Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1916 (17. évfolyam, 4-53. szám)
1916-09-23 / 39. szám
SS*®. AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 39. sz. SZEPTEMBER 23. Vol. XVII. Szept. 23, 1916. No. 39. Amerikai Magyar Reformat lisok Lapja k Ref. Church In the U., egyházmegyéjének hivatl Is. magyar flos lapja. Felelős szerkesztő: HAR8ANVI LASZfLó, new yorki ref. lelkész Főmunkatársi KOVÁCS ENDRE daytoni ref. lelkész Szerkesztőség és kiadóhivatal: 454 E. 116th St., New York. Minden levél, közlemény! egyházi és egyleti tudősitás, felszólalás és hirdetés e cimre küldendő: Amerikai Magyar RJf. Lapja »54 E. 116th St., N^W YORK Telephone: Harlefe 1893 Előfizetési árak Amerikában egész évre j| Magyarországra egész év 1___11.00 |e. . .$3.00 KUNGARIAN-AMEF REFORMED SENT ICAN ÍNEL Published Every Saturd áy by the DUaiU VM. UIO A x --------ü. S. A. and of the S. S. Bo&rd of the Reformed Church ln the! XJ. S. Editor: Rev. LADISLAUS HAR8ÁNYI NYÍLT LEVEL P, I Melegh Gyula ref. lelkész úrhoz. Kedves Barátom De minekelötte az általad felvetett eszme taglalásába és a vele kapcsolatos mellék körülmények ismertetésébe mennék bele — elő kell vennem és be kell mutatnom leveledet hogy annak egyes tévédé seit, már akár szándékosak akár tájékozatlanságból elkövetettek is legyenek azok a tévedések, — nyilvánosan kiigazítsam. Leveledben igy Írsz. — “A mai napon jutott kezembe lapodnak, a Reformátusok Lapjának e hó 22-iki száma, melynek élén nagy meglepetéssel láttam azt a kirohanást, mélyet Kovács Kálmán itteni plébános legújabban tett közzé ellenünk. — Őszintén mondom neked, nem az bánt a dologban, hogy ilyenformán a rágalom még jobban el van terjesztve, istennek hála, egyházam elég erős ahoz, hogy nyugod-| tan tudja elviselni az eféle esuhás támadásokat. De fáj az, hogy Te minden további nélkül, két kézzel ragadtad meg az alkalmat arra, hogy ez ildomtalan támadást közzé tegyed. Mily végtelen gyűlöletnek kell lakozni a ti szivetekben mi ellenünk, ha még egy ilyen sötét lelkű csuhással is összefogsz Te, a református lelkész, hogy üthess egyet rajtam, a református lelkészen. — Mióta lapom egyházmegyénk hivatalos lapja lett, minden egyes számát elküldtem hozzád. Nemcsak mint, lelkészhez, hanem mint a Reformátusok Lapja szerkesztőjéhez is. Ha figyelemre méltattad, olvasnod kellett belőle azt az egységesítési törekvést, a melyet többek között az én csekélységem is nagy szeretettel ápolgat. De hogyan éljen lelkűnkben á reményeknek még csak egy halvány szikrája is, ha azt látjuk, hogy a régi gyűlölködés nem lankadó erővel tombol ma is és “a cél szentesíti az eszközöket’’-féle jezsuita elv alapján nem riad vissza a legsötétebb szövetkezéstől sem. — Nektek, kik magyar lelkészeknek mondjátok magatokat, legalább a mostani nehéz időkben nem volna szabad bántanotok a magyart. És ha van lelketekben még egy szemernyi a magyar faj- szeretetből (igy!) ha megőriztétek még csak egy halvány emlékét is annak a távoli, vérző magyar Hazának, minden erőtökkel arra kell törekednetek, hogy kovácsoljuk ze ezt a százfelé húzódó amerikai magyar calvinizmust. — Kérve kérlek, lásd be ennek nagy igazságát! — Ha voltak széthúzások, ha voltak bűnök a múltban, vessünk fátyolt arra és igyekezzünk, legalább a mostani nehéz időkben, testvéri kezet nyújtani egymásnak. Yajha erre a törekvésre egyházi főméltóságaink mondanának Áment. — Első sorban ezért, de meg egyszerűen a történelmi igazság kedvéért is arra kérlek, hogy lapodban ugyanazon helyen tedd közzé most már a Kovács Kálmánnak, ennek a gyűlölködő és protestánsfaló jezsuitának irt választ is, átvéve azt a mi lapunknak e héten megjelenő számából. Tartozol ezzel s hiszem, hogy e tartozás férfias lerovása elől kitérni nem fogsz. — Aztán jelezvén leveledben, hogy mivel úgy látszik, cserepéldányt az Amerikai Magyar Reformátusok Lapja nem küld neked, — tehát mellékeled az évi előfizetést és baráti és atyafiui szeretettel köszöntesz engem, mint kartársadat. Aláírás: — Melegh Gyula, ref. lelkész Közzé tettem szóról-szóra, kihagyván csupán a tartalmában üres-záradékot, ezt a te leveledet, hogy a közönség, melynek elbirá- lata alá te magad vitted lapodnak “Symptomák” cimü cikkében a recriminált ügyet — azt a maga teljes valóságában láthassa és az egész ügyről helyes fogalmat, helyes ítéletet alkothasson. Mindenekelőtt megjegyzem, — hogy sem a mióta Te szerkeszted, sem azelőtt egyházmgyétek hivatalos lapjából egyetlen számot sem kaptam kézhez, sőt egészen a legutóbbi időkig, pontosan meghatározva egészen ez év augusztus haváig azt sem tudtam, létezik-e '‘Magyar Egyház” nevű újság Amerikában. Ez év augusztus havában csakugyan volt szerencsém egyik közeli barátom és kartársam figyelmessége folytán hozzájutnom lapodnak julius havi számához, majd ugyancsak ez egyéntől az augusztusi szám is birtokomba jutott. Megvallom, meglepett azon közlésed, hogy lapodat nekem küldöd, holott én arra nem fizettem elő, míg mások, kik arra csapatostól előfizettek, nem részesülhetnek a lap megnyerésének kegyében. Nemrégiben ugyanis egyik közeledben levó plézről .panaszos levelek érkeztek hozzám, hogy mi az oka annak, hogy a ref. lap, — (már t. i. a tietek) melyre 50 centjével egy évvel ezelőtt előfizettek, még idáig senkinek egyetlen példányban sem érkezett meg. Ezt csak úgy kitérésképen említve meg — most már visszautasítom azon gyanúsításodat, a mely leveledben és a “Sympto^ mák” cimü cikkben ellenem irányul, hogy nevezetesen én két kézzel ragadtam meg az alkalmat arra, hogy a mekeesporti “esuhás baráttal” — mint te nevezed Kovács Kálmánt, —- összefogva, rajtad, a református lelkészen üssek egyet. Visszautasítom azt a gyanúsításodat, hogy én a Kovács Kálmánra vonatkozó lap számját “megkeritettem”. A Kovács Kálmán lapjával ép oly keveset törődök, mint a tieddel. Sem egyik, sem másik nem érdekel, mert mind kettő tele van Ízléstelenséggel. A “Magyar Zászlót” egyik derék hived és volt prezsbitered küldte be hozzám egy nagyon érdekes és jellemző levél kapcsán. Ka az lett volna célom, amivel Te meggyanúsítasz, hogy rajtad kívántam volna ütni egyet, — nem kellett volna egyebet tennem, — csak leközölnöm, ama volt egyház- tanácsosodnak a levelét, melyben ő épületes dolgokat ir a mekees- poi’ti egyházban uralkodó állapotokról és főkép a te adminisztrációdról. Hadd említsek meg csupán annyit a levélből, hogy annak írója felhozza, miszerint az ő há- zában 4-5 görög katholikus vallá- su egyénnel is aláíratta a csatlakozást erőszakoló egyén annak idején a Conventhez benyújtott kérvényt és hogy ez a Convent- nek is be lett jelentve. Sőt állítja, hogy nálatok még halottak is szavaztak a csatlakozás mellett. Ez azonban nem tartozik a dolog lényegére. A dolog lényege az, hogy Te mintegy követeled tőlem, hogy a mekeesporti templom ár-, verezési hírét lapomban igazítsam ki. Eltekintve attól, hogy a hir alapjában igaz, mert hisz a templomra tényleg ki votl tűzve az árverés, (az igaz, hogy nem az egyház, hanem a Te hibád és mulasztásod folytán’) — azt kérdezem Tőled — miért nem addreszálod a rektifikációra való követelődzé- sedet egyenesen Kovács Kálmánhoz, kinek lapjában az incriminált cikk először látott napvilágot? Én közöltem ugyan szintén az ő cikkét, de csak azért, hogy rámutassak arra, miszerint hitfelekeze- tünknek és magyarságunk hitelének, becsületének ártó dolog, ha bármely gyülekezet körében a templomi adósságok ügyét annyira elhanyagolják, hogy e miatt a templom árverés veszedelme alá kerül és az egyház, a magyarság, a református név hitele szenved csorbát, meghurcoltatik. Ezt világosan megmondtam azon bevezető sorokban, melyek kisérték a Kovács cikkét. A valóságnak tehát nem felel meg azon állításod, hogy én Kovács lapját megkeritettem, amint hogy nem igaz azon állításod sem, hogy én egy esuhás baráttal kezet fogtam, hogy rajtad üssek egyet. A természetes dolog az lett volna, ha Te a kiigazításodat bekül död Kovács Kálmánhoz. Biztosítalak róla, hogy ha a M. Z.-ban megjelent volna valami helyreigazítás, és azt eljuttatod hozzám — nem térek ki annak közlése elől — még ha abban a cikkben azt bizonyítottad volna is be, hogy Kovács Kálmán nem irt igaz dolgot a mekeesporti egyházról. Ezt Te megtehetted volna, hiszen “meleg” barátja vagy, vagy legalább voltál Kovács Kálmánnak, holott én nem is ismerem ötét. Nem titkolhatom el azonban a feletti csodálkozásomat sem, hogy te most esuhás barátnak, gyűlölködő és portestánsfaló jezsuitának nevezed ugyanazt a Kovács Kálmánt, kivel Te is és az összes csatlakozott református lelkész barátaid émelygő barátságot tartottatok. Hát már olyan hamar felbomlott a barátság? Hiszen még csak a közelmúltban is egyik csatlakozott lelkészetek, valahányszor erre a vidékre jött — mindig a Kovács Kálmán parochiáján vett magának szállást? Ott rendeződtek azok a papi mulatságok is, melyeknek egyikén katholikus papi süveggel fején és Kovács Kálmánnal összeölelkezve mulatozott egyik jókedvű csatlakozott pap. Hát már vége a nagy barátságnak? Ki változott meg? Kovács Kálmán, vagy ti? Ne csodálkozz, hogy igy Írok. Fel vagyok háborodva, hogy Te engem azzal gya- nusitasz, hogy én egy esuhás baráttal kezet fogok, holott én Kovácsot nem is ismerem, — mig Te pertu barát vagy vele! Ha Kovács Kálmán protestánsfaló és jezsuita, — miért barátkoztak, miért fogtok kezet vele? Lásd, igy esik vissza a feldobott kő a ti fejetekre. Harsányi László, new yorki ref. lelkész.
