Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1916 (17. évfolyam, 4-53. szám)

1916-12-23 / 52. szám

AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 52. sz. DECEMBER 23. 2 | 3 KARÁCSONY ÜNNEPÉN. & ................................................................................................................................................................................................................................... “Béke e földön s az emberekhez jóakarat” énekelték a bethlhemi angyalok azon az örök emlékű éj­szakán, melyen a világ Megváltó­ja, a béke Fejedelme, az Istennek megígért Fia megszületett. .1916 esztendővel ezelőtt hang­zott el az angyali ének. A föld la­kói 1916 évet elmélkedhetnek az ének mélységes jelentősége felett, és mégis... mégis úgy el szorul az ember szive, ajkán elhal a szó, ha azt látja, hogy az egész világ a háború vértengerében fürdik hogy a föld lakóinak kebelében a szeretet lángja helyett a gyűlölet lángja lobog, az emészti a lelkek­ben a nemesebb érzéseket. Az an­gyali kar éneke helyett más zajt hallunk ma. Fegyvercsörgés, ágyudörgés, sebesültek panasza, haldoklók halálhörgése, özvegyek és árvák sikolya, jajjai tölti be a levegőt. Szent karácsony ünnepe, békes­ség és szeretet ünnepe, mi történt veled? Fehér köntösű angyalaid, a szelíd lelkű béke hírnökök meg­rettenve rebbentek széjjel, az egekig csapkodó halleluják és örömdalok elhaltak, helyettük fe­ketébe öltözött testvéreik, a ha­lál angyalai repkednek. Óh Megváltó Jézusunk, vájjon méltónak találnád-e most a földi szenvedéseket arra, hogy a kereszt halál kínjainak vessed magad alá? Bizonyára, mint egykor Jeruzsá­lemre könnyező szemekkel tekin­tettél, most mi reánk is fájda­lomtól telt szívvel s könnyes sze­mekkel tekintesz. “Arról esméritek meg az én ta­nítványaimat, hogy szeretik egy­mást,” — mondta az ártatlan, szelíd lelkű Jézus, akinek szüle­tésünnepét ünnepeljük. S az ő éle­tében, összes tanításaiban semmi sem állott távolabb, mint a vetél­kedés, a háborúság, a szeretetlen- ség és gyűlölet. Vájjon hol van­nak most az ő tanítványai? Váj­jon miről ismerhetjük meg őket most? Az égő szivü, vallásos hívőnek megrendül a hite, könybe borul a szeme, mert hiszen mintha a dúló világ háború vészes fergetegében szennyes iszapjában minden a mi szent, minden, amit Jézus tanított elmerült volna, s mintha az em­berek legnagyobb öröme abban telne, hogy az isteni törvényeket megtörje, hogy a keresztyénség eddig kegyeletben tartott eszmé­nyeit megcsufolja. Sötét felhő ta­karja a hitéletünk egét. De még is, mintha karácsony ünnepének közeledtére reménysugár törne a sötét felhőkön keresztül. Az egész emberiség szomjuhozza a békét, a szenvedők, nyomorultak, lelkibe­tegek az ég felé nyújtják kezeiket és könyörögnek a békéért, melyet az emberek szeretetlensége, hiú­sága, gyűlölködő természete ki­űzött e világból. “Békesség e föl­dön, s az emberekhez jóakarat”, hangzik ismét az angyalok kara s talán, talán a háború zajában lesz­nek olyanok, akik meghallják a béke dalát és jóakarattal igye­keznek az emberiség boldogságá­hoz feltétlenül szükséges béke megteremtésére. Az ember boldog nem lehet bé­ke nélkül. Békesség el nem kép­zelhető jóakarat nélkül. Kell hogy az emberek jóakarattal le­gyenek egymáshoz. Jézus azt pa­rancsolta tanítványainak: '“Sze­ressétek egymást.” A