Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1916 (17. évfolyam, 4-53. szám)

1916-09-23 / 39. szám

30. sz. SZEPTEMBER 23. AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 5 EGYHÁZI HÍREK. 1 _______________ í AKIK VISSZATÉRNÉK. Hirek a New York Harlemi Első Magyar Református Egyház köréből. Keresztelés. A vasárnap délelőt­ti istenitisztelet alkalmává! Har- sányi László new yorki rlf. lel­kész a keresztség szent sállpámen tumában részesítette Tenps me­gye, gátaljai illetőségű vTelekj György és nejének a Teiflbs me­gye Szigetfalui illetőségű Af. val- lásu Hertelendy Zsuzsáim «leány gyermekét, aki a szent kerfeztség- ben a Berta és Ilona nevát vette fel. Keresztszülők volta® Kohl Antal és neje, szül. Lukácsfeerta Nőjjön nagyra az uj szülőt® szülei örömére. Esketés. Fényes esküvő fÄlyt le szeptember 16-án szombaté® este a harlemi ref. egyházban. Ekkor lépett házassági szent szöiretség- re a Csehországi ill. Schindler János, Schindler János ésfHess Terézia fia, valamint ugyancsak Szabolcs megye Tiszadobi ilatősé- gü ref. vallásu Szendy Bofoála, Szendy Miklós és Balogh Er»ébet hajadon leánya. A házassá» fri­gyet Harsányi László new yorki ref. lelkész áldotta meg. Tanificént szerepeltek Szedlák Péter és Bax- mann György. Ez utón is soklbol- dogságot kivánunk újonnan pgy- bekelt ifjú párnak. Vasárnapi iskola. A nyári min­dennapos iskola után a har»mi magyar ref. egyház újból Meg­kezdi a gyermekek között való munkálkodását. A mindennapos magyar iskola magyar tani^nő vezetése alatt október 2-án kezdetét a harlemi magyar Ijáz- ban. Október 1-én, vasárnap *ípe- dig délelőtt 11 órakor kezdi lik meg a 116-ik utcai templombs r a magyar vasárnapi iskola Ha sá- nyi László new yorki ref. leli ész vezetése mellett. A new-yorki 14-ik utca és í ec- ond Ave. sarkán levő református templomban MAGYAR ISTENI- TISZTELET minden vasárnap dél­előtt 11 órakor. Pénteken este 8 órakor. — Ifjúsági Kör gyűlése este 8 órakor. — Lelkész: Diko- vics János. HÍREK A HOMESTEAD ÉS VI­DÉKI MAGYAR REF. EGYHÁZ KÖRÉBŐL. Esküvő: — Kedves ifjú pár jött fel jóbarátaik kíséretében e hó 16-án Duquesneből a homesteadi református templomba, hogy en­nek oltára előtt mondják el egy­másnak a holtomiglant, holtodig­lant. A vőlegény a Zemplén m. Abara községbeli Rezes Mihály, a mennyasszony pedig a Zemplén m. Kisráth községbeli Valkó Ju­liska. Az ifjú pár jól ismert tag­ja a duquesnei magyar társada­lomnak. A lakodalom, családi és rokoni körben, Lajos Mihály ven­dégszerető házában ment végbe, a hol az ifjú pár sok jó barátja és ismerőse megjelenvén, jó kíván­ságokkal halmozták el őket.­HOMESTEAD, PA. — A Penn­sylvania államban is előfordult gyermek-járvány nem egy áldoza­tot kívánt meg a szülőktől. Is­tennek légyen hála azonban a jár­ványt csaknem egészen kikerülték a kedves magyar gyermekek, a mennyiben csupán egyetlen halá­lozás fordult elő a gyülekezetünk­ben, a mely esetben a járvány meg állapítható volt. A kielégítő egészségügyi viszonyok következ­tében az állami hatóság feloldot­ta a zárlatot és már a jövő vasár­naptól, szeptember hó 30-ától kez­dődőlég gyermekeink ismét szaba­don jöhetnek a templomba és a va, sárnapi iskolába. Nagy öröm es úgy nekik, mint a buzgó tanitók- nek és az egész gyülekezetnek, mi­vel elmondhatjuk mi is, hogy egy­házunk veteményes kertjének a virágai, a gyermekek és bizony ő nélkülök a napsugár hiányzott a templomból az istentiszteletek al­kalmával. Hálát adunk Istennek, hogy gyermekeink kikerülték a pusztító betegséget, mely oly sok családnak otthonából ragadta ki a kedves gyermekeket. Háborús felolvasás. — Home­steadi magyarságunk élénk érdek- lődésesl néz azon felolvasás és ösz- szejövetel elé, melyet az itteni Ma­gyar Önképző Kör rendez szeptem­ber hó 24-én, vasárnap délután a homesteadi Carnegie könyvtár ol­vasó termében. A felolvasást az ünnepély alkalmából Ranky Ber­talan ur tartja, mig az előadás töb­bi részét az Önképző Kör tagjai töltik ki élvezetes zs szórakoztató szereplésekkel. Az előadás telje­sen ingyenes és még collectálás sem lesz téve, ha csak valaki ön­kéntes adományt nem akar létén-» ni hazafias célra. Szerkesztői üzenetek. Gönczruszkai. Toledo. — Lehet hogy az illető sikkasztott odahaza, mi azt nem tudjuk és nemis ku­tatjuk. A napilapokat nem szok­tuk megőrizni és igy nincsen mó­dunkban, hogy az Ön által jelen­tett újságban útónná nézzünk a dolognak. Talán ha egyenesen a “ Szabadság ’’-hoz Írna, onnan kap­hatna a dolog érdemét érintő vá­laszt. »Hányszor csengenek fülünkben a|ök a gyakran haragosan kiej­tett szavak: — “Miért maradtok Amerikában, ha annyira nem tet­szenék néktek ennek az országnak a szokásai, az egyes intézmények, a társadalmi élet, stb?” Sokan még azzal is toldják meg kifaka- dásaikat, hogy miért nem szedjük fel|sátorfánkat és miért nem me­gyünk vissza az óhazába, mely né- künk mindenünk? Halljuk pedig ezep kifakadásokat párosulva ke­mény, kíméletlen szavakkal külö­nösen akkor, »midőn valamelyik amerikai intézményről kissé erő­sebb, de egészben véve igazságos kritikát mondunk. Az igazságos szó kimondásához, a tárgyilagos, becsületes, egészsé­ges kritikához feltétlenül jogunk van és azok, kik azért megtámad­nak, nagyon is elfelejtik azt, hogy amerikai polgárjogunkkal a hoz­zá szólás, a birálgatás jogát is Megszereztük magunknak. De azt sem vitathatják el tő­lünk, hogy bennünk, mint két vi­lágrésznek polgáraiban az össze­hasonlító képesség sokalta alapo­sabban van kifejlődve, mint az itt született polgároknál. , — “Nekünk két hazát adott végzetünk!” — mondja Tompa Mihály koszorús költőnk. Egy­formán szeretjük-e e két hazát? Jobban szeretjük-e fogadott ha­zánkat, vagy óhazánkat, melyhez az édes emlékek számtalan lánc- , szeme fűz? Most merül fel előttünk az a kérdés: — Melyik hazát szeretjük jobban és melyiket fogjuk a most ir dúló háború után végleg magun- . kénak vallani ? Majd ha a békés állapotok visz- szatérnek, haza megy-e az a sok magyar honfitárs, ki az óhazába való visszatértét most annyira hangoztatja? Több mint bizonyos, hogy na- • gyón sokan lesznek az amerikai magyarok között, kik felszedve sátorfájukat családostul felkere­kednek újból arra a nagy tenge­i.ri útra, melyet egykor szép re­ményekkel, telt szívvel megtettek. Hazamennek sokan hogy otthon Azokat a hézagokat kitöltsék, me­lyeket a kegyetlen háború okozott. Mennek mások haza, mert egy jobb, egy szebb jövőt vélnek az óhazában megérni. Mennek haza kiváncsiak, hitetlenek, hogy lás­sák az édes hazán vert sebeket, mint Tamás, ki Krisztus valódisá­gában is csak úgy hisz, ha a lánd­zsa okozta sebbe kezét teheti. Ha­za mennek végre azok, kik éltük alkonyát az óhazában akarják töl­teni és abban a földben, mely any­nyit szenvedett, örök nyugalomra térni. Amint látjuk az okok, melyek a Magyarországba való visszatérés­re indítanak különbözők és el is hihetők. Ámde legyünk őszinték és igazságosak! Sokan azok kö­zül, kik az óhazába visszatértek, csalódottan újból vándoroltak ki Amerikába. Szülőföldjük teljesen idegen lett számunkra. Sokan senkit sem ta­láltak meg már a volt játszótár­sak és az ifjúkori barátok közül. Mint idegenek jártak-keltek azo­kon a helyeken, melyekre itt Ame­rikában szívesen vissza emlékez­tek. A délibáb szétfoszlott s meg maradt a puszta valóság, hogy ide­genek lettek édes hazájukban. Ke­serves volt a tapasztalás és még keserűbbek azok a könyek, melyet hazatért honfitársaink hullattak. Azért, mert a távolból hatott még az elmúlt napok édes varázsa, mi­dőn fiatalon más láthatár tárult szemeik elé s ez késztetett sokat arra, hogy az óhazába visszakiván- kozzék csak azért, hogy meggyő­ződést szerezzenek maguknak ar­ról, miszerint fiatalságuk elmúlt és a férfikorral már fogadott ha­zájuknak tartoznak. így elvesztettük az óhazát anél­kül, hogy otthonosan érezhetnők magunkat az általunk választott uj hazában, de ahol az élethez, sőt még a megélhetéshez is jogunk van és pedig oly igazságos jogunk, melytől minket senki meg nem foszthat akkor, midőn bebizonyi- tott tény az, hogy ezen hatalmas ország meg nem határozható va­rázsának bilincseitől számunkra menekvés nincsen. Sokan hagyják el majd az uj hazát, de visszajönnek. Vissza­térnek azok is mind, akik fogadott hazájukank csak azért mondtak búcsút, mert ott aljas hazugságok következtében most fekete színek­kel festig le az óhazát és őket is. A nézeteltérések el fognak si­mulni, mert béke lészen megint és mint a zivatart a verőfényes nap­sugár szokta követni, oly áldás- teljesen terjeszti majd karjait e nagy köztársaság a világ minden részeiből idesereglett népei fölé. --------o-------­GORKI FIA AMERIKÁBAN. “Lafayette” óceán-gőzösön e hét elején megérkezett Zinobi Techtoff hadnagy, Maxim Gorki fogadott fia, ki a francia idegen légióban szolgált és Arras mellett az egyik karját elvesztette, New- Yorkba, hogy felolvasásokat tart­son a háborúról.

Next

/
Thumbnails
Contents