Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1916 (17. évfolyam, 4-53. szám)

1916-02-19 / 8. szám

XVII. ÉVFOLYAM, 8. SZÁM. NEW YORK, N. Y. 1916.FEBRUAR 19. VOLUME XVII. Ne. 8.

EDITOR: RÉV. LAD. HARSÁNYI, 454 E. 116th St., NEW YORK.

PUBLISHED EVERY SATURDAY. — MEGJELENIK MINDEN SZÓ MBATON.

Entered as second-class mater Oct. 28, 1910 at the Post Office at New York, N. Y., under the act of March 3, 1879.

Nagy idők nagy embereket szültek. Valahányszor azt látjuk az emberiség történelmében, hogy az emberiség, vagy annak egy része: a nemzet, ország veszélyben, nyomorban van: az az Isteni lélek, a mely bennünk vagyon, feltámad, ösz- szeforrunk az egymást megértő szeretetben s kiválasztunk magunk közül egy mintaképet, akiben az isteni lélek legjobban visszatükröződik és megteremtjük a lelki élet szabadságának ama gyönyörű templomát, a melyben oltárt emelünk hálaáldozat gyanánt a Mindenható Istennek. Mert mindig az Ő lelke az, amely bennünk munkálkodik. Avagy nem tudjátok- é, hogy ti Istennek temploma vagytok és az Isten lelke lakozik ti bennetek.

Ez az ország minden esztendőben megünnepli azon nagy gyermekeinek születésnapját, a kiben legnagyobb mértékben lakozott az Istennek lelke. Most ünnepeltük meg Lincoln Ábrahám születésének évfordulóját. Ki volt az az ember, hogy ma az Egyesült Államok 100.000.000 lakossága osztatlan szeretettel emlékszik meg róla? Születésére nézve szegény munkás embernek a gyermeke, természetére nézve fenkölt, nemes, felebarátainak javáért nemcsak

küzdő, hanem mártírhalált szenvedő alázatos polgára ennek az országnak. Aki mindig úgy tekintette az emberi életet, a melyben az isteni léleknek kell munkálkodni. A ki megragadta az alkalmat, amelyet mi oly sokszor elmulasztunk felhasználni, aki nagygyá tette szerény munkája által azt, a mit elődjei Washington, Jefferson az ország jóvoltáért megteremtettek.

Nem elég nekünk sem dicsekednünk azzal, hogy dicső őseink vágynak, nem elég himnuszokat zengedeznünk vagy rámutatnunk a jelen pillanatban otthon küzdő véreink emberfeletti áldozattételeire, ha nem ragadjuk meg az alkalmat most a tizenkettedik órában, ha nem mutatjuk meg, hogy Istennek templomai vagyunk s az ő lelke lakozik bennünk, akkor bizony “hűtlen sáfárok” vagyunk és minden beszédünk, a melylyel Isten és hazaszeretetünket bizonyítanánk, csak csengő érc és zengő cimbalom. Ne hagyjuk nyomtalanul elröppenni azokat a jelenségeket, a melyekből tanulságot meríthetünk. Lincol Ábrahám csak egy szegény ember gyermeke volt, és mégis mily nagy hasznára tudott lenni az országnak. Talán alkalma sem volt arra,

hogy magas iskolákat járjon s tudományszomját kielégítse és mégis nagy ember volt, akiben az Isten lelke munkálkodott. A ki úgy ment az élet göröngyös, tövises utain, mint aki eszmény képeknek tekintette dicső őseit és szive minden vágyával, lelkének minden gondolatával igyekezett azon a mezőn, amelyen ősei, Washington, Jefferson az ország zászlóját felemelték, eszméit megvalósitiani, befejezni azt a munkát, amelyet azok elkezdettek, s a melyet az utókornak folytatni kellett. Mint mártír halt meg az élet csatamezején, de neve, munkája halhatatlan marad reánk s az egész világra nézve, mert sorsa az Istennek temploma volt.

Legyen mielőttünk is az ő élete eszménykép. Mindenkinek kell és kötelessége is szeretni hazáját

..... Jézus maga is szerette hazáját, azért hullatott könnyeket Jeruzsálem felett.

Mi is a megpróbáltatások nehéz idejében küzdünk, harcolunk és imádkozzunk egy szebb, egy boldogabb jövőért, de ezt csak úgy tehetjük meg, ha mi is mindannyian az Istennek templomai leszünk, azaz nem a testi, érzéki élet rugói hozzák mozgásba tevékenységünket, hanem az a lélek, amely szegényben, gazdagban egyaránt megnyilatkozhatik és a mely Isten szent házában megváltoztatja gondolatainkat, vágyainkat felemeli érzéseinket, s meg tanít bennünket arra, hogy szerények és alázatosak legyünk, ne dicsekvésben álljon Isten és haza iránt való szeretetünk, hanem áldozatkészségben, cselekvésben, egymás iránt való segítő szeretet munkájában.

Az anyaszentegyháznak csak akkor van értéke, ha meg is tudja mutatni erejét, hatalmát a tagjainak buzgósága, áldozat- készsége által. Mindannyiunknak, Isten templomainak kell lenni, a melyben a Szent Lélek munkálkodik és meg kell ragadni az alkalmat, amely az egyházainkat nagygyá teheti; látni és érezni kell minden református testvéreinknek azokat a nehézségeket, a melyeket egyházainknak meg kell oldani, látnunk kell tisztán társadalmi bajainkat s fel kell emelni a modern élet kisértései között is a Krisztusnak zászlaját, hogy mint az otthon küzdő véreink szemeinkkel, szivünkkel, lelkűnkkel követhessük azt a zászlót, amely szebb jövőt igér s a mely az egyházért való munkálkodásban felmelegit és egygyé forraszt bennünket itt az idegen földön.

ESTEMNE1 TEMPLOM á.