keresztyén világban a leghathatósabb, min­den akadályt legyőző erő a Szere­tet volt. Az a szeretet, a mely ke­gyes, hosszutürő, nem irigykedik nem cselekszik álnokul.” Óh, ha ilyen szeretet lakoznék az embe­rek szivében, milyen boldogok lennénk. Nem volna a nemzetek között pusztító háborúra okot adó kapzsiság, nem volna egyhá­zak, felekezetek között kicsinyes gyűlölködés, nem volna egy nem­zet és egy vallás gyermekei kö­zött átkos testvér harc, magáno­sok között nem volna szivet-lelket csüggesztő haragos küzdelem. Segitett-e a világon Jézus jöve­tele? Betölt-e Istennek, a mi sze­rető Atyánknak óhaja akkor, ami­kor úgy szerette e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta érette de e világ be nem fogadta őt, s látszólag nem fogadja őt? Hiszen magukat keresztyénnek tartó és nevező nemzetek közül egyik az elmúlt karácsony szent ünnepén ment alattomos ütközetre: a világ jelenlegi szomorú helyzetét látva, mintha a megváltás nagy munká­ja eredménytelen volna. De nem az. Sok milllió nem színből, de szívből igazi keresztyén érezte és érzi azt a mindent átható meleg­séget, melylyel Jézus munkája, élete bemelegítette a világot. A lelkiekkel komolyan foglalkozó keresztyének életében csodát mü­veit Jézus tudománya, életének csodás ereje. És most, A hitetlenségnek keserű átka midőn reánk nehezedett, Mikor rettegés az űzött álma, Véres, villámos hosszú éjszakán, Most tűnik Ő fel teljes glóriában. Ó igen, a gyűlölködés közepet­te, a háború zúgásában, a haldok­lók jajveszéklésébe, az árvák és özvegyek zokogásába belecsendül az angyalok karának éneke....... “Dicsőség a magasságos menny­ben az Istennek... és e földön békesség. .. és az emberekhez jó­akarat.” Az emberiség lelkében még egyszer lángra lobban egy szent érzés. Egy buzgó, szívből fakadó sóhaj emelkedik a magas­ságos mennyek urához... Igen.. Igen, legyen békesség, legyen jó­akarat az emberek között, hiszen “tele van a föld jeltelen sírokkal. Ifjú hősök, mosolygó katonák nemzetünk reménye, virága por­lad alattuk. Lobogó hadikopja nem leng felettük, elsöpri a vihar az összerótt kereszteket s a dur­ván faragott fejfákat ledönti az északi szél.” “Nem keresheti fel a sirhalmokat a sok gyászoló”. Oly sok áldozatot kellett adnunk, kel­lett a föld népének adni, a krisz­tusi eszmék be nem tartása miatt. Oly drágán kellett és kell az em­beriségnek fizetni a szeretetlensé­ge miatt. Örömmel, nagy lelki megújulás­sal hallgatjuk, kell, hogy hallgas­suk az angyalok karának dalát Ha akarjuk, hogy karácsony ün­nepe a békesség, a szeretet ünne­pe legyen, kell, hogy emelkedet- tebb érzések és gondolatok ébred­jenek bennünk. Adjunk helyet szi­vünkben a felebaráti igaz szeretet­nek, gyakoroljuk cselekedeteink­ben Jézus parancsolatait, s most karácsony ünnepén énekeljük teljes szívvel és lélekkel az angya­lok karával: “Dicsőség a magas­ságos mennyekben az Istennek, békesség a földön és az emberek­hez jóakarat.” Bocsássunk egy szívből fakadó hő imát az egek Urához. Ur Isten! Milliók jajsza­vát, zokogását, mely ma a békes­ség és szeretet napján egedet ver­desi, tedd hamar elmulóvá s hozd el az igazi békességet és szeretet s azt mint annyi bánat és kiomló vér drága gyümölcsét tedd állan­dóvá, örökké tartóvá.” Laky Zsigmond, New Brunswicki, N. J. magyar ref. lelkész. Jézus a szegények barátja.

Next

/
Thumbnails
Contents