Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1916 (17. évfolyam, 4-53. szám)

1916-05-13 / 20. szám

MÁJUS 13. %­AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA Beküldetett : Cleveland, O. Május hó 6. Na gy tiszteletű Szerkesztő Ur:­Bngedjen meg, hogy ref. egyel siileti, tehát közérdekű ügyben ai Ön becses szerkesztésében megjel lenő laphoz fordulok. A “Refor-: inátusok Lapja” ugyan, —• mint gondolom, — nem hivatalos lap az Egyesületnél, de talán még jó is az igy, mert annál fügegtlenebb ez az újság és szabadabban mond­hat véleményt egyes dolgokban. A protestáns intézményeknek . az élettő levegője a szabadság és \ a világosság. És tagadhatatlan dolog az is, hogy úgy egyházi, mint egyleti és egyesületi életünk­ben nemcsak a fizetés, hanem az ügyekhez való hozzászólás is jo­gunk és kötelességünk nekünk, köztagoknak. Egyenesen a tárgyra térek. Osz­tályaink privát körlevelet kap­tak a napokban az Egyesület pénztárnokától, Boros Jenő tole- doi ref. lelkész úrtól, mely kör­levélben azt adja tdomására az egyesületi tagoknak a tisztelt pénztárnok ur, hogy ő tisztségéről lemond, ha fizetését’ 300 dollárról 400 dollárra fel nem emeli az Egyesület. Nem tudom, mit fognak ehez a furcsa eljáráshoz szólani az osz­tályok, nem tudom azt sem, helyes és rendes dolog-e a nemrég meg­tartott convenció határozatát egy esetleges osztályszavazat által meg változtatni, — de azt kérdem, váj­jon oly sok munkával jár-e tény­leg az az egyesületi pénztárnok- ság, hogy egy lelkész, kinek szép jövedelme van ott Toledoban, — akár még kevesebb összegért is el ne vállalhatná azt a tisztséget? Hiszen az Egesületnek jól fize­tett titkárja, sőt segédtitkárja is van, kik végezik a tulajdonképeni munkát és a pénztárnoknak csu­pán annyi a munkája, hogy nyug­tázza az átvett összegeket s ha­vonta összeadja a bevételeket és kiadásokat? (A Yerhovay-nál és a Bridgeporti Szövetségnél tízezer tag mellett is csak 500 dollár a pénztárnoki fizetés!) Ha ennyit sem tehet meg egy jó jövedelmű parochián levő lel­kész a közref orma tussá g érdeké­ben, akkor hogy követeljük az osztályok tisztviselőitől, hogy ők INGYEN dolgozzanak ? Meg aztán az is visszás dolog szerintem, hogy azok az egyesü­leti tisztviselők, kik rendes fize­tést húznak a közpénztárból, — minden vezértestületi gyűlés al­kalmával még a napi-dijaikat is felszámítják, tehát egy rókáról két bőrt húznak. Szóval, igen tisztelt testvérek, — lépjünk fel mi is, mint közta­gok és ne elégedjünk meg azzal, hogy csak convenciót tartunk, — hanem nézzünk utálnia annak is, hogy a convenciói határozatok be is legyenek tartva és szükségtelen körlevelekkel. meg ne legyenek változtatva. Részemről mindegy, hogy ki le­gyen az Egyesület pénztárnoka, csak becsületes és pontos ember legyen. És ha Boros tiszteletes ur nem teheti, hogy 300 dollárért végezze azt, a mit elvállalt a convención, akkor találjon az Egyesület egy MÁS embert arra a tisztségre és arra a fizetésre. Én nem hiszem azt, hogy hat­vanöt ref. lelkész között ne akad­na akár tiz is, a ki örömmel el­vállalja azt a hivatalt a conven- jció által megszavazott tiszteletdij | mellett is. ) Ajánlom ezeket az osztályok fi­gyelmébe. Egy clevelandi öreg tagtárs. Kiadtuk a mellékelt cikket, — mert látjuk, hogy annak Írója az Egyesület iránti meleg érdeklő­désből nyilatkozik a szóban forgó Egyesületi ügyben. Többek tájé­koztatására kijelentjük ismétel­ten, hogy az “Amerikai Reformá­tusok Lapja” nem hivatalos lap­ja az Egyesületnek és ilyen fel­szólamlásokkal csupán annyiban foglalkozunk, amennyiben azok tényleg közérdekű jelleggel bír­nak és jogot formálnak arra, hogy a nyilvánosság elé legyenek vive. (Szerk.)— i HOGYAN LEHETSÉGES? Egy amerikai tudós könyvet irt a régi görög nyelvről. Szakem­bernek szánta a könyvet. Rövid időre rá valamelyik lap­ban bírálatot hoztak a hires könyv felől s egész sereg hibára tették figyelmessé a neves tudóst. A legkülönösebb az volt a do­logban, hogy e cikket egy villa­mos kalauz irta. Nem is irta alá a nevét, hanem csak a kocsija szá­mát, A hírlapi cikk nagy feltűnést keltett. Mindenki érdeklődött a szerző iránt, de senki sem tudta, ki légyen az. A lap egyik tudósítója addig kutatott, mig végre feltalálta leg- Elszomorodott e kérdésre a kala­uz személyében a szerzőt. Csodálkozva kérdezte tőle: — Miként lehetséges az, hogy ily elsőrendű tudós ily alacsony szolgálatot teljesít? Elszomorodtt e kérdésre a kala­uz, végre mégis válaszolt: >—- Dublinban végeztem tanul­mányaimat, annak idején a görög nyelv legszorgalmasabb kutatója voltam. Tudásom megmaradt, de pályámat, életemet tönkretette az alkohol... Vágyakozás a béke után Egy előkelő semleges politikus, aki évekig élt Olaszországban és most is élénk összeköttetést tart fönn Rómával, a következőket mondta el az olasz állapotokról: Egész Olaszország megunta már a háborút, mely nyolc hónap alatt sem hozott nekik semmi ered­ményt, viszont ötszázezer ember- dél több áldozatot követelt. Sa­laidra Martini és Barzilai utazá­sai csak a nagy elégedetlenkedés csillapítását célozza. Montenegró bukása még attól a reménytől is megfosztotta őket, hogy legalább aj: Albán kikötők tulajdonukba maradnak. A sajtó tagadása dacá­ra biztosra vehetjük, hogy már legközelebb vissza fogják hívni az albáni expedíciót, mert előre lát- jájk, hogy az elszigetelt és nem kellőleg szervezett csapatot az osztrák-magyar és bolgár seregek egyszerre elsöpörhetik. A megmaradt szerb haderő kooperációjára nem lehet számíta­ni. ! Azokat nemcsak újra kellene organizálni, de velük a kolera ve­szedelmét is rábocsájtanák az olasz katonákra. Az olasz hadse­reg színe-java már a fronton van. A£ utánpótlás pedig éppen nem ofyan minőségű, mint amilyen már elvérzett az Isonzónál. Most az­után Anglia és Franciaország uj feladatot akar Olaszországra kény szeriteni. Azt követelik, hogy vagy küldjön nagyobb haderőt Szalonikibe, vagy háromszázezer embert a francia frontra. Emiatt járt Briand Olaszországban. Az olaszok aktiv részvételét az en-. tente harcaiban különösen Anglia sürgeti és semmiféle kényszertől nem akar visszarettenni, hogy ezt a célt elérje. Olaszország pedig nem engedhet ennek a terrornak sem, mert egyáltalán nines akko­ra tartaléka, hogy az osztrák­magyar frontról háromszázezer embert egy újabb harctér számá­ra elvonhasson. Forrásom szerint, Oroszország védi itt leginkább az olasz érdeke­ket. Nem különös szimpátiából hanem mert az olasz politikai kö­röknek az a meggyőződése, hogy éppen nem valószínűtlen eshető­ség, hogy a szorongatott Olasz­ország a végszükség esetében kü­lön békét köt. Olaszországban ha­tártalan a gyűlölet Anglia ellen, mert az angolokat okolják a há­ború miatt és mert a széngazdag Anglia az immár elviselhetetlen olasz széninség enyhítésére egyál­talán nem akar áldozatot hozni. A “Novoje Vremja” heves tá­madást intézett Olaszország ellen, mely nem küldött segítséget Ma­cedóniába és a Lovcenhez, pedig van elég tartalék hadserege. Er­re a “Secolo” igen ingerült han­gon jegyzi meg, hogy Oroszország ban egyáltalán nem ismerik az olasz viszonyokat. Olaszországnak nincsen fölösleges katonája, mint Angliának, Franciaországnak, a vagy a cárnak. Nem kell elfeledni, hogy Angliának nem áll ajtaja előtt az ellenség és Oroszország­nak is csak egy frontra kell kül­deni csapatait. Emelkedik a magyar pénz értéke! 100 KORONA $14.oo EBBEN AZ ÁRBAN ELFOGADUNK Pénzküldést az ó-hazába valamint Jegyzéseket a Hadikölcsönre Bővebb felvilágosításért Írjon erre a címre: A TRANSATLANTIC TRUST COMPANY 67 Williams St. New York. New Yorkban és környékén lakó honfitársak keressék fel személyesen a bank fióktelepét: 109 AVENUE A, Corner 7th Street, amely MINDEN NAP — szombaton is — reggel 9 órától este 8 óráig van nyitva. \

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents