Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1916 (17. évfolyam, 4-53. szám)

1916-02-05 / 6. szám

VOLUME XVII. No. 6. NEW YORK, N. Y. 1916. FEBRUÁR 5. XVII. ÉVFOLYAM, 6. SZÁM. PUBLISHED EVERY SATURDAY. _ MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Entered as second-class mater Oct. 28, 1910 at the Post Office at New York, N. Y., under the act of March 3, 1879. A KINGSTONI GYŰLÉS. A bűnösök Idvezitöje. Mikor e sorokat írjuk, tartja a presbyteriánus egyház magyar konferenciáját Kingstonban, Pa. Széles Amerikából jönnek össze a nem csatlakozott református lel­készek, hogy megbeszéljék az egy­ház belügyeit. Ez a konferencia nem csak a reformátusságot, ha­nem az egész amerikai magyarsá­got érdekli, mert hisz tudjuk, hogy az amerikai magyarság te­kintélyes része ennek a kemény, vasdereku és a kálvinizmus által megacélozott lelkű emberekből került ki. A rendező bizottság élén Rév. George W. King, St. Louis, Mo. áll, mig tagokként Dikovics János tanár, Bloomfield, N. J. Nt. Har- sányi László New York, Nt. Bo­gár Lajos Beaver Falls, Pa. Nt. Hankó Gyula Joungstown, 0. Nt. Harvay E. Holt Cleveland, 0. Nt. Ferdinand von Krug Wyoming, Pa. segítik. Titkár Rev. W. Wil­liam P. Shriver New York. A konferenciával lapunk szer­kesztőjének egy régi vágya telje­sül, közelebb hozni az elszántan küzdő, dolgozó lelkész testvéreket: kicserélni a gondolatokat, segíte­ni, támogatni egymást. Nehéz út­törő munkát végeznek lelkészeink az amerikai rengetegben, úgy fog tehát nekik esni a találkozás, mint ha az idegen rengeteg útvesztőjé­ben, a farmer úttörők találkoz­nak. Ez a konferencia az első nyoma az összeköttetésnek, a szer­vezettségnek azon a kapcson kívül, melyet az Amerikai Magyar Re­formátusok Lapja alkot. Ez a kon­ferencia úgy kellene, hogy állandó maradjon és évről-évre más helyen gyűljön össze. A magyar elem értékét már nem csak a bányában, hanem a szelle­mi élet terén is kezdik elismerni és ezeknek a gyűléseknek kellene az amerikai egyházi hatóságok fi­gyelmét felhívni arra a kincsre, mely a Duna, Tisza tájáról elsza­kadt idegek, agysejtek rostjaiba be van raktározva. A kingstoni konferenciának olyannak kell lenni, hogy az ame­rikai egyházi hatóságok lássák ál­dozataik, munkájok érett gyümöl­csét és hogy az amerikai magyar református testvérek részére uj áldások fakadjanak ebből. Reméljük és hisszük, hogy a kingstoni konferencia nem az utol­só ilyen lesz, melyen magyar re­formátus lelkészek találkoznak. Hisz ezekre a gyűlésekre különö­sen szükség van itt Amerikában, ahol hittestvéreink egy része kü­lön van szervezve. A konferenciákon megjelenő amerikai lelkésztársainknak látni kell, mint dolgozunk itt közvetle­nül a bevándorlókért s igy közvet­ve egész Amerikáért, mely végül is csak a szegényen érkező beván­dorlók vállain épül fel. BIBLIAI LECKÉKÉI* az egyedüli, a melylyel gyermekének Igazi lelki gyönyörűséget szerezhet A legszebb a.iándék ez és ÖTVENKÉT VASÁRNAPRA szóló bibliai leckekép ára a posta költséggel együtt CSUPÁN 10 CENT. Megrendelhető a kiadóhivatalban Amerikai Magyar Reformátusok lapja Jézus ismeri a kisértés hatal­mát. Amint a legszentebbet — ama hitet, hogy ő az Isten szerel­mes Fia — megnyerte, ekkor ép­pen altból az a kísértés szárma zott, hogy kapjon a világi ural­mon, melyet Isten az ő fiainak ígért; hogy a világnak egy csuda által úgy adja tudtul magát, mint Istennek különös kedvencét, hogy saját életét legalább úgy alakítsa, hogy az az emberek előtt is úgy tűnjék fel, mint amelyet Isten ol­talmazott meg. Jézus e kísérlete­ket legyőzte. Hosszú tévelygés után Simon a Messiást ismeri fel ő benne; ekkor Jézus az ő halálá­ról szól; ez az ut, melyen a Mes­siás dicsőségre jut, s a bátran hi­vő tanítványban, kinek a Péter disznevet adta, azonnal a kisértő lép eléje, ki őt az ö Tsten által ki­jelölt útjáról emberileg óvja. Pé­ter egy olyan kívánságot mondott, melyet Jézus bizonyáraegyütt érezhetett vele. Ezt mutatja Jé­zusnak imábani töprengése a Gethsemánéban, hol az ő emberi akaratát fáradságosan az Atya akarata elé kényszeríti: nem az én akaratom legyen meg, hanem a tiéd ! (Márk XIV:36). Tehát van a Fiúnak olyan akarata, mely az Atya akaratának ellenszegül: de persze a Fin az, aki semmi hőbb kívánságot nem ismer, mint hogy az ő érzéki akarata az Atya isteni akaratának alávesse magát. Az Atyával való közösségért foly­tatott hasonló küzdelmet fejeznek ki a kereszten elhangzott imasza­vak a XXII-ik zsoltárból; Jézus nem akarja Istenéről azt hinni, hogy ő elhagyja. De ez egy vers­szak abból az énekeskönyvből, melyet Jézus utolsó halálos ínsé­gében imádkozik. Azonban azt a férfiút, aki magát megkisértetve érezte, messzire elutasította, mi­dőn jó Mesternek szóllitotta. Ek­kor olyan igéket mondott, ame­lyek az ő alapnézeteit nyilatkoz­tatják, noha ezek sokakra nézve ma is botránkoztató, bosszantó szavak: Miért mondassz engem jónak?? Senki sem jó, csak egy, az Isten (Mát. XIX:17). Mivel senki se jó, Jézus tanítványait arra. tanítja, hogy naponként imádkozzanak a bűn megbocsátá­sáért ; bizonyosan ő is velők imád­kozott. A körülte állók köréhez habozás nélkül mondhatja: ti, kik gonoszok vagytok (Mát. VII :11): nincs kétségben aziránt, hogy bű­nét mindenkinek hordoznia kell. Azonban éppen ezért semmit se akar tudni arról, hogy az aratás nagy napja előtt valami esetlen kéz fogja elkülöníteni a konkolyt a búzától. Valamint a halak, mig a halászok ki nem válogatják azo­kat, együtt vannak a hálóban, ép­pen úgy kell az Isten országa fiai­nak és a világ fiainak még együtt élni, mig egy valóban igazságos Ítélet elválaszthatja őket. A fa­rizeusok elkülönítése megfordított emberi módon előzi meg az isteni biró működését. Ám ha mindaz, ami az ember­nek legben,sejéböl származik, az ember Isten előtti értékére sem­mit se dönt, akkor Izráel népe, mint ilyen. Isten szeretetében nem részesülhet. A születés véletlensé- ge nem dobhatja a legjobbat az emberek ölébe, se azt tőle meg EDITOR: REV. LAD. HARSÁNYI, 454 E. 116th St., NEW YORK.

Next

/
Thumbnails
Contents