Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1915 (16. évfolyam, 1-52. szám)
1915-02-20 / 8. szám
8. sz. 1915. FEBRUÁR 20. AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 3. BRIBIIDBIHiaaillliaBllliailllBIBIBIIIBBBIHaiiailBIIIIIIIIDIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIBaillin I HÁBORÚS SZILÁNKOK, j ■ ■ ■ a BBBBBBBBBBBBBBBBBaBBBBBBBBBBBBBBBBBaBBHBBBaBSBBBBBBBBBBBBaBBBBBBBBBBBBBBBBUBHEHBBBU A HADIFOGLYOK. Egy haditudósító jegyzetei. Lakásunk, egy háború viselte kastély hallja kertre nyílik, ille tőleg arra a házra, ahol a kert volt, amikor még tavasz is volt, nyár is volt... Szalma, takaró, bundák, a falon kardok, tarsolyok, 3 zongorán edény, ételmaradékok, palackok és este, amikor csend van, úgy hallgatjuk a zakatolást, lármát alattunk. Alattunk egy pince, ahol állandóan száz-százötven orosz fogoly van. Folyton szállítanak el belőlük és hoznak újat helyükbe. A Hall ajtaja terraszra nyílik; alatta a pince bejárója. És napközben, amikor a pincegádor nyitva van, ha kilép az ember a terraszra, szag üti meg, olyan szag, amilyent az állatkertben érezni, vagy a mi rókalukból szokott kiáradni. És beszéd, lárma, tevés, vevés zaja, nevetés szól fel onnan. Néha pedig elcsendesülnek, még egy-két szót váltanak, aztán a rókaszag szárnyán ének kezd ki- szállani a pincéből. Előbb csak egy tenor hangzik, majd az egész kórus. Foglyok kara énekli hazai nótáját. Mikor az ember idegen fajzenét, nemzeti zenét hall, ele'n- te nehezen hámozza ki belőle a muzsikát. Alig halljuk a dalt, csak valami énekelt sóhajtást, együgyű bánatot, amely folytor- foyton újra visszatér, mig kerek dallá sűrűsödik. Cigarettát osztogatunk közöttük, pénzt is akarunk adni: a pénzt nem fogadják el. Időnként uj foglyokat hoznak, ilyenkor a pince vendégszerető, kiabáló örömmel fogadja az uj bajtársakat. Egyszer meg akarták mutatni, mit tudnak és kivonultak disz- gyakorlatra József főherceg elé. Volt köztük egy továbbszolgáló őrmester, az volt a parancsnokuk, az tanította be őket. Az őrmester gyönyörű altiszt. A többinél jobb, egjenesen elegáns ruhában; hatalmas szál szőke legény, gondosan borotválva, kikefélt bajuszszal. Okos arcán annak a hallatlan, nyugodt fölénynek biztonsága, a mit csak egy őrmester érezhet. Ez az őrmester vezette a főherceg elé gyakorlatozni fogoly századát. Majdnem mind ázsiai csapatok voltak, a kucsmának, a prémes sipkának mindenfajta változatával a fejükön. Minden arcti- pushoz a hozzávaló süveg. Barna tatárok fülükre behúzott szőrsipkával, kozákok barna medvebőrsüveggel, tökéletes kínai metszésű arcok olyan cikkcakkos prém- szegélyü füveggel, a milyent az ánnoskönyvek igazmondója visel, jelentéktelen szőke arcok lapos sipkával. Az őrmester világos-hangú kiáltásaira tökéletesen zsinór-pontos gyors mozdulatokat csinál a hosz- szu kettős-sor fogoly. Valami furcsa van benne, hogy ez a fegyvertelen, katonátlanul sokféle ember a sárban ilyen tökéletesen gyakorlatozik. A ferdeszemü, csupasz, fekete tatár, szőkebajuszu jámbor arcok mind-mind egyformán mosolyognak. Látjátok, milyen jó gyerekek vagyunk mi? És ugy-e, ti is ilyen jók vagytok... A sor végén egyedül az egyik, akinek a lába megfagyott. Lépni nem tud, de azért minden mozdulatot velük csinál. Két marokkal támaszkodik egy botra, mint a rugugrók, úgy ugrál a többiek után, a kettős sor farkán. Arca, egész lénye el van fogva attól a komoly buzgalomtól, hogy végigcsinálja a gyakorlatot, mintha egy egész ország sorrsa függne attól, hogy ő is gyakorlatozzon. Mint egy drága, jó kutya, amely a világért el nem maradna a kocsitól... Jutalmul különösen jó ebédet kapnak. Ott a kertben állítják föl nekik a kondort és amint az edényükbe belemerték a levest, már útközben, mig odébbállnak, harapnak belé a kenyérbe. Egy szép barim tatárfi-u, abban a percben, a mint az ételét megkapta, összeesik, mintha rugón járna és bámulatos kicsire összezsugorodva egy fa alatt, már régja. tépi a húst a fazekából... Egy szempillantás alatt megebédeltek, aztán beterelik őket