Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1916 (17. évfolyam, 4-53. szám)

1916-05-20 / 21. szám

4 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 21. sz. MÁJUS 20. Vol. XVII. May 20, 1916. No. 21. Amerikai Magyar Reformátusok Lapja 4 Ref. Church in the U. S. magyar egyházmegyéjének hivatalos lapja. Felelős szerkesztő: HARSANYI LÁSZLÓ, new yorki ref. lelkész Fömunkatárs: KOVÁCS ENDRE daytoni ref. lolkéez Szerkesztőség és kiadóhivatal: 454 E. 116th St., New York. Minden levél, közlemény, egyházi és egyleti tudósítás, felszólalás és hir­detés e címre küldendő: Amerikai Magyar Ref. Lapja 454 E. 116th St., NEW YORK Telephone: Harlem 1893 Előfizetési árak: Amerikában egész évre .............$1.00 Magyarországra egész évre...$8.00 HUNGARIAN-AMERICAN REFORMED SENTINEL Published Every Saturday by the Board of the Presbyterian Church U. S. A. and of the S. S. Board of the Reformed Church in the U. S. Editor: Rev. LADISLAUS HARSANYI Subscription rates One Year $1., Half Year 50c — Foreign Countries One Year $3, Half Year $1.50 Magyar fajtánkért. Mikor a pergőtűz tombol, ak­kor a világ mindenféle fajta ka­tonáinak idegei felmondják a szolgálatot, csak a magyar kato­náé nem. Mikor a pergőtűz alatt tartott lövészárkokban önkéntes vállalkozókra van szükség, kik a “salvékat” elküldözzék az ellen­ség felé, s igy megmutassák, hogy az árokban még élet van — leg­alább a sötétség beálltáig, s ezt az életet a taktika kedvéért fel is áldozzák: — ezek az önkénte­sen vállakozó katonák ismét ma­gyarok... A béke idején tunya, kevert, fejlődésképtelen, művelet­len elemnek tartott magyar föld­művesek és iparosok. .. könynyel- müséggel, léhasággal, éretlenség­gel vádolt magyarok, hiva­talnokok, földbirtokosok. Mikor a Kolubara partján egy népfelkelő ezredünk hét napig ál­lott vízben, a heves ütközetek át- vivása után két napig menetelt — hogy valami veszélyeztetett pontot megvédjen. A sikerült védelem után jelent­kezett az ezredorvosnál egy nép­felkelő baka, hogy fáj a lába. Az orvos megvizsgálta. Mind a két lába feje kékes feketére fa­gyott s a bőr rongyokban lógott le a húsról. Ez a baka ebben az állapotban két napig masírozott s csak azután jelentkezett orvosi vizsgálatra. Hát ilyen katona a magyar. Ilyen egynénei vannak a ma­gyar fajnak. A mi fajtánknak. Amelylyel elakarták hitetni, hogy szégyene a turáni származás, hogy jövője önmagában nincs, hogy ezt csak a nyugatban lelheti meg, és hogy rendeltetése sincs, csak ak­kor, ha szakit ősi hagyományai­val. . . Milyen véresen, borzalmasan és halálosan cáfolta meg ezeket az irányzatos és iró asztal melletti kitalálásokat a háború, a melynek vannak ugyan elméleti részei is, — technika, vegyészet, geometria és a többi — de a melyben mégis csak a faji kiválóság győz, a mely nem a front mögött elmélkedik a hadi tudomány fejlődéséről, — de az, a melyik a kezébe meri venni a “csodás találmányokat” — és megveri velük az ellenséget. Vakmerőség, bátorság és hősies elszántság kell ehhez, az bizonyos, de kell hozzá még nagyobb mér­tékben áldozatkészség, faj- és ha­zaszeretet. Ez pedig minden körülmények között kitűnő tulajdonság, nagy emberi erény. Az a faj, a mely ezekkel dicse­kedhetik, tényleg nemes faj. Jö­vendőjének, haladásának biztosí­tékát önmagában hordja. Soha sem voltam az, a ki elhall­gatta gyöngéinket és hibáinkat. Mindig hirdettem, hogy vannak nemzeti és faji bűneink. Harcol­tam és küzdöttem e vétkek és bű­nök ellen magamban és másokban — de soha sem szűntem meg val­lani, hogy a magyar fajnak ren­deltetése, van azon a helyen, a ho­vá az isteni gondviselés telepitet­te. És most, mikor a háború fel­színre hozza faji kiválóságainkat, még határozottabban és szilárdab­ban hiszek isteni rendeltetésünk­ben. Vájjon — ha hisznek — akar­nak-e Isten kezében eszközök len­ni arra, hogy fajtájuk betölthesse rendeltetését ? Vájjon éreznek-e felelősséget Istennel és fajukkal szemben? Magyar szülők! Magyar fiuk és magyar leányok! — Mikor a mi hős katonáink, mint igazi ma­gyarok küzdenek, szenvednek és esnek el a harctereken, én nem tudok kisebb és könnyebb gondo­latokkal előállni. Nem tudom hangsúlyozni különben a kedves felfogást, hogy az ember élete le­gyen gondtalan. Olyan időket élünk, olyan jövő előtt állunk, hogy a mesék, a já­tékok, az ártatlan mulatságok he­lyébe nemzetünk súlyos gondjait és hatalmas problémáit kell