Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1915 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1915-12-18 / 51. szám

1915. DECEMBER 18. AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 3 nyei Atya nélkül egy veréb sem esik le a háztetőről; szándékosan feltűnő képben fűzi Jézus hozzá: — “Még a fejetek hajszálai is mind számon vannak”. — Mát. 10: 30. — Ha tehát Isten a legcse­kélyebb dologról sem feledkezik meg, akkor nekik se szabad félni­ük, kiknek Isten a legfőbbet, az ő országában való részesedést Ígér­te. Különösen ne legyenek em­beri félelemmel eltöltve. A mit bensőleg éreznek, azt kell külső­leg is vallaniok. A bárgyú maga­viselet, mely bizonyára ő hozzá igyekszik igazodni, de az embe­reknek nem akar véteni, nem tet­szik Jézusnak. Ő szilárd, világos határozottságot szeret, a mint azt ama bizonyoságban, hogy Isten ő benne gyönyörködik, mindenkor kimutatja. — “Valaki az eke szarvára veti kezét és hátra te­kint, az nem alkalmas az Isten or­szágára”, — Luk. 9; 62. — mond­ja egyik embernek, ki vele akar menni, de csak ha előbb övéitől el búcsúzott. Maga Jézus szakított családjával; anyját és testvéreit elutasítja, mivel ezek nyilvános működésétől visszatartják öt, és az ő kézműves életébe akarják őt visszaterelni. így övéitől is azt kívánja, hogy atyával és anyával, fivérrel és nővérrel szakítsanak. Nem békét hoz a földre, hanem küzdelmet és villongást. — (v. ö. Mát 10., 30) — Tűznek kell álta­la jönni; vágyik utána, hogy az csakhamar felgerjedjen. — (v. ö. Luk. 12; 49) — Balgaság, ha va­laki emberfélelemből Isten akara­tát megveti; az emberek ugyan ölhetnek, de Isten kezében marad­nak a halálban is; az örök életet csak az remélheti, a ki életét felál­dozni kész. A ki Jézusról vallást tesz, az ítéletnapon a Messiás is vallást tesz róla, a ki őt megta­gadja, azt a Messiás is megtagad­ja az ítéletnapon. — Mát. 12; 8. Csak az, a ki nyíltan és őszintén állítja az akaratát az Isten eljö­vendő országának a szolgálatába, várhatja, hogy a Messiás egykor felveszi őt országába. Ilyen komoly intelmeket Jézus gyakran az örök kárhozatra való utalással kisér, mely a parancso­lat áthágójára vár. Ennek dacá­ra Jézus prédikációja örvendetes üzenet, evangélium marad. De örömöt csak akkor lehet elérni, ha a szoros kapun át a keskeny utón haladunk feléje. Ez Jézus élettapasztalata, melyet mindig újra kinyilatkoztat; csak a szen­vedés és lemondás utján lehet a legfőbb célt elérni. Már megki- sértetéskor lelki szemei előtt áll ez. Nehéz életállapotának és Is­ten kegyelme bizonyosságának el­lentétét a legélesebben érezte; a világnak minden gazdagsága és annak dicsősége rendelkezésre ál- land egykor, s neki éheznie és nyomorgnia kell; csak ekkor veszi észre, hogy milyen életerő árad feléje Isten igéjéből; az a hit, — hogy ő Isten szerelmes fia és Isten gyönyörködik benne, táplálékul szolgál. Az uralkodó kegyesség elleni küzdelemben Jézusnak el kell hagynia a zsidó talajt; e szá­műzetés kemény szenvedés reá nézve; hiányzik neki a hajlék, a melyet a rókák és madarak bizo­nyára megtalálhatnak. Ennél még rosszabb az emberek hálátlansá­ga; jajt kiált ama. helységekre, a melyekbe nmüködött és a melyek őt most eltaszitják maguktól. De hát igy történt már ez a régebbi időben is Isten követeivel: Illést Sareptába vezette Isten egy feni- ciai özvegyhez. (I. Kir. 17; 9.) — Elizeusnak meghagyja, hogy egy sziriait a bélpoklosságtól gyógyít­son meg. (II. Kir. V. 1.) Jézus be­letörődik göröngyös pályájába. — Bizony elkeseredésként hangzik, mikor a kánaáni asszonytól sze­retné megtagadni a segítséget, a melyet népének nem nyújthat. De legyőzi az érzetét és mégis segít. A száműzetés ezen idejében Jézus boldognak mondta azokat, a kik érette az emberektől megvettet­nek és kitaszittatnak; ők ezzel a próféták sorsát osztják s a pró­féták jutalma leszen osztályré­szük. A Galileába való visszaté­rés kísérlete meghiúsul; de Jézus övéit Isten segítségével vigasztal­ja, melyet mindenkor tapasztal­tak. És a mint tanitványainak e körében Simon Péter kiadja a nagy jelszót: — “Jézus a Mes­siás”, — ekkor