Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1916 (17. évfolyam, 4-53. szám)
1916-08-26 / 35. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 35. sz. AUGUSZTUS 26. 4 Vol. XVII. Aug. 26. 1916. No. 35. Amerikai Magyar Reformátusok Lapja 1 Kef. Church in the U. S. magyar egyházmegyéjének hivatalos lapja. Felelős szerkesztő: ÍIARSANYI LÁSZLÓ, a*vr yorki ref. lelkész. Főmunkatárs: KOVÁCS ENDRE daytoni ref. lelkéEz Szerkesztőség és kiadóhivatal: 454 E. 116th St., New York. Minden levél, közlemény, egyházi és egyleti tudósítás, felszólalás és hirdetés e cimre küldendő: Amerikai Magyar Ref. Lapja 464 E. 116th St., NEW YORK Telephone: Harlem 1893 Előfizetési árak: Amerikában egész évre.............$1.00 Magyarországra egész évre... $3.00 HUNGARIAN-AME RICAN REFORMED SENTINEL Published Every Saturday by the Board of the Presbyterian Church U. S. A. and of the S. S. Board of the Reformed Church in the U. 8. Editor: Rev. LADISLAUS HARSANYI Subscription rates One Year $1., Half Year 50c — Foreign Countries One Year $3, Half Year $1.50 A földművelés és az amerikai magyarság. Mig otthon a nép nagy része földműveléssel foglalkozik, az ide, Amerikába vándorolt magyarságot a lehető legkülönbözőbb munkák mellett találjuk. Hogy miért nem folytatja a new-yorki, vagy philadelphiai kikötőbe érkező érkező magyarság nagy része ősi foglalkozását, az egyáltalában érthetetlen. Legtöbb magyar — mondhatnék valamennyi — azzal a szándékkal lép partra, hogy egy néhány évet tölt itt, akkor ismét visszavándorol. A gyárakba, műhelyekbe, tehát olyan helyekre megy dolgozni, hol befektetés nélkül szerezhet annyit, amennyiből megél, otthon maradt családját támogatja s félre is tesz valamit. Hogy sokan maradnak 10—20—30 évig is ott, a hol “zöld” korukban kezdték, azt az olvasók bölcsen tudják. Ez azonban nem változtat a tényen, hogy a magyar népnek lelke soha sem lesz hütelen az anyaföldhöz, s ősi foglalkozásához. Mert bizony nem szívesen törődik bele uj munkájába, életmódjába. A magyar természettel nem egyezik az amerikai város rohanó élete, füstje, egészségtelen levegője. Az üres szórakozások, színházak ki nem elégíthetik. S ha estéit a családja nélkül élő magyar át nem “overtime ”-ozza, a parktalan, szórakozás nélküli, minden kultúrát nélkülöző apró gyár-községekben lakó magyarokon ne csodálkozzunk, ha estéiket ágyaikon heverészve, kártyázva, iddogálva töltik el. Olyan helyen — ha egyetlen egyház sincs, kis egyleteikben — korcsma helyiségekben — jönnek össze; legtöbbször csak a korcsmá- ros, vagy valamelyik egyleti elnök irányítja őket. Ilyen viszonyok között természetes, ha az értelmesebb elemek kiválnak a magyar kolóniákból, a néppel többé nem törődnek, el- angolosodnak. Sok városi magyar kolónia viszont meglátta hivatását, jó szervezetekbe, egyházakba s egyletekbe tömörült. A város nyújtotta alkalmakat — nyelv, mesterség, tanulást, gyermekek iskoláztatatását — kihasználta. S bár kevés vagyonos ember, de annál több értelmes, tiszta látókörű olvasott ember kerül ki közülük, kik büszkeségei a magyarságnak. íme, vannak jó és rossz oldalai a városban való letelepedésnek. Ámde legtágasabb tere van a földműveléshez értő magyar bevándorlónak eredeti foglalkozásában. Mig a városokban 3-4 évenként változnak a munkaviszonyok — Amerika termékeny térségein mindig becses volt a szorgalmas mezőmunkás. Emlékezznük a 2—3 év előtti városi — különösen a new-yorki — munkaviszonyokra. Ugye- bár, százezrével kóboroltak a keleti nagy- és kis gyárvárosokban a tétlen munkások. Egy időben pedig az egész Egyesült Államokból hallatszott az esdeklő hívás a gazdák részéről; munkásokat kerestek a gazdák mindenütt. Az óta valamennyi férfi és női kéz kapott .munkát az éjjel-nappal dolgozó gyárakban — a gyári munkásnak nagy keletje van, mikor milliárd- számra kell szállítani az álltáidnak a sok hadiszert. A mezei munkásokban mostan egyenesen ínséget szenvednek a gazdák. Hiába veszik igénybe a legkülönbözőbb fajta gépeket, a munkás-kezeket pótolni nem tudják. Rengeteg mennyiségű termés fog kárba veszni az idén is, ha a szénát, gabonát, gyümölcsöt idejében fedél alá nem hordják. Sok iparág pang a nagy forgalom, összehalmozódott pénz dacára is, csak a muníció gyártásnál lehet most jól keresni. Erre nagyon sok munkás akadt az angolokkal és a franciákkal érzők közül, viszont délen egész vidékek fiatalsága hagyta ott a földművelést, hogy jó 4—5—6 dollárt szerezzen a “municio business’’-ben. A