Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1916 (17. évfolyam, 4-53. szám)

1916-05-20 / 21. szám

21 uz. MÁJUS 20. AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 5 (Folytatás) — Igen ,itt lakik, — folytatá. — Nézzétek csak! — és ezzel a férjére mutatott. — ő az én boldogságom. Óh, mennyit hazudozott nékem a bol- doggátételről. És ?... Tönkre tett. Megivott mindent. Vagyonom is oda van, az állását elvesztette. A házbérrel tartozunk. Nem marad más hátra, minthogy kiugorjunk az ablakon. Ez a mi boldogsá­gunk !... — Hát ki az oka? — kiáltá a férfi. — Nem te tetted pokollá a házat, örökös szemrehányásoddal és veszekedéseddel? Ki tett engem a korcsma rabjává? Ki tett iszá­kossá ? Úgy látszott, mintha neki akart volna ugrani nejének. De ez vé­delmi állásba helyezkedett. A kis leány sikoltva bujt anyja mögé. Frigyes és Bözsike lesietett a lépcsőn. Rossz helyen tudakozód­tak. Bözsike isirva fakadt. — Ne sirj: — vígasztalé Frigyes. Itt nem lakik a boldogság, a hol egymást gyalázzák. — Menjünk, keressünk tovább... ** * — Talán itt lakik? — tűnődött Frigyes, midőn megálltak egy ma­gas, palotaszerü ház mellett, a mely mellett gyár emelkedett ki­világított, számtalan ablaksorral. Látni lehetett a forgó kerekeket, és hallható volt a nagy gép zúgá­sa. A magas palota azonban na­gyon csendes volt. Amott nyugta­lanság, lázas munka, — itt csend, és komoly nyugalom. — Bizonyára itt lesz! — szólt Frigyes — Megkérdezzük!... — Óh, ha itt lenne! — sóhajtá Bözsike. — Különben szabad ég alatt éjszakázunk! Ez elhatározásra bírta Frigyest és felhágott a széles lépcsőre, az­tán lábujjhegyre állva megnyom­ta a kilincset. Óh, mily fényes látvány tárult szemeik elé... — Bözsikém, én azt hiszem, itt lakik... — mondá ujjongva. Bözsike lábujjhegyre állva, be­tekintett az ablakon át a ház bel­sejébe. Csodálkozó tekintetük egy csi­nos előcsarnokot pillantott meg. Pálmák és babérfák kertté vará­zsolták a csarnokot. Villamos- lámpa világitá meg e kedves ké­pet. A szobaleány feléjük tartott és csodálkozva nézett a két gyer­mekre. — Mit akartok, gyermekek? — A boldogságot keressük! — Nem lakik itt? A ház olyan szép, úgy gondoltuk, hogy itt lakik! — Óh, gyermekek, rossz ajtón nyitottatok be. A nagyságos asz- szony nagyon beteg. A doktor ur azt mondja, hogy meghal. Min­dent megpróbált már. Sorra jár­ta a fürdőket, megkérdezte a ta­nárokat, de mindez hiába! Az ur egészen magánkívül van. Nem ta­lálja a helyét már napok óta. At­tól félek, hogy még elveszti az eszét is... — Lőttek!!!. .. — Jaj Istenem! — kiáltá a szo­baleány és felszaladt a lépcsőkön. Ajtók csapkodása hallatszott s nagy félelem remegtette meg az egész házat. — Jer Bözsikém, itt nem lakik a bodogság. — Máshol kell ke­resnünk. .. — Frigyes! Én nem birom to­vább ! — szólt a leányka. — Csak egy kicsit még! — vi­gasztaló a bátyja. — Jöjj, csak jöjj!... És elhagyták a gazdag palotát, és ismét a sötét utcán voltak. »!* H- * —Talán itt! — sóhajtá Fri­gyes. De sóhajtásában nem volt már annyi bizalom, mint előbb. Nagy épület előtt állottak. — “Északi Színház”; ez a felírás ál­lott a bejárat felletti inegvilágo- sitott táblán. Urak és hölgyek tódultak be a szélesre kinyitott ajtón. Senki sem ügyelt a két kis gyermekre, a kik vágyó pil­lantásokat vetettek a fényesen ki­világított lépcsőházra és csarnok­ra. Márvány oszlopokon nyugvó szobrok, arany keretű festmények díszítették a nagy csarnokot. — Bizonyára itt lesz! Különben miért tódulnának ide az emberek. Ők is bizonyára a boldogságot ke­resik. íme, egy férfi közeleg ott. Fri­gyes hozzá megy és megszólítja: — Mit akarsz, kicsikém? — a férfi kérdezé. Bizonyára nem ér­tette a kérdést, talán gondolatai­val volt elfoglalva, Frigyes megismétlé. — A boldogságot keressük. Itt lakik a boldogság? — Úgy, a boldogságot keresi­tek ?!... — Helyes, én is keres­tem egykor. Felemelő dolog azt hinni, hogy megtalálhatjuk. De itt nem található. Nézd, gyerme­kem, mondok neked valamit. Ma egy bohózatot adunk elő, a közön­séget megnevettitjük. Én vagyok a darab főszereplője. Olyan tré­fákat csinálok, hogy a közönség hahotázni fog és itt —■ ezzel a ke­belére mutatott — egy kétségbe­esett szív kiált méltóbb állapot után. — Nagy művész akartam lenni, — folytatta az ember — a deszká­kon kerestem a boldogságot és en­nek folytán egy külvárosi színház komikusa lettem. íme, az én meg álmodott boldogságom!... A gyermekeket engedte állni a fényes csarnokban maga előtt. — Szégyelte magát, hogy kijött sod­rából? Vagy megkönnyebbült-e a szive, hogy igy kipanaszkodhatta magát?... A gyermekek nem értették meg. Még egy darabig ott álltak, a hol a komikus beszélt velük, azu­tán megfordultak és elhagyták a szinház csarnokát. — Hát csak újra nem! — só­hajtá Frigyes. A dolog egyre nyomta a szivét. Óh, ha megtalálná a boldogságot! Hát ilyen nehéz azt megtalálni ?! Csaknem sírva fakadt. De Bö­zsikére gondolt s elfojtotta köny- nyeit. ❖ ❖ Tanácstalanul vándoroltak a kis gyermekek az esti homályban. Az utcák egyre néptelenebekké let­tek Bözsike léptei is meglassul­tak s mindig jobban megnehezed­tek álmos szempillái. — Menjünk haza, — mondá el­csüggedve. Frigyes vigasztalta, de maga is vigasztalásra szorult. Anyjára gondolt, a ki a temető­ben nyugoszik már. Óh, ha lenne valaki, a ki úgy tudná vigasztal­ni, mint a hogy egy édes anya vi­gasztal !... Letértek a rendes útról. Kerti sövények mellett folytatták utjo- kat. Az égen a csillagok tündö­költek szép fényesen. — Nem birom tovább, Frigyes, — sóhajtá Bözsike. Frigyes mégijedt e szavak hal­latára. De ime, világosság szűrődik át amott a bokrokon keresztül. — Jöjj csak, ott van egy ház, oda megyünk. Azt hiszem, ott la­kik a boldogság! Csakugyan hitte?... Talán csak a csüggedt Bözsikét akarta bátorítani, a kinek léptei e szavak hallatára egészen meg­elevenedtek. (Folytatása következik.) Minden református magyar olvassa és terjessze lapunkat, az Amerikai Magyar Reformá­tusok Lapját. ISII Újdonság! A LEGSZEBB AJÁNDÉK, a melylyel kmerőceit az ÜN­NEPEK UTÁN meglepheti és nekik igazi örömet szerez­het, a HIT ÓRÁI-ból megjelent három könyv, a melyek­nek tárgya mind az Amerikai Magyarok idegen földön eltöl­tött életükből van merítve. AZ ELSŐ KÖNYV: — HOGYAN LETT EGY SZOCIALISTA KERESZTYÉNNÉ. Megjelent az Amerikai Traktátus Társaság kiadvá­nyában is. TÁRGYA: Az Istent tagadó sociálista magyar: Nagy István milyen lelkiváltozáson megy át a rendó'rségi head- quarteren Kiss József vallásos ember szavainak hatása alatt. New-yorki történet. Ára 10 cent. A MÁSODIK KÖNYV: — A HITETLEN TRAGÉDIÁJA. Megjelent az Amerikai Traktátus Társaság kiadvá­nyában is. TÁRGYA: Egy kivándorolt magyar ember tragédiá­ja. Mivé sülyesztlieti az ital mértéktelen élvezete az em­bert. Az örök éjszaka. Ára csupán 5 cent. A HARMADIK KÖNYV: — A BIBLIA A MI VEZÉRÜNK. Megjelent az Amerikai Traktátus Társaság kiadvá­nyában is. TÁRGYA: A megtérés. A szerénység. A lelki sze­gények. A tudomány és szeretet. A bűnösök inegmen- tó'je Jézus. Ára csupán 5 cent. RENDELJE MEG MÉG MA EZEN ÉRDEKES HITERŐSITŐ AMERIKAI MAGYAR KÖNYVECSKÉKET. NEMCSAK MAGÁNAK, DE ISMERŐSEINEK IS ÖRÖMÖT SZEREZHET ÁLTALOK. MEGRENDELÉSI SZELVÉNY. Mellékelve küldök........................centet bélyegekben, mely összegért kérem nekem postafordultával megkül­deni a HIT ÓRAIBÓL a következő könyvecskéket: ELSŐ KÖNYV ............................................10 cent. MÁSODIK KÖNYV ...................................... 5 cent. HARMADIK KÖNYV ................................. 5 cent. Huzza alá azt, amelyiket megrendeli. A megrende­lési szelvényt vágja ki és küldje be erre a címre: Rév. LAD. HARSÁNYT, 454 East 115 St. New York, N. Y. "4

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents