Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1916 (17. évfolyam, 4-53. szám)
1916-05-13 / 20. szám
2 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 20. sz. MÁJUS 13. Hogyan bánjunk a kételyekkel és a kételkedőkkel? Istenem, most látjuk csak, hogy milyen boldogtalan az olyan ember, aki nem tud imádkozni. Az ilyen ember most, ha vannak rokonai, testvérei, akik a csatatéren küzdenek és kétségbeesésében nem talál sehol se menedéket, bizonytalan remegéssel várja a szomorú hirt, mert semmiben sem talál vigasztalást. Azért, kedves olvasóim, mi csak imádkozzunk azokért akik szenvednek s kérjük a Mindenhatót, hogy távolitsa el tőlünk a keserű poharat, segítse diadalra küzdelmünket. Imádkozzunk, hogy a szomorú sötét felhőket minél hamarább békesség és nemzeti éetünk előhala- dása és boldogsága váltsa fel. LEVELEK A múlt nyáron szép csokrot kaptam. A virágok gyönyörűek voltak, akár színre, akár alkatra nézve vizsgáltam őket és mégis — ugyan mi hiányozhat a csokorból? Megint elővettem, újra nézegettem, meg van. Nincs egyetlen zöld levél sem benne. Sűrűn egymás mellé kötve szorongtak a virágok, és igy szépségük nem érvényesülhetett. Egyszerű levelekre volt szükségem. Kimentem tehát a kertbe, hoztam magammal néhányat, belehelyeztem a csokorba és ime, mennyire megváltozott, megszépült a csokrom. Úgy látszott, mintha minden virág megnagyobbodott volna, ragyogóbb, tökéletesebb lett volna. És mind ezt néhány egyszerű levélke okozta. Kinek volna közülünk bátorsága ilyen levél lenni, illetve kinek volna elég alázatossága, hogy csak egy kis levélke legyen? Nézzétek, mennyire fáard a család legidősebb leánya! A beteg édesanya gondjait mind magára vette, az egész háztartást vezeti, csakhogy fivére elvégezhesse tanulmányait. S mikór az ifjú célhoz ér, hivatalt, méltóságot nyer, örvend a legidősebb, hogy munkája nem volt hiábavaló. Szivében az irigységnek, a féltékenységnek nincs semmi nyoma. Ő a sötét levél, mely a másik virág szépségét érvényre juttatta. * * — H. asszony igazán a legtevékenyebb tagja egyletünknek, — igy szólt a lelkész egy diakonisz- szához, — mindenben előljár, az istenitisztelten mindig ott van, a hol valami munka kínálkozik az Űrért,' ő mindenben részt vesz. El sem tudom képzelni, honnan veszi az időt a sok beteg meglátogatására és a szegények javára értékesítendő gyönyörű munkák elkészítésére ! Ha idegen vendég jön hozzánk, nála mindig biztos lehetek, hogy vendégszerető házra talál, igazi anyja Izraelnek. — Ez igaz, ez tagadhatatlan! De ki segít neki hűséggel és odaadással, ki az, ki gyermekeit gondozza, legelső fölkelteni és legutolsó lefeküdni a házban? Ki az, a ki a háztartásra felügyel, hogy minden rendben men- elkésziti és a háziasszonyt távollé- elkésziti sa háziasszonyt távolléte alatt helyettesíti ? Ki más, mint régi öreg cselédje, aki jobb keze s lehetővé teszi néki, hogy Istentől nyert adományait, képesésgeit az Ur szolgálatába állitsa azáltal, hogy kötelességét kifogástalan és i-endszerü pontossággal, hűséggel és lelkiismeretességgel elvégzi. E cselédről senki sem beszél, a gyülekezet tagjai talán nem is ismerik, ő azonban örül, szívből örül, hogy úrnőjét dicsérik, áldják és titokban bámulattal tekint rá. Érzi: — Az én munkám, amit az Űrért végzek az, hogy hűséggel végzem el kötelességemet, lllat- talan levél az illatos virág mellett. # Ha kórházba járok, önkénytelenül is a konyha testvérekre gondolok és azokra, akik varrnak és avasainak. Ugyan melyik betegnek jutna e sezerető testvérekre gondolni? Mindenki az ápoló testvéreket veszi körül tisztelettel és szeretettel, kik éjjel-nappal ápolják a betegeket ; önfeláldozásuk riánt mindenki a legnagyobb elismeréssel adózik. Helyesen van ez igy, hanem a dicsérő szó, az elismerés legkisebb jele ritkán hatol el a konyháig, dacára annak, hogy ott egyhangúságban sokszor igen nehéz kötelességek teljesittetnek. Nagyon sokszor a betegek gyógyulása a gondosan eledeltől függ — de azért minden elismerést alázattal az ápoló testvéreknek engednek át: — kevés figyelemre méltatott szolgálat, — szerény levelek a csokorban...