Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1916 (17. évfolyam, 4-53. szám)
1916-05-20 / 21. szám
4 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 21. sz. MÁJUS 20. Vol. XVII. May 20, 1916. No. 21. Amerikai Magyar Reformátusok Lapja 4 Ref. Church in the U. S. magyar egyházmegyéjének hivatalos lapja. Felelős szerkesztő: HARSANYI LÁSZLÓ, new yorki ref. lelkész Fömunkatárs: KOVÁCS ENDRE daytoni ref. lolkéez Szerkesztőség és kiadóhivatal: 454 E. 116th St., New York. Minden levél, közlemény, egyházi és egyleti tudósítás, felszólalás és hirdetés e címre küldendő: Amerikai Magyar Ref. Lapja 454 E. 116th St., NEW YORK Telephone: Harlem 1893 Előfizetési árak: Amerikában egész évre .............$1.00 Magyarországra egész évre...$8.00 HUNGARIAN-AMERICAN REFORMED SENTINEL Published Every Saturday by the Board of the Presbyterian Church U. S. A. and of the S. S. Board of the Reformed Church in the U. S. Editor: Rev. LADISLAUS HARSANYI Subscription rates One Year $1., Half Year 50c — Foreign Countries One Year $3, Half Year $1.50 Magyar fajtánkért. Mikor a pergőtűz tombol, akkor a világ mindenféle fajta katonáinak idegei felmondják a szolgálatot, csak a magyar katonáé nem. Mikor a pergőtűz alatt tartott lövészárkokban önkéntes vállalkozókra van szükség, kik a “salvékat” elküldözzék az ellenség felé, s igy megmutassák, hogy az árokban még élet van — legalább a sötétség beálltáig, s ezt az életet a taktika kedvéért fel is áldozzák: — ezek az önkéntesen vállakozó katonák ismét magyarok... A béke idején tunya, kevert, fejlődésképtelen, műveletlen elemnek tartott magyar földművesek és iparosok. .. könynyel- müséggel, léhasággal, éretlenséggel vádolt magyarok, hivatalnokok, földbirtokosok. Mikor a Kolubara partján egy népfelkelő ezredünk hét napig állott vízben, a heves ütközetek át- vivása után két napig menetelt — hogy valami veszélyeztetett pontot megvédjen. A sikerült védelem után jelentkezett az ezredorvosnál egy népfelkelő baka, hogy fáj a lába. Az orvos megvizsgálta. Mind a két lába feje kékes feketére fagyott s a bőr rongyokban lógott le a húsról. Ez a baka ebben az állapotban két napig masírozott s csak azután jelentkezett orvosi vizsgálatra. Hát ilyen katona a magyar. Ilyen egynénei vannak a magyar fajnak. A mi fajtánknak. Amelylyel elakarták hitetni, hogy szégyene a turáni származás, hogy jövője önmagában nincs, hogy ezt csak a nyugatban lelheti meg, és hogy rendeltetése sincs, csak akkor, ha szakit ősi hagyományaival. . . Milyen véresen, borzalmasan és halálosan cáfolta meg ezeket az irányzatos és iró asztal melletti kitalálásokat a háború, a melynek vannak ugyan elméleti részei is, — technika, vegyészet, geometria és a többi — de a melyben mégis csak a faji kiválóság győz, a mely nem a front mögött elmélkedik a hadi tudomány fejlődéséről, — de az, a melyik a kezébe meri venni a “csodás találmányokat” — és megveri velük az ellenséget. Vakmerőség, bátorság és hősies elszántság kell ehhez, az bizonyos, de kell hozzá még nagyobb mértékben áldozatkészség, faj- és hazaszeretet. Ez pedig minden körülmények között kitűnő tulajdonság, nagy emberi erény. Az a faj, a mely ezekkel dicsekedhetik, tényleg nemes faj. Jövendőjének, haladásának biztosítékát önmagában hordja. Soha sem voltam az, a ki elhallgatta gyöngéinket és hibáinkat. Mindig hirdettem, hogy vannak nemzeti és faji bűneink. Harcoltam és küzdöttem e vétkek és bűnök ellen magamban és másokban — de soha sem szűntem meg vallani, hogy a magyar fajnak rendeltetése, van azon a helyen, a hová az isteni gondviselés telepitette. És most, mikor a háború felszínre hozza faji kiválóságainkat, még határozottabban és szilárdabban hiszek isteni rendeltetésünkben. Vájjon — ha hisznek — akarnak-e Isten kezében eszközök lenni arra, hogy fajtájuk betölthesse rendeltetését ? Vájjon éreznek-e felelősséget Istennel és fajukkal szemben? Magyar szülők! Magyar fiuk és magyar leányok! — Mikor a mi hős katonáink, mint igazi magyarok küzdenek, szenvednek és esnek el a harctereken, én nem tudok kisebb és könnyebb gondolatokkal előállni. Nem tudom hangsúlyozni különben a kedves felfogást, hogy az ember élete legyen gondtalan. Olyan időket élünk, olyan jövő előtt állunk, hogy a mesék, a játékok, az ártatlan mulatságok helyébe nemzetünk súlyos gondjait és