Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1916 (17. évfolyam, 4-53. szám)
1916-05-27 / 22. szám
XVII. ÉVFOLYAM, 22 SZÁM. NEW YORK, N. Y. 1916. MÁJUS 27. VOL. XVII. No. 22. EDITOR: RÉV. LAD. HARSÁNYI, 454 E. 116th St., NEW YORK. PUBLISHED EVERY SATURDAY. — MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Entered as second-class mater Oct. 28, 1910 at the Post Office at New York, N. Y., under the act of March 3, 1879. Az Istentől való teljes függ és. Az amerikai református egyház magyar egyházmegyéjének (Hungarian Classis) 1916. évi gyűlése. A nevezett egyházmegyéhez tartozó gyülekezetek lelkészei és gondnokai május 15-én este gyűltek össze és kezdték meg tanácskozásaikat. Az érdemleges gyűlés kedden reggel isteni tisztelettel kezdődött, melyen Porzsolt Ernő johns- towni lelkész lelépő elnök imádkozott. A megjelentek imádkozása után a tisztviselők tették meg jelentéseiket. A jelentés tudomásul vétele után az uj tisztikar választatott meg: — elnök: Virág István loraini lelkész; jegyző: Horváth Sámuel akroni lelkész; pénztárnok: ifj. Dókus Gábor dillonvallei lelkész; bizottsági tag: Kovács Endre daytoni lelkész. Ezek után az elnök kinevezte a különböző bizottságokat, melyek az egyházak évi jelentéseinek a meghallgatása után megkezdték fontos munkájukat. Az ebéd utáni gyűlés legfőbb teendője ama bizottságok beszámolása és javaslataik szerint a végleges intézkedés volt. Délelőtt folyt le a pap jelölt Ba- kay Árpád vizsgája az egész gyűlés részvételével s a vizsga alapján történt meg az estéli isteni tisztelet alkalmával a megható lelkész-avatás, a superintendens Rev. D. R. Souders és az egyházi tisztviselők közreműködése mellett. Az egyházmegyéhez hét egyház és kilenc lelkész tartozik, a gyülekezetek mind befizették az évi illetékeiket, a jövő évre $500 lesz a kivetés, a mi a gyülekezetek lélekszámának, vagyis a fizető egyháztagok számarányainak megfelelően vettetett ki. A hétfő estéli istentiszteleten Dókus Gábor lelkész imádkozott, Horváth Sámuel lelkész prédikált — kedden este pedig a felavatott Bakay Árpád prédikált és Rév. Souders tartotta a felavató angol beszédet, majd az egyházmegyei elnök virág István lelkész vezetése mellett kéz-reátétellel, megál- dással folyt le a lelkész-avatás, a mikor az elnök megható beszédben mutatta fel a fiatal lelkész-társok előtt a pályatért s a pályabért. A vidéki egyházak lelkészeit és képviselőit a lelkész és az egyháztanács magyaros vendég-szeretettel látták és az elszállásokról is gondoskodtak. Hétfőn este a tiszteletükre az egyháztanács részvételével közvacsora volt. Az egyházak képviselői: Pinke János Akronból, G. Demeter József Dayton, Bodnár Ferenc Dil- lonvale, Lengyel János Johnstown és Kovács Ferenc Lorainból. ÉRTESÍTÉS. A Verhovay Segély Egyletnek fiókjai és tagjai értesittetnek arról, hogy a központi titkári hivatal uj helyiségének címe a mai naptól: — 3606 Fifth Ave., Pittsburgh, Pa., — a hová az egyletet érdeklő levelek és ügyek küldendők. — Kelt Pittsburgh, Pa., 1916. év április hó 29-én. Gábor István, közp. titkár. Jézus meggyógyított vala egy embert, a ki 38 éven át feküdt betegen. Milyen kibeszélhetetlenés megfoghatatlan jótétemény a szegény emberrel. E felett mindenkinek örülnie kellett, mindenekelőtt pedig magának a betegnek, de mindazoknak is, a kik erről a csodáról hallottak. Ám nem egészen igy történt. Az örömbe zavaró hang kerül. Vannak emberek, a kik csak az árnyat látják, de nem a fényt, a kik csak birálgatáshoz értenek, de a hálás elismeréshez nem. így volt ez a Bethesda tavánál is. A zsidók a betegen végbe ment jótéteménynek nem tudtak örülni, hanem megütköztek azon, -— hogy a tett szombaton hajtatott végre és ezért elitélik azt. A nagy tömeg még ráadásul a farizeusi módon gondolkozó kritikusoknak volt hajlandó igazat adni; — e csoda nem lehetett — szerintük — Istennek tetsző cselekedet, hisz ez nem más, mint a szombatnak a meggyalázása. Hányszor előfordul az életben, hogy az egyik elveti azt, a mit a másik sokra becsül, hogy ez jótéteménynek tekinti azt, a mit a másik bűnnek minősít. Honnan ered ez az összeütközés? Csak onnan, hogy az emberi szó és emberi vélemény egymással a lehetőségig szemben állanak e felől, hogy emberi műről van szó. Tévedni emberi dolog! Csak egy ige és egy bizonyság van, a mi feltétlenül igaz, hog> tudni illik ez egyetlen bizonyság Isten bizonysága. És csak egy cselekedet, a mely minden birálatot meg áll, — s ez az Istentől származott cselekedet. Azért boldog az az ember, a ki az Istentől való teljes függés állapotában van. Az ilyen semmi viszásságot nem követ el. Jézus itt ezt a különösen hangzó mondatot hallatja : — “Én semmit sem cselekedhetem magamtól!” Milyen önzetlen, mily alázatos bizonyság ez! — Hogy az a férfiú, a kinek a szél és a tenger engedelmeskedik, a ki a beteget csak megérinti és ez meggyógyul, a ki csak egy szót ejt ki és holtak támadnak fel, az mondta ezt: “Én semmit sem cselekedhetem magamtól !”... Ez a Jézus az ő csodás hatalmában olyan önállónak, sőt, egyenesen függetlennek látszik. Ám hol marad az ő öntudata, ha úgy szól, mint alapigéinkban ? Nincsen-e. neki saját én-je, amelyet érvényre juttat? Van egy s ez: — az ember-Jézus személye. Ezen “én” az ember- Jézusban olyan személyes és oly élesen kidomborodó volt, mint az első embernek, az édenkert Ádám- jának én-je. Azonban az ember saját én-jét hamisan értheti, az önállóság határait túllépheti, és ezt teszi mindannyiszor, — valahányszor Isten akaratával és igéjével szembeáll, valahányszor saját véleményét, vagy mások rendelkezését az isteni kinyilatkoztatás helyébe tolja. Az ember nem olyan mértékben személyiség, — mint ezt maga állítja, hanem abban a mértékben, a mely Istennel egyezik. Nem hagyunk fel saját én-ünkkel, ha nem saját akaratunkat, hanem az Atya akaratát törekszünk teljesíteni. Sőt sze-
