Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1916 (17. évfolyam, 4-53. szám)
1916-11-11 / 46. szám
2 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 46. sz. NOVEMBER 11. EGY OLDOTT KÉVE Mennyit kellett szenvedni a Tatai református gyülekezetnek Magyarországon. Az 1848-iki dicsőséges szabadságharc leveretése után énekelte busán egyik nagy magyar költő: mint oldott kéve, széthullott nemzetünk. Mikor anyaszentegyházunk küzdelmei és szenvedései megelevenednek előttünk, a történelem lapjain, akaratlanul is eszünkbe jut, hogy bizony ez is olyanná vált, mint az oldott kéve... Hány apostolt, buzgó reformátort támasztott hazánkban az Isten kegyelme, akik mint a magvető a gabonát, úgy hintették el az Isten igéjét a lelkekben. Azután megérett a gabona. A jó földbe, a telkekbe hullott mennyei gabona gazdag aratást Ígért. Elterjedt és megerősödött a protestantizmus az egész Magyarországon. Mikor pedig eljöttek a gazdának ellenségei, a szép tömött kévéket szétszórták. . . Oldott kévékké lettek az evangélikus és református egyházak. Egy ilyen szenvedő református egyháznak, oldott kévének a bus története következik itt. Túl a Dunán, Komárom megyében régi idő óta nevezetes hely Tata város. Évszázadokakl előbb egyik királyunk az Altalér vizeiből gyönyörű tavat alakított a város szélén, majd a tó partjára erős várat emeltetett. Tata városában Mátyás, az igazságos is építtetett palotát. A török világban sok harc és ostrom színhelye volt a város, utoljára akkor, midőn a kurucok- tól vették vissza a várat, amikor azután a várbástyákat is lerombolták. Régi sárgult papirosok feljegyzéseiből böngészhetjük ki a tatai református egyház históriájának főbb eseményeit. Ezen Írások szerint mintegy háromszáz éve volt már Tata városában református egyház. A templom illendő helyén, a piacon fehérlett, mellette volt a papilak és az iskola. Akkoriban egy tisztes öreg papja volt az egyháznak, Mányoki Mihály, aki “40 esztendeig békességesen viselte volna memorált városban a prédikátorságot. ’ ’ Mikor megkondult a harang szava, az áhitatos hivők serege alázatosan vonult Istennek házába, hogy hallgassa az ige hirdetését s buzgón imádkozzék oltalomért és békességért. Az öreg pap halála után Száki János volt a tatai egyház papja, aki a felső dunamelléki egyház- kerület utolsó püspöke volt. Két esztendei papság után “Méltó- ságos gróf néhai Csáki László akkori földesur parancsolatjából ki kellett onnan menni” néki. Neszmélyre költözött, ahonnan 1674- ben a pozsonyi vértörvényszék elé idézték. Ott papsága elhagyására és önkéntes száműzetésre kénysze- ritették, ezért kibujdosott e hazából és a következő évben Velencében halt meg. Ekkor már, mint a pozsonyi vér törvényszék emléke mutatja, ugyancsak •oldozgatni kezdték a kévéket, a protestáns egyházakat. Széki János elüzetésekor megjelent Tata városában Kéri János vicekapitány. Összehívta a reformátusokat és kiadta a parancsolatot. — Méltóságos urunk, Csáki László parancsolatjára jöttem kegyelmetekhez. Azért az ő akarata szerint azonnal adják át a templomot, a papi házat és az oskolát, másképen nem cselekedvén. — Már bizony azt nem adhatjuk oda, vitézlő kapitány uram, mert eklézsiánk minden épületét keserves munkával apáink emelték s mi javítgattuk, — válaszoló a legvénebb presbiter. —- Kendet nem kérdeztem, — válaszolt Kéri uram, — hanem, ha jó dolguk van, adják át a kulcsokat, mert megkeserülik. — Nem adjuk által! — zúgott a hívek serege, megvédelmezzük vérünkkel is! Az asszonyok pedig mindjárt rázendítettek a veszedelem idejére szóló énekre: Óh, békességnek