hatalmas problémáit kell helyeznünk, ezekkel kell foglakoznunk. Ezekre kell nevelnünk és nevelődnünk! Az a faj, a melynek egyénei olyanok, mint a magyar katonák, megérdemli és joggal elvárhatja tőlünk, hogy erre a szent és komoly hivatásra elkészüljünk. Minden szülő, minden tanitó, minden pap és közpályán levő magyar ember, minden férfi és nő, minden ifjú és leány, ha méltó akar lenni a magyar katonákhoz, számolni kénytelen e követelményekkel. Ha nem is tehet meg annyit a fajtájáért, mint a mennyit megtesz a harctér magyarja, — de azt és anynyit meg kell tennie, hogy felismerje saját egyéni rendeltetését s mint Istennek eszköze — tanuljon, tanítson, dolgozzon magyar fajtájáért, ennek szociális, kulturális, erkölcsi és lelki fejlődéséért. Csakis igy hálálhatjuk meg katonáinknak értünk hozott áldozatát és Istennek azt a különös kegyelmét, hogy magyarnak teremtett bennünket. Megyercsy Béla. A TEMPLOM ÉS AZ ÜZLETEMBER. Newarkon történt. — Egy őszinte episcopalis pap úgy . találván, hogy hívei nem tökéletesek, gyakran prédikált — a bűn ellen. Személyekre nem célzott, azokat nem “ütötte”, csupán a bűneiket. A bűnösök azonban megkeményitették a nyakukat, és a lelkész prédikációit sértőknek nyilvánították. Gyakran figyelmeztették is, hogy mondjon le. Szerintük — kellemes volna a befolyásos és gazdag gyülekezetben való munkálkodása, ha csupán engedékeny és jóhiszemű prédikációkkal táplálná a gyülekezetét. — Egyik hive meg úgy nyilatkozott, hogy a lelkésznek kötelessége a jóknak, mint a bűnösöknek egyformán tetszeni1. Ugyan ez az ember lelkészével való beszélgetése alkalmával az egyház és a lelkész munkáját az üzletember hivatásával hasonlította össze. — Az egyháznak és lelkésznek úgy kell működni, mint az üzletembernek : — hogy tessék a vevőknek. Sepki sem vezetheti az üzletét úgy, hogy saját véleményét érvényesítse a vevők vásárlásánál s azt kell adnia, a mi nekik tetszik. A bűnös embernek semmi sem kellemetlenebb, mintha “a bűnös állapotot és annak következményeit” valaki eléje állítja. A ki érzi, hogy bűnös, bűnét pedig beismeri, Istentől kegyelmet várhat és arra feltétlenül számíthat. ❖ Hogy vannak bűnös emberek minden egyházban, az bizonyos. Ha tökéletesek volnánk, nem is volna szükség a lelkipásztorok munkájára. A ki bűn nélkül valónak vallja magát, már gőgösségével is bűnt követ el. Sokan a bűn fogalmával sincsenek tisztában. Bűnnek csak azt a cselekedetet tartják, melyet a törvények eltiltanak. Ez bizony alacsony felfogása a bűnnek. Ha valakinek lelkiismerete éber, Jézus életét figyeli és az ő példája szerint él, annak a bűn felismerésére .mind jobban finomodó érzéke lesz. Pál apostol vénségében is készségesen ismeri be, hogy sok hibát, bűnt kell lemosnia a Jézus vérének nála, mig méltó lesz az üdvösségre. Jaj azoknak, kik azzal biztatják magukat, hogy nem loptam, nem raboltam; áldoztam az anya- szentegyház javára, mi fogyatkozás van hát bennem?!... A keresztyén Anyaszentegyhá- zat nem lehet üzlethez hasonlita- ni. — A KŐVÁGÓ MUNKÁJA. A gyülekezet lelkésze szomoro- dottan ment az utón hazafelé. Szomorúságát az okozta, hogy ismét eredménytelennek látta nehéz és fáradságos munkáját. Sehögysem sikerült megtörni a bűnbe merült, világi örömöket hajhászó embereknek kemény szivét, ügy tűnt fel lelke előtt, mintha lehetetlen volna az annyi isok hitetlen embert az Ur Jézus Krisztushoz vezetni. S a mint gondolataiba merült, hirtelen kalapács ütéseket hallott. Épen a hegy oldal mellett haladt el, a mikor felpillantva észre vette, a mint egy embertársa letérdelve keményen ütötte kalapácsával a szikla darabokat, míg azok a sok ütésre széjjel estek, darabokra hullottak. Megállóit, ránézett az emberre, s majd imigyen szólt hozzá: —- Vajha én is oly könnyen meg tudnám törni hallgatóimnak kőkemény szivét, mint te ezen szikla darabokat a kalapácsoddal! Az ember felegyenesedett, ránézett, a lelki vezérre és ilyen választ adott: — Bizonyára megtörheted a leg keményebb szivet is, ha azt teszed, a mit én cselekszem s le térdelsz, és úgy fogsz a munkához! Vájjon nem-e mondott nagy igazságot az az egyszerű kővágó munkás. A legszebb prédikáció is csak zengő érc és soha meg nem törheti a hitetlenek szivét, ha maga a lelki pásztor is le nem borul a Mindenható Istenhez, a ki hatalmat és erőt ad neki a munka sikeréhez.
