Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1915 (16. évfolyam, 1-52. szám)
1915-02-13 / 7. szám
XVI. ÉVFOLYAM, 7. SZ. NEW YORK, N. Y,,-19I5 FEBRUÁR 13 VOL. XVI. No. 7. A7. AMKHIK.AI MAGYAR REFORMÁTUS EGYESÜLET HIVATALOS lapja. Editor: Rév. L A H. H A R S A N Y I 454 E. 110th St., New York. OFFICIAL ORGAN OF THE AMERICAN HUNGARIAN REFORMED FEDERATION PUBLISHED EVERY SATURDAY. _ MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Entered as second-class mater Oct. 28. 1910 at the Post Office at New York. N. Y., under the act of March 3, 1879. A csaták viharában A REFORMÁTUSOK LAPJA ÉS AZ AMERIKAI EGYHÁZI MUNKÁLKODÁSUNK. Nehéz dolog, amikor önmagunkról kell írni. Nem szokásunk, nem kenyerünk—beszéljen helyettünk az újság, melynek minden sora a mi igyekvéseink harcos katonája. Most sem akarunk magunkról Írni, csupán arról a hatásról akarunk néhány szót szólni, melyet mi, mint egyházi lap és általában vallásos amer kai irodalmunk gyakorolt a rési magyar hazától elszakadt és az idegen országba átplántált véreinkre. Az Egyesült Államokban ma a Reformátusok Lapia az az egyetlen magyar nyelvű protestáns lap, melyet 15 hosszú esztendő óta ápolia a szivekben lankadat’an buzgalommal, minden fennakadás nélkül a vallásos érzést, S bármennyire kézenfekvő is, ho^y minden lehelle- tünkkel, minden odaadásunkkal, minden tudásunkkal az amerikai magyar reformátusság hűséges szolgái kívánunk lenni, sajátságosán nehéz egyházi életünk rendje hozza magával, hogy nemcsak jó barátaink, de ellenségeink is vannak. A mi célunk azonban — hasztalan röpködnek felénk minduntalan az ellenséges indulatu parittya-kövek — mégis csak az, hogy egyszer már végre üljön el a viszály, szűnjön meg a testvérharc és békés közösségben forrjon össze minden református magyar. Nincs szükségük a harcra a mi templomba járó és vallásos vágyait kielégíteni óhajtó véreinknek, mi azt akarjuk, hogy a szeretet és béke legyen ur mindanynyiunk felett. Aminthogy nem is akarunk mást, h’szen jó keresztyénnek nem is szabad mást akarnia. Hasson meg minden lelket a nálunknál sokkal hivatottabb ember, kiváló püspökünk, dr. Balthazar Dezső szava: a szive vére hullásán át nézi az amerikai magyar reformátusság körében dúló testvérharcot, és kérve kér mindenkit, hogy — ha Istent ismerünk — vessünk véget az áldatlan tusának. Fölösleges lenne, ha mi arról kezdenénk elmélkedni, hogy meny nyíre van szüksége az amerikai mavyar reform átusságnak a Reformátusok Lapjára? Az élet bizonyította be, ho^y igenis szükség van rá és az élet paran^solia, booy pártfovolnia is kell minden igaz református magyarnak. Mi a vallásos érzést ápoljuk, a református lelket ápoljuk: — a tovább fejlődésnek vagyunk a katonái és hogy a munkánkra még az eddiginél is fokozottabb mértékben van szükség, azt a legjobban az a sajnálatos körülmény igazolja, hogy kevés számú hittestvéreink közé is éket vetettek pártos tusák, a lelketlen indulattal szított testvérharcok. Az a rettenetes harc, melyet ma viv Magyarország, a patakokban elöntött véren, a háború gyötrelmein át kell, hogy rá- vf^sen minket az összeforrasztó testvéri megértés, az egymás támogatására való igaz készség ösvényeire. Az amerikai magyar reformátusságnak pártolnia kell a Reformátusok Lapja, mint azt az orgánumot, mely az ő érdekeinek önzetlen és igaz harcosa. Vannak napilapjaink, olvasnunk is kell azokat, de a napilapok messziről sem szolgáltathatják azt, amivel egy egyházi lap szolgál. A hit, a szeretet, a vallásos érzés ápolásá val azoknak a kapcsoknak meg gyökeresedését ápoljuk, melyek az egyházakat kötik össze és egyetlen közösségben forrasztják össze az egyháztagokat. S abban a nagy, magasztos munkában, melyet a Reformátusok Lapja fejt ki, szükségünk van minden hittestvérünk, minden olvasónk munkájára. Ha igazan érezőnk egyházainkért — kérve kérjük olvasó inkát, — az egyházi élet minden legcsekélyebb mozzanatáról küld jenek tudós'tásokat nekünk, mert csak igy válhaHk majd lapunk az eddiginél is teljesebb mértékben azzá, aminek lennie kell: az amerikai magyar reformátusok egyházi életének tükrévé. A Reformátusok Lapja a hit igéjével, a lélek ragyogásával, a szeretet verázserejével harcol. És ehhez a harchoz, melynek szeplőt hűségén féltő gonddal őrködünk, olvasómk pártfogó szeretetét kérjük. Jubileumi nagyszámunkat meg- küldöttük összes előfizetőinknek. Hátralékban lévő előfizetők nem kapták meg a lapot. Luigi Barzini, a világhírű olasz haditudósító Írja egy nagy csatáról a Carriere della Sera hasábjain : A Olaye-Souillvből Meaux felé vezető országúton nyüzsögnek a szekerek, municiós és élelmiszál- litó vonatok. A kocsikat robusztus, hatalmas normandiai lovak húzzák, egy Szekér elé négyet, Latot is befognak. Fáradt, poros huszárok és dragonvosok kisérik a szekereket. Egy vöröskeresztes automobil- vonat zajtalanul gyorsan gördül előre; viszi a sebesülteket a frontból. Hosszú sorokban katonák menetelnek, ők fogják a harevonal- han a megsebesült és halott baj társaik helyét elfoglalni, az ellenséges gépfegyverek és ágyuk által ütött réseket betölteni. Egy ezred zuáv pihenőt tart :> rétén. Fegyvereiket gúlába rakták és a gúlákat feldíszítették vi: rággal. A virágok közül szikrázva fényesén merednek elő a szuronyok és kardok. — Vive la France 1 — kiált iák a legények és a csapat megint sortul áll. A falvak elhagyottak. Mindenki elmenekült; csak néhány falu ban maradt helyén a pan í) vette át a polgármester ügyeit és e’látja á maga rendes teendőit is. Az ellenség közeledik. A Lügn-i csatorna partián már felcsillannak a német ulánusok lándzsái. Ereil-ben a francia csapatok éppen átvönűlőbán voltak az Ois■■ hidján; a túlsó parton már megjelentek az ulánusok, mikor az T