Istene! Lelkűnknek atyja s mindene! Tekints reánk, adj békességet. Oszlasd el félelmeinket, Küld haza ellenségeinket, így megnyervén a csendességet, Majd dicsérettel áldozunk, Elődbe hálaadást hozunk! Kéri János uram csak hallgatta az éneket. Aztán megsodorta bajuszát s kimondta a szentenciát: — Mivel kendtek violenciát cselekedtek, úgy veszik hasznát. Én megcselekszem méltóságos urunk parancsolatát. Hajdúk, előre, törjétek be a templom ajtaját! A hívek, ha most sem engednek, bizonyos lett volna a vérontás. — Meggondolták a dolgot s inkább, semhogy drága templomukat ösz- szerongáltassák, átadták a kulcsokat. .. • Nemsokára Kéri uram visszatért a gróf parancsával. — Megmondtam a múltkor, ugy-e, hogy ne álljanak ellent a parancsolatnak? Most pecsétet tétetek a templomra és oskolára, kendtek pedig fizetnek ezerhat- száz forintokat, mivel hogy violenciát cselekedtek. —• Ezerhatszáz forintot! Ennyit fizessen egy olyan egyház, amelynek legtöbb hive szegény, nyomorult jobbágy. Hiszen ez az összeg abban az időben nagy vagyont jelentett. És, ha legalább a templom váltsága lett volna. De templomunk elveszett és még fizessünk is? Hej, Csáki László uram sem jut ilyen cselekvések után a mennyeknek országába! Szegény tatai hívek kinyitották ládáikat, előszedegették a megta- karitott pénzecskét s egybegyüj- tötték. így került össze a büntetéspénz. Csáki László gróf elfogadta, hogy mire fordította, nem tudjuk, de, hogy ezen a summa pénzen áldás nem volt, az bizonyos! Most már nem volt se pénz, se templom. De volt még valami, a mi sokat ért: élő hit! Ez az élő hit azt súgta a tatai híveknek, hogy ne csüggedjenek el. Papot nem hozhattak, de tanítót, aki prédikálni is tudjon, hívtak. A földesur engedelméből ez működött. De hol? Hiszen nem volt már templom. De addig keresgéltek, mig végre megszereztek egy facsürt és abban imádták az Istent... Ez pótolta a templomot kilenc esztendeig. Akkor aztán jött a török és megostromolta Tata várát. Hullott a tüzes golyó a városra s amennyi faépület csak volt, mind meggyuladt, közte az Oratórium, a facsür is. A veszedelem elmultáváL “ előjött a méltóságos gróf kivált a várnak megnézésére s ekkor magához hivatá a református elöljárókat és ezt mondta nekik: hogy ha mindjárt letesznek 600 forintot, visszaadja nekik a templomot. Ostromot kiállott, szegény égett emberek honnan kerítsenek ekkora összeg pénzt? Hiszen akkor nem lesz miből a megrongált házakat kijavítani, nem lesz télire becsületes, meleg ruhájuk. Nem baj, az első az Isten háza. Laknak romok közt, becsurgó fedél alatt, járnak rongyos ruhában, dideregnek vékony köntösben, de ha a templomot visszakaphatják, azt- megváltják. Meg is váltották. Ilyen volt vallásukért szenvedő őseink hite. A kapzsi gróf megemberelte magát s a hatszáz forint átvétele után a lezárt templom pecsétéit felszakitotta s a kulcsokat átadta a híveknek. Övék volt hát ismét a kedves, régi templom! A török ostrom ennek a fedelét is összerongálta, de nem baj. Összeállították a hívek, hordták a meszet, homokot, téglát és kijavították a falakat. A tetőt pedig újra fedték. Csak a jó Isten tarthatja számon, mennyit áldoztak a becsületes hívek, mig rendbe hozhatták visszaváltott templomukat. Most már papot is választottak Fehér János prédikátor uram személyében. Ezután békességgel éltek néhány évig. Mint a régi feljegyzés mondja: “14 esztendeig azon templomban végezte helvetiea és augustana confession levő lakosokkal’ ’ Fehér János uram a szokott istenitiszteleteket. (Folytatása következik.) Ellis Island, a hol a bevándorolt népeket felülvizsgálják.
