Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1916 (17. évfolyam, 4-53. szám)
1916-06-03 / 23. szám
XVII. ÉVFOLYAM, 23 SZÁM, NEW YORK, N. Y. 1916. JUNIUS 3. VOL. XVII. No. 23. EDITOR: REV. LAD. HARSÁNYI, 454 E. 116th St., NEW YORK. PUBLISHED EVERY SATURDAY MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Entered as second-class mater Oct. 28, 1910 at the Post Office at New York, N. Y., undeV the act of March 3, 1879. ALD0Z0 CSUT0RT0K0] A napokban ünnepeltük lelki buzgósággal és örvendező szent érzéssel templomainkban a kedves, szép Áldozó Csütörtök szent ünnepnapját. Lelki szemeink előtt, mint hajdan a tanitványok előtt, ott állott a földről távozni készülő Megváltó szent alakja és látni véltük ama boldog hajlékokat, hova üdvözi- tőnk áldásos földi életének eltöltése után elment, hogy ama hajlékokat megkészitse számunkra is. Urunk, az ő halálból való dicsőséges feltámadása után még negyven napig tartózkodott itt e földön. Alkalma volt hát mindazoknak, kik Őt ismerték, sőt azoknak is, a kik az ő isteni kiküldetésében kételekedtek, meggyőződni a feltámadás tényéről és ebből kifolyólag arról, hogy Jézus valóban az volt, kinek magát lenni állitotta, — az élő Istennek szent Fia. Alkalmuk volt a tanítványoknak arra is, hogy még jobban meg ismerjék az igazságot, melynek jövendő hirdetése ő reájuk várakozott. Alkalma volt e negyven nap leforgása alatt üdvözítőnknek arra is, hogy kegyelemmel felvértezze az Ö tanítványait, mindenekben elkészítvén őket nehéz hivatásuk teljesítésére. A negyvenedik napon aztán az történt, hogy Urunk összegyüjt- vén még egyszer maga köré az ő hü tanítványait: — az Olajfák hegyén ezeknek szeme láttára égbe emelteték vala. így lett a szenvedések vége a megdicsőittetés, a megaláztatás s emberi büntetés állapotából a fel- I magasztaltatás. így lett a tövis Háborús álmok korona Urunk homlokán felcserélve a jutalom égi koronájával. Az Áldozó Csütörtök szent ünnepnapjának áldott tanulsága reánk nézve az, hogy e földi pálya az égben végződik el. Mindnyájan hisszük a lélek halhatatlanságát. Hiszik ezt még a legvadabb, még a legnagyobb sötétség birodalmában tartózkodó népek is. Érezzük, hogy lelkünk vágyik el innen, mert e földön csak ideiglenesen van hivatva tartózkodni. * Az az ország, mely a lelkek jövendő tartózkodási helyéül van ki jelölve — túl van a felhőkön. Emberi szem oda be nem láthat. Emberek által készitett repülőgépek oda el nem hatolhatnak. Pénz, gazdagság, hírnév oda be nem segíthet senkit. Az a mennyeknek országa. Amaz örökkévaló hajlékok, melyeket Jézus készitett meg számunkra. — “Atyám, a hol Én vagyok, — mondotta Ő gyönyörű imájában, — akarom. . hogy az enyéim is ott legyenek.” De a lelkek országának két ajtaja van. Az egyik ajtó a boldogság, a másik az örök gyötrelmek hazájába bocsájtja be a halhatatlan lelkeket. Jézus csak az ÖVÉINEK kérte azt a dicsőséget, melyet az Atya néki, mint Isten szentjének, adott vala. A gonoszaknak hangzik a megsemmisítő, lesújtó ítélet: — “Elmenjetek ama kívül való setétség- re.” — Legyünk hát hívek mindhalálig Urunkhoz, hogy megnyerjük az örök élet hervadhatatlan koronáját. Harcoljunk híven az élet nagy harcában, hogy küzdelmeink ul|n miénk legyen a pályabér. Az élet után halál, a halál utái| feltámadás, a feltámadás után az\ ítélet, az Ítélet után a jutalom, — vagy büntetés várakozik reánk a szerint, a mint jól, vagy rosszul éltünk a jelenvaló világban. [ Mint a hogy a nagy apostol Pál mondja: — “Mindnyájan miné- künk meg kell jelennünk a Krisztus itélőszéke előtt, hogy ki ki elvegye a jutalmát, vagy büntetésit annak, a mint élt, és cselekedett e földi életben.” bLdi árvaház DEBRECENBEN. «A Tiszántúli Református Egyházkerület nagynevű és liatárta- la j lelkesedésü püspöke, Főtiszt. r| Balthazár Dezső tervbe vette hogy nemes emberbarátok és a; országos társadalom segitségé- vtsl egy nagyszabású árvabázat ItÉesit Debrecenben, a kálvinista Rómában, a mely árvaházban az mes magyar haza védelmében életfát hősök árvái nyernének elhel.wfzést. JA terv élénk tetszésre talált a i A gyár társadalomban és a lelkes »ispök a legszebb reményekkel v* n el telve a felől, hogy Istennek tetsző szép terve a közeljövőben lilegvalósulást talál. « Főtiszt. Ballthazár püspök me- lfg hangú pásztori levélben kérte 4Z amerikai magyar református testvéreket is arra. hogy tehetségük szerint adakozzanak a nemes 'I lra, hogy a magyar segítő testig ri s egyszersmind a jézusi köti örülő szeretet emlékjele gya- ü nt mihamarább létesüljön s áldásos tevékenységét megkezdje a debreceni katonai árvaház. j| Adományokat lapunk szerkesz- t»ége is elfogad és szívesen köz- wtit. . A háború tartama alatt már naivon sokan álmodták a legfur- sább dolgokat, miknek a legtöbb eAetben semmi következménye se le®. De azért nem minden álom maciit hatás nélkül és igy nem is »odálkozhatunk egy asztalos tanoké álmának következményein sem.» mi asztalos tanoncunk igen élénlfcn álmodott a háborúról, a közeiliarcokról, meg a szuronytá- mjpifasokról. Egyszerre csak szemközt találta magát egy ellenséges katonával, ki oldalfegyverével le szúrta. Erre a szúrásra ijedten ébredt fel. Másnap fájdalmakat érzett a mellén és az elhívott orvos oly i kiütéseket észlelt azon, melyek — (mint megállapította — egy ije- jdős' kedélyállapotnak a következ- hnényei. Jobban járt egy álmodó katona, ki a harcmezön négy hőÍ iap előtt megnémult, de szerencsés álma következtében vissza- Jiyerte beszélő képességét. 'Azt álmodta ugyanis, hogy az ellenség á nyakát akarja keresztül szúrni. í Í z ápoló egyszerre csak meghal- >tt egy kiáltást, mely a néma kaum ágya felől hangzott. A katona kiesett az ágyból, az esés íiein ártott meg neki, de hangját vissza nyerte. AZ AMERIKAI MAGYARSÁG HIVATÁSA SZÜLŐHAZÁNKKAL SZEMBEN. Értesítjük lapunk olvasóit hogy következő számokban érdekes és tanulságos cikksorozatot fogunk közölni egy régi buzgó olvasónknak, NAGY JENŐ presbyternek a tollából a fenti címmel. Presbyter testvérünknek emez érdekes cikk-sorozatára már most is felhívjuk lapunk többi olvasóinak a szives figyelmét.
