit Jézus tanított elmerült volna, s mintha az emberek legnagyobb öröme abban telne, hogy az isteni törvényeket megtörje, hogy a keresztyénség eddig kegyeletben tartott eszményeit megcsufolja. Sötét felhő takarja a hitéletünk egét. De még is, mintha karácsony ünnepének közeledtére reménysugár törne a sötét felhőkön keresztül. Az egész emberiség szomjuhozza a békét, a szenvedők, nyomorultak, lelkibetegek az ég felé nyújtják kezeiket és könyörögnek a békéért, melyet az emberek szeretetlensége, hiúsága, gyűlölködő természete kiűzött e világból. “Békesség e földön, s az emberekhez jóakarat”, hangzik ismét az angyalok kara s talán, talán a háború zajában lesznek olyanok, akik meghallják a béke dalát és jóakarattal igyekeznek az emberiség boldogságához feltétlenül szükséges béke megteremtésére. Az ember boldog nem lehet béke nélkül. Békesség el nem képzelhető jóakarat nélkül. Kell hogy az emberek jóakarattal legyenek egymáshoz. Jézus azt parancsolta tanítványainak: '“Szeressétek egymást.” A keresztyén világban a leghathatósabb, minden akadályt legyőző erő a Szeretet volt. Az a szeretet, a mely kegyes, hosszutürő, nem irigykedik nem cselekszik álnokul.” Óh, ha ilyen szeretet lakoznék az emberek szivében, milyen boldogok lennénk. Nem volna a nemzetek között pusztító háborúra okot adó kapzsiság, nem volna egyházak, felekezetek között kicsinyes gyűlölködés, nem volna egy nemzet és egy vallás gyermekei között átkos testvér harc, magánosok között nem volna szivet-lelket csüggesztő haragos küzdelem. Segitett-e a világon Jézus jövetele? Betölt-e Istennek, a mi szerető Atyánknak óhaja akkor, amikor úgy szerette e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta érette de e világ be nem fogadta őt, s látszólag nem fogadja őt? Hiszen magukat keresztyénnek tartó és nevező nemzetek közül egyik az elmúlt karácsony szent ünnepén ment alattomos ütközetre: a világ jelenlegi szomorú helyzetét látva, mintha a megváltás nagy munkája eredménytelen volna. De nem az. Sok milllió nem színből, de szívből igazi keresztyén érezte és érzi azt a mindent átható melegséget, melylyel Jézus munkája, élete bemelegítette a világot. A lelkiekkel komolyan foglalkozó keresztyének életében csodát müveit Jézus tudománya, életének csodás ereje. És most, A hitetlenségnek keserű átka midőn reánk nehezedett, Mikor rettegés az űzött álma, Véres, villámos hosszú éjszakán, Most tűnik Ő fel teljes glóriában. Ó igen, a gyűlölködés közepette, a háború zúgásában, a haldoklók jajveszéklésébe, az árvák és özvegyek zokogásába belecsendül az angyalok karának éneke....... “Dicsőség a magasságos mennyben az Istennek... és e földön békesség. .. és az emberekhez jóakarat.” Az emberiség lelkében még egyszer lángra lobban egy szent érzés. Egy buzgó, szívből fakadó sóhaj emelkedik a magasságos mennyek urához... Igen.. Igen, legyen békesség, legyen jóakarat az emberek között, hiszen “tele van a föld jeltelen sírokkal. Ifjú hősök, mosolygó katonák nemzetünk reménye, virága porlad alattuk. Lobogó hadikopja nem leng felettük, elsöpri a vihar az összerótt kereszteket s a durván faragott fejfákat ledönti az északi szél.” “Nem keresheti fel a sirhalmokat a sok gyászoló”. Oly sok áldozatot kellett adnunk, kellett a föld népének adni, a krisztusi eszmék be nem tartása miatt. Oly drágán kellett és kell az emberiségnek fizetni a szeretetlensége miatt. Örömmel, nagy lelki megújulással hallgatjuk, kell, hogy hallgassuk az angyalok karának dalát Ha akarjuk, hogy karácsony ünnepe a békesség, a szeretet ünnepe legyen, kell, hogy emelkedet- tebb érzések és gondolatok ébredjenek bennünk. Adjunk helyet szivünkben a felebaráti igaz szeretetnek, gyakoroljuk cselekedeteinkben Jézus parancsolatait, s most karácsony ünnepén énekeljük teljes szívvel és lélekkel az angyalok karával: “Dicsőség a magasságos mennyekben az Istennek, békesség a földön és az emberekhez jóakarat.” Bocsássunk egy szívből fakadó hő imát az egek Urához. Ur Isten! Milliók jajszavát, zokogását, mely ma a békesség és szeretet napján egedet verdesi, tedd hamar elmulóvá s hozd el az igazi békességet és szeretet s azt mint annyi bánat és kiomló vér drága gyümölcsét tedd állandóvá, örökké tartóvá.” Laky Zsigmond, New Brunswicki, N. J. magyar ref. lelkész. Jézus a szegények barátja.