Jézus tanítványai egy pillanatra bizonyára a Messi­ás eljövendő országának ragyogó képeiben gyönyörködnek. De Jé­zus e világ, melynek ura és kirá­lya ő lesz, és a szomorú jelen közt csak egy közvetítést lát, a keserű gonosztevő halált. Azonban e ki­látás őt nem szorongatja másként, mint a katonát a halál gondolata a másnapi csata előtt. Tudja, — hogy gyülekezete nem marad tar­talom és vezető nélkül; ez épen Simon Péter; tudja, hogy a szen­vedés és halál révén a feltámadás és megdicsőülés napja int feléje; tudja, hogy halála az Isten orszá­gát hozza a világnak. így indul útnak Jeruzsálembe, a halálba in­dulván. S a mit magára kiró, azt tanítványaitól is követeli. Nekik is készen kell lenniök a halálra, ha a jövendő világ életében része­sedni akarnak. János és Jakab szívesen maradnának mellette az Isten országában is; de csak egy dolgot helyez nekik biztos kilá­tásba; meg kell ő vele halniok. A legvilágosabb öntudattal várja halálát Jeruzsálemben. A mint a Jerikóból a fővárosba vivő utón halad, beszél nekik a nemes em­berről, a ki messze tartományba utazik, hogy országot vegyen ma­gának. — Luk. 19; 12. — Ő maga az, akinek meg kell halnia, mie­lőtt megdicsőülésre jut. Bethá- niában megkenetik, ez őt közeli eltemetésére inti. A főtanács ki­küldötteivel szemben közvetlenül kijelenti, hogy a főtanács meg­fogja őt ölni, de a megvetett kő szeglet fejévé lesz. — Mát. 11; 42, Márk. 12; 10. — S ez a nagy vá­rakozás hangzik ki az ő büszke szavaiból, melyeket a főpapnak mond; — “Ma ti Ítéltek engem, holnap én titeket.” — (v. ö. Mát. 26; 64.) — A kenyér megtörése, az utolsó serleg kiöntése halálára emlékezteti őt, nem fog többé in­ni a szőlőtőkének terméséből. — Mát. 16; 29. — Ám e búcsú- és ha­lálgondolatokat gazdagon enyhí­ti a jövőnek ragyogó képe, mely egyidejűleg Jézus lelki szemei elé tűnik; ismét lakománál fog ülni, és a választottakkal egy megdi- csőült világ borát fogják inni. De — ezt már Keresztelő János sor­sánál látta — a mi valóban érté­kes, annak a mostani világban nincs hazája. Ennélfogva a tanítványok min­den gondolata és cselekedete a jö­vő világra legyen irányítva. Jé­zus ezt a lakodalmi vendégekkel hasonlítja össze, kik a vőlegény­re várnak; a várakozásban nem szabad kifáradni és elaludni, mint a balga szüzek, kik nem gondol­nak arra, hogy lámpájukból az olaj kiég. — Mát. 25. r. — Vagy Jézus övéit egy gazdag ur rabszol­gáival hasonlítja össze, kik égő fáklyákkal és felöltözve várnak és egész éjjel ébren vannak, mig uruk egy ünnepélyről vissza tér, még ha az talán másnap reggel történnék is. — Luk. 12; 36. — Minden egyesnek szemei elé Jézus a hü főszolga képét állítja, kit ura váratlan megjelenésekor kö­telességének teljesítése közben ta­lál, a mint az a kiszabott étket rendes időben szétosztja; e kép mellé azonban még egy másikat is állít; a semmirekellőről, ki köte­lességének teljesítése helyett a szolgákat és szolgálólányokat ve­ri s könnyelmű mulatozásnak adja magát. Másként fog-e csinálni a szent Isten, mint az emberi ur, a ki a hütelent megbünteti, a hivet megjutalmazza? A Heródes fia, Archelaus trónralépése után fel­koncolhatta azokat, a kik az ő uralmának Rómában ellene dol­goztak vala; — az egyes városok igazgatását azokra ruházta, a kik az ő vagyonát eddig hűen kezel­ték ; ebből is tanulhatnak a tanit- ványok. Mindezen esetekben Jé­zus minden erőnek megfeszitését követeli a c alogató célra való pil­lantásban. A tanítványok az Is­ten országának kapuja előtt álla­nak ; ott ők nem lehetnek fárad­tak és bágyadtak. Küzdelem nél­kül senki sem jut be. Hogy a Messiással együtt ettek és ittak, s hogy őket az utakon tanította, rajtuk semmit sem segit. (Folytatása következik.) llOO KORONA$14.400, <> EBBEN AZ ÁRBAN ELFOGADUNK i: pénzküldést Magyarországba \ l VALAMINT Jegyzéseit a hadikölcsönre. I TRANSATLANTIC TRUST COMPANY :: 67 Williams St. New York. NEW YORK ÉS KÖRNYÉKÉN lakó honfitársak keressék fel személyesen A BANK FIÓKTELEPÉT 109 AVENUE A, Corner 7th Street, amely MINDEN NAP — Szombaton is — reggel 9 órától este 8 óráig van nyitva.

Next

/
Thumbnails
Contents