a süveggel, tökéletes kínai medve pincébe. Legutoljára eltűnik az ajtóban, botján ugrálva, a buzgó sánta. Valami szomorúan groteszk volt ;< foglyoknak az egész megjelenésében, szereplésében és eltűnésében. HÁBORÚS AKTÁK. — Nagy Péter végrendelete. — Sok vitára adott alkalmat, vájjon Nagy Péter sokat emlegetett végrendelete valódi-e avagy hamisítvány? Németországban az utóbbi időben újból sokat tárgyalták ezt a kérdést, mert a nagy cár állítólagos végakaratában sok érdekes vonatkozás van a mai világháborúra . Hogy a végrendelet hamisítvány, arra vonatkozólag herceg Hohenlohe Klodvig, a harmadik német birodalmi kancellár emlékiratainak második kötetében egy levél található, amelyet a herceg 1876-ban irt, amikor II. Sándor orosz cár Livádiában tartózkodott. Ekkor kezdődött az orosztörök háború és a cár többek közt fogadta a bécsi német nagykövetet és Lord Loftus szentpétervári angol nagykövetet. Hohenlohp feljegyzése erre vonatkozólag igv szól: — Ma kihallgatáson voltam a császárnál (I. Vilmosnál). A császár elmondotta, hogy Pétervárott ínég nagy nehézségektől tartanak, dacára annak, hogy Angliával meg vannak elégedve. Lord Lof- tusnak a cár a következőket mondotta : Mindenek előtt három pontot vegyenek figyelembe: I. Nagy Péter végrendelete nem létezik. II. Soha sem fogom Tndiát meghódítani. TIT. Soha sem fogok Kon- stantinápolyba igyekezni. Ez a három kijelentés nagyon jó hatást tttt Angliában. Ezeket irta a császár szavai nyomán Hohenlohe herceg. A cárnak az a kijelentése, hogy Nagy Péter végrendelete nem létezik, valószínűnek látszik annál inkább is, mert az orosz levéltárakban sehol sem akadtak a végrendeletre, de még másolatára sem. — A végrendelet ugyan 1812- ben egy Lesur nevű iró nyilvánosságra hozta. Ez a közlés azonban, mint Robert Wilson, az orosz hadsereg angol ügynöke határozottan kijelentette, a francia kormány határozott megbízásából történt, és a Lesur által kiadott végrendelet szerzője nem Nagy Péter, hanem Napoleon császár, aki 1807- mondotta tollba az állítólagos végrendeletet egyik hii titkárának. Ezt a tényt dr. Berkholz, ringai állami könyvtáros történelmi adatokkal is bebizonyitotta. A végrendelet szerint Oroszország feladata, hogy Európa, de főleg Németország beliigyeibe avatkozzék, hogy az orosz hercegek mindig német hercegi családokból nősüljenek, hogy ezzel Németországnak közös érdekei legyenek Oroszországgal. Kereskedelmi szerződést kell kötni Angliával és északon a Balti tengeren, délen pedig a Fekete tengeren kell terjeszkedni, hogy Konstántinápolyhoz é« Kelet Indiához közelebb jusson Oroszország. Aki ezeken a helyeken uralkodik, az az egész világon uralkodik. Ezt a célt felváltva Törökország és Perzsia ellen viselt háborúval kell elősegíteni és igy kell lcpésröl-lépésre előrenyomulni a Perzsa öböl felé. Azonkívül helyre kell állítani a Szírián keresztül vezető régi kereskedelmi utat, mert ez az ut visz Indiába. Ha Oroszország egyszer ide jutott akkor elragadhatja Anglia gazdaságát. A végrendelet ezután utasítást tartalmaz, hogy az orosz politika egyrészt Ausztriát, másréss1 Franciaországot kecsegtesse azzal, hogy részt juttat nekik a világuralomból és a két országot lehetőleg veszítse össze. Ha az egyik ország megverte a másikat, úgy Oroszország akármelyikkel köny- nven elbánhat. Ila ez megtörtént, Oroszország elindíthatja csapatait Németország ellen, továbbá két flottát küldhet útra. egyet a Balti tengerről. másikat a Fekete tengerről, a melyek ázsiai hordákat vihetni k magukkal és Franciaországot végleg megsemmisíthetik, a mivel egész Európát is legyőzték. Napoleon hamisításának politikai célja világos és félre nem magyarázható. Minden esetre érdeke*, hogy az akkori ellenségek most közösen harcolnak. VIGYÁZZON A SZEMÉRE. Az embernek a szemevilága a legnagyobb ikncse és ezt senkise hanyagolja el. Ha a szeme gyenge vagy rossz, úgy okvetlen keresse fel Schneeweiss honfitársunkat, aki ingyen fogja a szemét megvizsgálni és jótállás mellett szemüveget vagy csiptetöt eladni.