he­lyeznünk, ezekkel kell foglakoz­nunk. Ezekre kell nevelnünk és nevelődnünk! Az a faj, a melynek egyénei olyanok, mint a magyar katonák, megérdemli és joggal elvárhatja tőlünk, hogy erre a szent és ko­moly hivatásra elkészüljünk. Minden szülő, minden tanitó, minden pap és közpályán levő ma­gyar ember, minden férfi és nő, minden ifjú és leány, ha méltó akar lenni a magyar katonákhoz, számolni kénytelen e követelmé­nyekkel. Ha nem is tehet meg annyit a fajtájáért, mint a mennyit meg­tesz a harctér magyarja, — de azt és anynyit meg kell tennie, hogy felismerje saját egyéni rendelte­tését s mint Istennek eszköze — tanuljon, tanítson, dolgozzon ma­gyar fajtájáért, ennek szociális, kulturális, erkölcsi és lelki fejlő­déséért. Csakis igy hálálhatjuk meg ka­tonáinknak értünk hozott áldoza­tát és Istennek azt a különös ke­gyelmét, hogy magyarnak terem­tett bennünket. Megyercsy Béla. A TEMPLOM ÉS AZ ÜZLET­EMBER. Newarkon történt. — Egy őszinte episcopalis pap úgy . találván, hogy hívei nem töké­letesek, gyakran prédikált — a bűn ellen. Személyekre nem cél­zott, azokat nem “ütötte”, csu­pán a bűneiket. A bűnösök azon­ban megkeményitették a nyaku­kat, és a lelkész prédikációit sér­tőknek nyilvánították. Gyakran figyelmeztették is, hogy mondjon le. Szerintük — kellemes volna a befolyásos és gazdag gyülekezet­ben való munkálkodása, ha csu­pán engedékeny és jóhiszemű pré­dikációkkal táplálná a gyülekeze­tét. — Egyik hive meg úgy nyilatko­zott, hogy a lelkésznek kötelessé­ge a jóknak, mint a bűnösöknek egyformán tetszeni1. Ugyan ez az ember lelkészével való beszélge­tése alkalmával az egyház és a lelkész munkáját az üzletember hivatásával hasonlította össze. — Az egyháznak és lelkésznek úgy kell működni, mint az üzlet­embernek : — hogy tessék a ve­vőknek. Sepki sem vezetheti az üzletét úgy, hogy saját vélemé­nyét érvényesítse a vevők vásár­lásánál s azt kell adnia, a mi ne­kik tetszik. A bűnös embernek semmi sem kellemetlenebb, mintha “a bűnös állapotot és annak következmé­nyeit” valaki eléje állítja. A ki érzi, hogy bűnös, bűnét pedig beismeri, Istentől kegyel­met várhat és arra feltétlenül szá­míthat. ❖ Hogy vannak bűnös emberek minden egyházban, az bizonyos. Ha tökéletesek volnánk, nem is volna szükség a lelkipásztorok munkájára. A ki bűn nélkül va­lónak vallja magát, már gőgössé­gével is bűnt követ el. Sokan a bűn fogalmával sin­csenek tisztában. Bűnnek csak azt a cselekedetet tartják, melyet a törvények eltiltanak. Ez bizony alacsony felfogása a bűnnek. Ha valakinek lelkiisme­rete éber, Jézus életét figyeli és az ő példája szerint él, annak a bűn felismerésére .mind jobban fi­nomodó érzéke lesz. Pál apostol vénségében is kész­ségesen ismeri be, hogy sok hibát, bűnt kell lemosnia a Jézus véré­nek nála, mig méltó lesz az üdvös­ségre. Jaj azoknak, kik azzal biztat­ják magukat, hogy nem loptam, nem raboltam; áldoztam az anya- szentegyház javára, mi fogyatko­zás van hát bennem?!... A keresztyén Anyaszentegyhá- zat nem lehet üzlethez hasonlita- ni. — A KŐVÁGÓ MUNKÁJA. A gyülekezet lelkésze szomoro- dottan ment az utón hazafelé. Szo­morúságát az okozta, hogy ismét eredménytelennek látta nehéz és fáradságos munkáját. Sehögysem sikerült megtörni a bűnbe merült, világi örömöket hajhászó embe­reknek kemény szivét, ügy tűnt fel lelke előtt, mintha lehetetlen volna az annyi isok hitetlen em­bert az Ur Jézus Krisztushoz ve­zetni. S a mint gondolataiba merült, hirtelen kalapács ütéseket hallott. Épen a hegy oldal mellett haladt el, a mikor felpillantva észre vet­te, a mint egy embertársa letér­delve keményen ütötte kalapácsá­val a szikla darabokat, míg azok a sok ütésre széjjel estek, darabok­ra hullottak. Megállóit, ránézett az emberre, s majd imigyen szólt hozzá: —- Vajha én is oly könnyen meg tudnám törni hallgatóimnak kő­kemény szivét, mint te ezen szik­la darabokat a kalapácsoddal! Az ember felegyenesedett, rá­nézett, a lelki vezérre és ilyen vá­laszt adott: — Bizonyára megtörheted a leg keményebb szivet is, ha azt teszed, a mit én cselekszem s le térdelsz, és úgy fogsz a munkához! Vájjon nem-e mondott nagy igazságot az az egyszerű kővágó munkás. A legszebb prédikáció is csak zengő érc és soha meg nem törheti a hitetlenek szivét, ha ma­ga a lelki pásztor is le nem borul a Mindenható Istenhez, a ki hatal­mat és erőt ad neki a munka si­keréhez.

Next

/
Thumbnails
Contents