--------o-------ŐSKORI LELETEK A BUKOVINAI HARCTÉREN. A bukovinai fronton, a lövész- árkok ásása közben, történelemelőtti időkből maradt sírokra bukkantak. Sok igen érdekes tárgy került napvilágra: kőszerszámok, kőkések, jó állapotban megmaradt felirásos bögrék, papi szobrok. A csernovici városi elöljáróság engedélyt kapott arra, hogy a leleteket, melyeknek kiásása hosszabb ideig fog tartani, mint ajándékot a városi múzeumban helyezze el. AZ ELÉGTELEN HIT. A hit elmaradhatatlan kelléke a lelki életnek. Aki az ó- és uj Testamentumot olvassa, meggyőződhetik erről. Ábrahám erős hitéről emlékezetes. Ez a hite biztosította a tartós szövetséget közte és Isten között. A próféták arra intenek, hogy az igaz ember hitből él. Jézus is leggyakrabban az Istenben vetett hitre biztatta tanítványait Hitök az, melyre számit. Hitök szerint segíti őket. Hitök az eszköz, melylyel megigazulásukat végrehajtja. És annyira hangsúlyozza a Biblia az egyéni hit erejét, hogy sokan reményüket egyedül csak ebbe vetik. S mégis nagyon sokan vannak a Biblia olvasói között olyanok, akik zavarban vannak a hit fogalmával és azzal, hogy mit jelent annak bírása. Gyakran félre vezetik az embert azok a dogmatikusok, kik többféle hitet különböztetnek meg. Szerintük van az értelemnek hite — intellektuális hit, — van formai, élettelen és megigazító hit. Ha ezt hallja a vizsgálódó, töprengve kérdi magától, a hitnek e sok fajtája közül melyikre helyezi Jézus a legnagyobb súlyt, melyik segíthet (jobban keresztyén! pályafutásunkban ? A hit nem olyan birtok, mely erőt adván, segít minél több tudást szerezni, vagy minél alaposabb munkát végezni, csodákat tenni, inkább a léleknek és értelemnek olyan állapota, viszonya Istennel, melyben készek vagyunk Istent, az Ő adományait, végzését elfogadni és tenni mind azt, amire megbíz. Egyszerűen és bölcsen jegyzé meg Hopkins: — “A hit és ész, között nincs összeütközés. Elhisszük, hogy Isten mindent végrehajt Ígérete szerint. .. ” Buslmell meg igy határozza meg a hit fogalmát: — “Hitünk nem rejtelmes lelki tulajdon, csupán egy mozzanat. A bűnös lélek ezzel adja át magát az Üdvözítőnek.” Különös, hogy olyan gyakran találkozunk olyanokkal, kik ké- • telkednek azon, vájjon hitök meg üti-e a Jézus által felállított mér- ket. Meg vannak győződve arról, hogy a hit elmaradhatatlanul és múlhatatlanul szükséges. De nem tudják, hogy birtokukban van-e az. Egy vasárnapi iskolai tanító az órája végeztével igy szólított meg egy napon: >— Szeretném, ha az ön hite az enyém volna. — Miért kívánja az én hitemet? Mindenkinek meg van a maga hite. Az én hitem csak annyira és annyiban tartozhat önhöz, mint a zsebkönyvem. — Tudom, Tiszteletes Uram, de én több hitet szeretnék bírni. — Ne csüggedjen el. Több hite van, mint amennyit használni akar. Ha hite akkora, mint a kis mustármag, mégis nagy fává növesztheti azt — ha akarja. Van hite, de nem tudja eléggé használni. Ha hiszi Jézusnak minden ígéretét és ezzel meggyőződve cselekszik, kevés hitét használja, — sőt kész még több hit használására is. így ad Jézus többet és többet e kincsből, igy fog növekedni az Önben levő mustármag is. Ez a kételkedő bevette az orvosságot s miközben gyenge hitét a jóra használta, az mindjobban megerősödött benne. Örömmel és megelégedésemre értesültem arról később, hogy. a kül-misszió mezejére lépett, terebélyes fává nőtt hite sok pogány léleknek nyújtott táplálékot. Sokan “úgy érzik”, hogy hitök nem elég erős, igy Jézushoz való viszonyuk nem lehet mély. Tudnunk kell, hogy nem támaszkodhatunk mindig érzéseinkre. Hányszor kell csalódnunk, mig belátjuk, hogy nem mindig helyes az, amelyet érzésünk parancsára tettünk. Egy napon ugyanis bizonyos tettre indít az érzésem, — másnap már helytelennek tartom ugyanazon lépésemet. Sokszor tetszik nekem egy terv, szívesen fogok annak végrehajtásához. De később már visszatetszőnek tűnik fel elhamarkodott tettem. Sokféle befolyásnak van alárendelve az érzés. Nem támaszkodhatunk hát erre. Ha valaki kételkedés nélkül adja át magát Jézusnak, érezni is fogja csakhamar hitének meggyőződését. Természetes viszont az is, hogy nem szabad megelégedni gyenge hitünkkel, de kételkedés helyett csak haladjunk azon az utón, melyet Jézus mutat. Hányán vannak ,kik kételkednek hitükben, de hisznek Jézusban. BIBLIAI LECKEKÉP az egyedüli, a melylyel gyermekének Igazi lelki gyönyörűséget szerezhet. A legszebb ajándék ez és ÖTVENKÉT VASÁRNAPRA ■zöld bibliai leckekép ára a postaköltséggel együtt CSUPÁN 10 CENT. Megrendelhető a kiadóhivatalban Amerikai Magyar Reformátusok Lapja 454 E. 116. St., New York, N. Y.