ki nehezen talál munkát iparágában, vagy a megdrágult városi élet tűrhetetlenné vált előtte, miért nem megy gazdasági munkára? Ha valakinek egy kis megtakarított vagyona van, miért nem fekteti bele gazdaságba? Ha pár évig akar maradni az országban, aggódhatik-e, ha indulásakor gazdasága eladásáról kell gondolkoznia? Jó gazdálkodással vagyonát 5—10 esztendő, sokszor rövidebb idő alatt is, megkétszerezheti a jó földművelő amerikai magyar. A kivándorlóknak már a hajón meséket beszélnek társaik föld- hiénákról és hasonló dolgokról. Viszont idegennek is érzi magát a kezdő amerikás. így reked nagy része a gyárvárosokban, főként New-Yorkban. Bár jelenleg semmiféle irányban újításokat nem várunk, talán jó volna gondolkozni azon, hogy nem tehetünk-e, legalább New-Yorkban és Chicagóban erre a célra felállított irodák révén valamit, hogy ezek ez irányban működjenek és melyek lehetőleg minden ujonan érkezőt felvilágosítanának a helyzetről. Lehet, hogy a háború végén minden, a magyar kivándorlókat érintő kérdés megoldást nyer, ámde lehet, hogy a fentiek megfontolása szükségessé válik előbb is. Akármi is történjék a háború végén, az az egy bizonyos, hogy Amerikában közel két millió magyar él jelenleg. S e magyarságnak életében olyan nehéz kérdéssel állunk szemben, amelyet nemcsak az egyeseknek, de a vezetőknek, lapoknak -—- alkalom adtán, — jól meg kell fontolni. K.--------o-------SPORT-EMBEREK A HÁBORÚBAN. Európában most minden fiatal és középkorú ember katona, valamennyien űzik a legveszedelmesebb sportot, a háborúsdit. Itten, Amerikában is nagy sportvilág van. Százával működnek a különböző torna- és lövész-clubok. A mikor a mexicoi háború már-már elkerülhetetlennek látszott, a sorozás nagy mértékben folyt. De a sport-clubok s a sport-emberek nagyon gyéren jelentkeztek csak a zászló alá. Pedig olyan gyakorolt testű emberekre — mint például Willard — mindig szükség van. Meg őket különben is a nemzet babér-koszorúja disziti, hazafiasságukat meg kellene mutatni- ok mostan.--------o-------TALÁLÓS KÉRDÉSEK? — Melyik félnek volt a legeredményesebb háborúja? — Nézz a térképre! (The Evening Mail.) — Hány négyszög mértföldet foglaltak vissza az ántánt-hatal- mak legutóbbi offenzivájukban? — Körülbelül negyvenet. EGY “CSÖPP” A HÁBORÚ BORZALMAIBÓL. Mi, akik már-már belefásultunk a háború rettenetességeinek figyelésébe, sokszor meg sem indulunk azon, hogy pl. egy csatában 15— 20 ezer ember esett el. A sok veszteséget — sebesültekben, halottakban és foglyokban — csak a háború végén fogják összeszámolni. Addig küzdenek a mi katonáink, a mi nemzetünk, sebeit csak takargatja, majd ha eljön a béke, akkor figyelmünket teljesen ezen sebekre fordíthatjuk. Legfájóbb sebeink közé tartozik az az állapot, amelyben fogoly katonáink vannak Oroszországban. eJlenték- telen hir alakjában röpité a kábel világgá azt a tényt, hogy az Orosz országban levő foglyok nagy része elpusztul gondozás hiányában. — Ormburgban, hol a foglyoknak sem jó ruhájuk, eledelük, védelmük a hideg ellen nem volt, sem egészségükre nem vigyáztak fel, a 80.000 magyar-osztrákból harminc százaléka elhalt. Ez a petrográdi amerikai nagykövetség hivatalos jelentése. Ez csak egy “csepp” a háború borzalmainak tengeréből! S ha elő akarnók idézni, össze akarnók gyűjteni az összes veszteségeket, a sok csonkát, beteget, halottak százezreit, kiknek nagy része nem a csatamezőn, de a szerbiai tifuszos és az orosz piszkos foglytáborokban elpusztultak, bizony eltakarnók szemeinket lát- tukra. Ki fogja e fájó sebeket bekötni, ki fogja a kint enyhíteni? Az amerikai magyarság, ha fölösleges centjeit, dollárjait hazakiildi, talán enyhül a szenvedés, a szükség odahaza. Ha a haza sebeinek fájdalmát csak egy kissé is átérez- ziik, lehetetlen, hogy meg ne induljon szivünk. Szivünk bizonyára van. Ha pedig pénzünk is van, nyúljunk zsebünkbe! K.--------o-------ARCKIFEJEZÉS. Az arc, különösen a szem, a lélek tükre. Gondolataink, örömünk, bánatunk kifejezése ott borong, avagy derül az arcunkon. A kinek lelkét az állandó bünvád mardossa, tekintete csakhamar magában rejti, meghonosítja annak hamar jelét. Mindenkinek van bánata, gondja, ámde akinek lelkét Isten szeretete, a türelem, jóság uralja, bajaiban is nyugodt, nem mérgelődik, annak arca ugyancsak Istenadta szelídséget fejez ki. Vájjon melyik hűbb képmása Istennek: a mindig haragos, fel dúlt arc, vagy a melyik mindig derült, reményt, örömet áraszt azokra, akik rátekintenek.
