Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1915 (16. évfolyam, 1-52. szám)
1915-02-20 / 8. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 8. sz. 1915. FEBRUÁR 20. 2 gombócok, ide-oda kapkodom a fejem és a harc hevében eszembe se jut, hogy keményebb golyócskák is repülnek a mi csataterünkön, amikor még az iskola előtt vívtuk Egészen kimelegedünk a játékban. Eszünkbe jut gyermekkorunk, hólabda-csatáinkat. Egy bajtársam elkiáltja magát: — Fiuk, csináljunk hóembert! Az ám, hóembert! Már gyúrjuk is ketten a derekát, hengergetjük a gombócot a fejének. Lihegve folyik a munka. A faragatlan váz már kész is van, csak még a művészi befejezés hiányzik: a végső simítások. A szanitécek körülállnak bennünket, nézik a lázas munkát és segédkeznek. Az egyik fejébe nyom a hóembernek egy orosz sáp kát. Kitűnő ötlet! Csinálunk egy muszka hóembert. Ruha van elég, hisz a napokban volt vagy ötszáz foglyunk. Egy-két perc s kész a naróc-muszka. A jobb kezébe egy szuronyos orosz puskát nyomunk. Rozsdás volt, törött volt, mintha csak szimbólum akart volna lenni. Kihoztunk még egy háromszögű kendőt is a kötözőhelyről és szépen, szabályosan felkötöttük a balkarját. Még egy kis simítás és kész volt a sebesült orosz katona. Gyönyörködtünk a műben. Közben megjön az orvosunk is. Mesz- sziről azt hiszi, hogy megint fogtunk egy muszkát. Csak mire hozzánk közel ér, látja, miről van szó. Jót nevet az ötleten, tetszik neki a hóember, örül, hogy jó kedvünk van, de aztán összerán colja a homlokát és nagy komo lyan figyelmeztet bennünket, hogy a kendőben nem jól fekszik a beteg karja; a könyöknél fel kell tűzni egy biztositó tűvel. Már éppen elég volt a friss levegőből, bemegyünk a szobába. A doktor beszél az oltásról, a helyzetről. Elmeséli, hogyan sterilizáltak egy spiritusz lámpán s hogy milyen bajos dolog volt a takarásban, egy lövészárokban didergő kezekkel dolgozni a finom szerszámmal. Az ám, de a mi szegény muszkánknak azalatt rosszul fekszik a karja! Igazítsuk csak meg, nehogy megszóljanak érte bennünket, hogy rosszul bánunk az ellenség sebesültjeivel. Előveszek egy biztositó tüt s indulok kifelé. A küszöbön azonban megbotlom; elejtem a tüt. Lehajolok érte, keresem. Meg is találom, de nem veszem fel, mert egy jól ismert hang üti meg a fülemet. — Zu-u-u-u. . . bumm ! Az arcom teleszóródott fagyos földdel, hóval, hogy alig láttam. Megkapaszkodtam az ajtófélfában. A szörnyű robbanás egészen elkábitott. Egy gránát volt. Végre magamhoz jövök. Keresem a hóembert, nincs sehol. A helyén két méteres gödör. Volltreffer volt. A gránát tökéletesen belevágott, megsemmisítette, atomokra szétporlasztotta a muszkát. A puskája ezer darabban hever a gödör körül. — Szegény muszka! Kijöttek a házból a medikusok. Mindjárt látták, hogy miről van szó. Köriilálltuk a gödröt. A hó a lyuk körül egybeolvadt a muszka romjaival. Egy-egy megpörkölő- dött daróc rongy szomorkodott csak a gödör fenekén. Komikus gyászos hangulat vett erőt rajtunk. Sajnáltuk a hóembert. — Szegény muszka! Saját tüzérségének lett az áldozata. Azok a derék orosz tüzérek a mi kötözőhelyünkre küldték azt a kis tizenkét centiméteres löve- get és a muszkánkat találták vele. Hát nem kár érte? — Zu-u-u-u. .. bumm! Egy kicsit messzebb megjött az előbbi lövedék párja. De ezentúl srapne.il volt. —Szervusz muszka! Isten nyugosztaljon ! Bementünk a házba és onnan számoltuk a muszka üdvözléseket. Aznap összesen tizenkét golyót küldtek felénk. S hány halottunk volt? Egy. Az is egy muszka s az is csak hóból.--------o-------Az ördöngős németek. A németek már eddig is oly sok kárt okozlak az angoloknak és oly hihetetlenül merész akciókat indítottak ellenük, hogy az angol közönség rettenetes félelemmel és aggodalommal néz a jövőbe és szinte soha nem remélt respektussal viseltetik a németek iránt. Igen érdekeseit jellemzi az angol közönség ezen hangulatát és a németektől való rettegését a Times, mely egyik utóbbi számában többek között a következőket irta: — A babonás félelem volt a réme és részben előidézője is a francia forradalomnak. A németek ebbe a rettegésszerii félelembe sze retnének minket is belekergetni, hogy mi azt bigyjük, miszerint nekik — mint a pokol és sötétség urainak — mindenütt vannak követeik és híveik, hogy ők mérhetetlenül mindentudók és mindenhatók és hogy a németek bűbájos ereje ellen mi csak vakon és hiába küzdünk, igaz, hog.V nekik mindent felülmúló, kitűnő kémrend- szerük van, ámde ezzel eddigelé még nem arattak olyan sikereket, mik fölérnének azzal a fáradság- • gal, amit eddig velünk szemben kifejtettek. Legkárosabb módon mégis csak azzal tudnak hatni, hogy közönségünk lelkében a sötét éjszakák rémes képzelődéseit idézik föl, — ámde hogy ezt elérik és el tudták érni, annak is csak mi magunk vagyunk az okai, illetve oka ennek a mi gyermekesen naiv kedélyünk. Mert aki elég erős ahhoz, hogy ne higyjen a német varázserőben, az máris ellátta és kiismerte a németek taktikáját. Nem szabad a németeket olyan í.épnek tartani, amelyet teljesen a rossz szellem ural és hogy bennük a sötét éj minden gonoszsága lappang. Mert ez nem igy van, sőt sohasem volt igy — úgy az egyesekre, mint az egész német népre vonatkozóan. A németség ellenben a valóságban rendkívül szorgalmas, tanulékony, kemény és makacs nép, tehát csakis annyiban lehetnek félelmesek, amennyiben a felsorolt jó és férfias tulajdonságokat egyesítik magukban. Ám azért a németek épp annyira tudatlanok, mint atnily tudósok; — politikai tanulatlanséguk például meggyőződésük javarészét érthetetlenné és megfoghatatlanná teszi az angol előtt és ami ismeretet és prakszist egy és más irányban szereztek, azt csak annak a butaságoknak köszönhetik, amely- ivei vakon és föltétlenül hisznek a sikerben. A németek is csak közönséges emberek és csak az átlagos emberi tulajdonságokkal rendelkeznek — és ha fanatikusan törik is magukat a hatalom után, azért ők sem mentesek av emberi gyöngeségektől, ami az életben rendszerint együtt jár az erővel. Mi akik higgadtan Ítélünk, meglátjuk azt a sok rosszat és gonoszságot, amiket a németek eddig véghezvittek ; ők ezt persze nem látják s vakságukban és önhitt túlbecsülésükben magukat a kultúra angyalainak képzelik, holott hidegen mérlegelve — a valóságban ők az ördög és pokol szülöttei. Ha jól megnézzük az egyes német embert, úgy az kissé nevetséges alaknak látszik, a német nép pedig az ilyen egyeseknek az ösz- szessége. Már pedig, aki nevetséges, az legyen bár jó vagy rossz ember, abban nincs semmi boszorkányosság és igy nincs az egész német népben sem. Mi jobban fogunk tudni a németek ellen harcolni, ha megmosolyogjuk őket - és ha igy teszünk, akkor csak saját nemzeti tradícióinknak hódolunk, amely a gyáva félelemtől és a rettegő iszonyattól már annyi szór megóvott bennünket. A háború mireánk nézve csak egy munkát jelent, amit el kell végeznünk, vagy — mondjuk —egy akadályt, amit át kell hidalnunk, — mintha csak rendőrök volnának, akiknek el kell bánni a csőcselékkel, de nem emberekkel, akik az ördöggel szövetkeztek. Ez legyen a mi meggyőződésünk és ebben nyilatkozzék meg a közhangulat, amikor aztán minden nagyobb anyagi, testi és lelki veszteségek nélkül föltétlenül és rövidesen diadalmaskodni fogunk. így ir a Times és ilyen minden logika nélkül való elmésséggel tüzeli az angolokat a németek elleni harcra, bátorságra és erőfeszítésre. Nagy tekintélyének és ázsiójának kell lenni ma Angliában a németeknek és a német erőnek, ha még a komoly Timeß is efféle eszközökhöz kénytelen folyamodni, hogy az angol közönség és nép német-félelmét legyőzze s Angliát éí népét kiragadja abból a babonás félelemből, amely máris csügge- dést tudott kelteni és félig-meddig meg is ölte a bitet az angol fegyverek diadalában.--------o-------INNEN—ONNAN 27 éve borbély Herman Baader. Működése óta tizezerszer borotvált meg egy ismert new yorki bankárt. Minden ezredik házaspár üli meg aranylakodalmát. Az orosz vasutakon nők részéri* is tartanak fenn dohányzókocsit. Több, mint 70 fajta fát használnak az esernyőgyárak. Kiderítették a sasról, hogy azért tud szemhnnyoritás nélkül napba nézni, mert szemén egy védőhártya van, amelynek különös képessége tulajdonítható. A dohány mag olyan apró, hogy egy maroknyival be lehet vetni egy akernyi területet. Rendőrt hivott egy E. Beresa nevű ember, mert üzletében rablást fedezett fel. A rendőrök előtt állva kihullott zsebéből egy revolver. A tolajok helyett őt tartóztatták le a “Sullivan”- törvény alapján. Willíamsburghban egy ur benyitva lakásába, halva találta nejét negyvenhét macska között, melyek egy ablakon keresztül jutottak a szobába. Párat leütött közülök, mig a többiek vadul összerombolva a bútorokat, elmenekültek.
