Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1915 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1915-12-18 / 51. szám

2

AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA

1915. DECEMBER 18.

önbizonyosságban, ama hitben — hogy Isten őt szereti, nyilt szemmel tekinti a zsidó népélet kárait. S itt tudja, hogy a törvény nagyon is a lelkűkre köti az ö előtte szent kötelességeket. A fennálló szombat-megszentelést, törvénybe- ni jogalapja dacára, lenézi; azonban nagyra tartja a szombat-törvénynek eredeti értelmét, a mint azt ő fogja fel. A hol a házassági elválás engedélyét helyteleníti, — ott azt hiszi, hogy magában a törvényben a házasság helyesebb és komolyabb felfogására utalhat. — Így ő mindenütt úgy Ítél, mint a ki Istenről egészen bizonyos. Odaszegődik Mózes s a próféták munkájához, de büszkén kijelenti, hogy azért jött, hogy e munkát bevégezze. Feladatát abban látja, hogy Isten akaratát legfelségesebb és legtisztább módon kinyilatkoztassa. S e feladat teljes tudatában Jézus nem pusztán azt jelenti ki, hogy ő benne nagyobbat találnak, mint Jónás prófétában, ki Ninive féfiainak meg térést hirdetett; azt is tudtul adja, hogy ő bölcsességben az épen bölcsessége miatt oly nagyon magasztalt Salamon királyt is felülmúlja (u. o. 42 v.). Az ilyen szavakból észrevesszük, hogy Jézus Messiásnak érezte magát. Az Isten országáért való gond, az abban való kételkedés, hogy vájjon az Isten országában részesül-e, Jézusnál nem forog fenn. Az Isten országának közellétében való hit tehát neki magának örvendetes üzenet, evangélium.

S az Isten országa sokak számára jön. El jön a szegényeknek és Ínségeseknek s kárpótlást nyújt nekik a jelenkor nyomorúságáért. Jézus a gutaütöttet ravatalán látja feküdni s anélkül, hogy környezetének írástudói tanakodásával törődnék, igy szól hozzá; — “Megbocsáttattak neked a te bűneid.” — Mát. 9; 12. — A Fiú, ki az Atya szeretetét birja, tudja, hol bocsát meg az Atya. — S példázatot mond a szegény Lázárról, a ki naponként a gazdag ember küszöbe előtt fekszik és vágyakozó pillantásokat vet a gazdag asztaláról lehulló morzsáiéin okra ; a helyett azonban eljönnek a tisztátalan ebek és sebeit nyalják. — Luk. 16; 20,21. — Itt Jézus semmit sem szól a szegény szerencsétlen türelméről vagy alázatosságáról, vagy Istenbe vetett bizodalmáról; szerencsétlensége mind e nyomor kárpótlásáért az égbe kiált. S Jézus minden meggondolás nélkül saját legbensőbb vallásos érzésének teljességéből elbeszéli, hogy e Lázár halála után miként vigasztalódand meg a földi nyomor miatt Ábrahám kebelén. — Luk. 16; 22. — Jézus olyan emberektől látja magát körűivé

ve, kik prédikációjára jöttek; szegények ezek, éheznek és sírnak, s a világ kitaszította őket, mert ő rajta csüggnek. Bátran ígéri nekik Jézus az Isten országát, hol az éhezők megelégittetnek és a sírok örvendeznek. Az Isten országának üzenete nem pusztán az ő evangéliuma, hanem az övék is.—

S a tanítványok újra menekülve járnak szerte ő vele; ekkor gyöt- ri őket az aggodalom; mit együnk? mit igyunk? mivel ru- házkodjuk? mit fog a holnap nekünk hozni? — Mát. 6; 31. — De Jézus csak azt kiáltja feléjük: “Ne félj, te kicsiny nyáj, mert tetszett a ti Atyátoknak, hogy ti néktek adja az országot.” — Luk. 12:32. — Igen, még pontosabb ígéreteket is közöl, százszoros kárpótlást igér azoknak, akik miatta mindent elhagynak s tanítványainak azt ígéri, hogy egykor vele ülnek az ő asztalánál s Ítélik Izrael tizenkét nemzetségét. — Mát. 19; 28, Luk. 22; 30. — Az ő személyes üdvbizonyosságával együvé tartozik, hogy övéi egykor Isten országában részesülnek. Különféle képek által találja e bitnek igazságait megerősítve. A kényelmes biró is, ki Istentől nem fél és az emberekkel nem törődik, végre igazához segíti a szegény özvegyet, csakhogy szüntelen panaszaitól megszabaduljon; igy Isten is bizonyára meghallja azoknak a kérését, kik ő hozzá éjjel nappal esdnek az ő országa eljöveteléért; ők bizonyosak lehetnek hogy valaha bejutnak az Isten országába. — Luk. 18; 2 s köv. — Yagy ha egy barát éjfélkor kopog az ajtón és egy hozzá későn érkezett vendég számára kér valamit, megadjuk neki, a mit akar, hogy a csendháboritástól megszabaduljunk; egy rossz ember sem ad a gyermekének követ, ha kenyeret kér. — Mát. 7 ;9. — Mennyivel inkább fogja a szent Isten meghall- ’ gatni gyermekeinek kérését, kik tőle. az örök jót, a Szentleiket kérik? Tehát Isten mindenkinek adja az Istenországot, a ki azt akarja ; mindenkinek adja, a ki bizalommal reméli, és hiszi, hogy azt megtartja. A bűnös asszony, ki nem tudott eléggé hálát 'adni Jézusnak, mert az ő kereső megmentő szeretetéből Istennek kereső megmentő szeretete lett előtte nyilvánvaló, hallja Jézusnak vigasztaló igéjét: — “Megbocsáttattak néked a te bűneid. A te hited megtartott téged. Eredj el békességgel!” — Luk. 7; 48, 50. Azt jelenti ez: — “Bűnöd dacára nem szükséges félned a Messiás Ítéletétől; vágyakozol a szentek s büntelen igazak országa után; el is fogsz jutni ilyen szentségre és megigazulásra; az Isten országa fel fog tárulni előtted.” — Jézus

mindenesetre felállítja azt a szabályt, hogy a hit hegyeket mozdít ki; a sikerben való szilárd bizalom a sikert idézi elő. E szabály érvényes az emberi szív legmagasabb kívánságára, az Isten országába, a boldogság és tökéletesség világába való bejutásnak vágyára nézve is. Jézus prédikációja örvendetes üzenet; ez nem csupán az Isten országának a kö- zellétét hirdeti; azt is hangosan adja tudtul, hogy az Isten országába mindenki bejut, a ki valóban vágyakozik ez ország után.

így Jézus olyan emberektől látja magát körülvéve, kik neki köszönik a legfőbb üdv bizonyosságát, mig ő maga Istennek eredeti adományában birja e bizonyosságot. Messiásnak érzi miagát, még mielőtt tanítványának vallomását elfogadta. A fogoly Keresztelő János két követe kérdi tőle, hogy vájjon ő-e az eljövendő férfiú? Még nem mond egyszerűen igent, de ép oly kevéssé mond nemet. Beszéljék el Keresztelő Jánosnak, a mit látnak és hallanak; a tőle származó gyógyulásokat; az örvendetes üzenetet, melyben a szegényeket részelteti, mindazoknak boldogságát, kik nem botránkoz- nak meg benne. Tehát a ki Jézus szavát elfogulatlanul és egyszerűen hagyja önmagára hatni, az boldog; de e boldogság elvész annál, a ki nem tud erőt venni magán, hogy a vele nevelt, nemzedékről- nemzedékre fennmaradt előitéle- tekkel szakítson. Az írástudók és párthiveik, a farizeusok bosszankodnak Jézusra, kegyessége és az ő kegyességük nem illenék össze a vidéki nép az ő prédikációjában szilárd alapot talál, melyen az élet zivataraiban megállhat, s magas célt, mely a szivet lelkesíti és az embert felemeli. így ia népnek valami sejtelme lehet arról, hogy az Isten országa és a Messiás közvetlen közelében van. Már most mintegy az óhajtott eljövendő világban él.

A csónakban ülve, Jézus egyszer a parton álló népnek beszélt. Egy sorozat példázatban Isten országának e titkát rajzolja, hogy az már ott van és mégis el fog jönni. A megvető kimegy a szántóföldre és elszórja a magvakat; némely mag az útra esik, némely a sziklára, hol nincs föld, némely a tövis és a bogáncs közé, melyek nem engedik fejlődni, de sok mag mindig a jó földbe esik. Azután Jézus a beszéd fonalát tovább fonja. A mag el van szórva, de gyümölcs nincs azonnal ott; Isten növeli és fejleszti azt, mig a földműves csak a menny áldására várhat. így van ez az áldást hozó igével is. Nem mindenkinél talál termékeny talajra; az igehirdetőnek is be kell várnia, mig Isten

sikert ad. Akkor egy szó az egész embert átalakíthatja, és átváltoztathatja, mint egy kis mustármag egy csomó ételt megfűszerezhet, mint egy kevés kovász egy nagy tésztaanyagot megkeleszt. S mily boldog az, a ki ilyen ige által már a földön megtalálta Isten országát; igy egy gyöngykereskedő eladja egész birtokát, hogy magáévá tehessen egy drága gyöngyöt; igy valaki összes vagyonát odaadhatja, hogy megvegye azt a szántóföldet, melyben kincset tud elrejtve.

Ez utolsó kép ugyan talán zavaró lehet. Jézustól távol állottak jogi kérdések; különben e képet talán másikkal pótolta volna. A zsidó törvények szerint is a szántóföld nem tulajdonosa az abban talált kincsnek, s ha az volna, a leggonoszabbul meg volna csalva attól az embertől, a ki a szántóföldet megveszi, de az általa tudott elrejtett kincsről semmit se mond. Jézus e példázatot úgy alakította át, a mint a kép közvetlenül lelki szemei előtt állt; igy ez mindenki előtt érthető is. Az egész beszéden átvonul ama gondolat, hogy Jézus szavaiban a leg főbb boldogság forrása tárul fel, a mely boldogságot persze, megragadni és elsajátítani kell. E boldogságot élvezni annyi, mint az Isten országának boldogságában előre, részesülni.

S e boldogságot, melyet Jézus az embereknek hoz, le lehet írni. Egyet már ismerünk; a ki az Isten országa után vágyik, azért esedez, annak ajtaján kopogtat, az tudhatja, hogy az Isten országának ajtaja előtte kinyílik. A hol a boldog jövendőnek ilyen bizonyossága van, ott a földi szenvedések és gondok elenyészően csekélynek tetszenek. Egy ifjú Jézussal kénytelen menni, nem szabad saját atyját előbb eltemetni; Jézus azt mondja neki: — “Hadd temessék el a halottak az ő halottaikat; te pedig elmenvén, hirdesd az Isten országát.”—Luk. 9; 60, Mát. 8. 22. — A hol az örök életnek teljessége oly közel van, ott nincs helye a holtakért való jajszónak. A holnapi nap, a táplálék és ruházat iránti aggodalomnak el kell némulnia Jézus körében; az Isten országának eljövetelekor minden mostani esetleges hiány bőségesen pótolva lesz. Vidáman és elfogulatlanul nézhetnek a tanítványok a következő nap szemébe, mint a hollók nem törik magukat vetés és aratás, a tárházak és csűrök után (Luk. 12; 24.) s Istentől kapnak táplálékot, és miként Palesztina virágai, amelyek gyakran csak egy napig virágoznak, munka és fáradság nélkül nyerik Istentől pompás szinü és szép alakú öltözetüket. A me-