Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1915 (16. évfolyam, 1-52. szám)
1915-12-18 / 51. szám
VOLUME XVI. No. 51. NEW YORK, N. Y., 1915 DECEMBER 18. XVI. ÉVFOLYAM, 51. SZÁM . EDITOR: REV. LAD. HARSÁNYI, 454 E. 116th St., NEW YORK. PUBLISHED EVERY SATURDAY. _ MEGJELENIK MINDEN SZÓ MBATON. Entered as second-class mater Oct. 28, 1910 at the Post Office at New York, N. Y„ under the act of March 3, 18T9. HARANGSZÓ. A háború eddigi tanulságai közül nem kevésbé fontos annak belátása, hogy az eddigi sikereket ■'•gy részben annak az önfeláldo- kötelességtudásnak köszönhet- a mely harcoló fiainkat és, yos mértékben a polgári társadalmat is áthatja. Talán soha sem volt nagyobb szükség arra, hogy az anyagias életfelfogás rovására diadalmaskodjék az ideális világnézlet. Szükség van fegyelmezettségre, önmegtagadásra, áldozatkészségre, és főleg enyhítő, vigasztaló emberszeretetre. Ez erkölcsi érzések forrása pedig, — újra és újra meggyőződhetünk róla, — csak a hit, a szeretet királyának — Jézusnak vallása. Épen ezért fejlesztenünk kell, erősítenünk kell mindazt, a mi alkalmas magasabb szárnyalásra vezetni a lelkeket. A háborúnak nem lenne legkevesebbet érő eredménye, ha az élet forgatagában elté- vedteket vissza vezérelhetnénk az örök Élet forrásához. Németországból, protestáns államból jön egy hír, mely gondolkozásra késztet. A brandenburgi konzisztórium körlevelet intézett a községekhez, a melyben elrendeli és szivére köti a községeknek a déli és estéli harangozás szokásának újra élesztését. A harangszó! Van-e szívhez szó- lóbb, áhítatot keltőbb zenéje a világnak ! ? Ha ércnyelve megszólal s hangja száll, száll át bércen, völgyön, az letévedt vándor leikébe uj életet, uj erőt, uj reménységet önt. Érzi közelségét az otthonnak, a melyben megpihen. Egyebek va- gyunk-e mindnyájan élettépett, bánatsujtotta vándornál, s a ha rangszó nem intelem-e, hogy áhi- tatos lélekkel emelkedjünk (fel oda, a hol örök otthont készített nekünk a Megváltó? így érezzünk mindannyian, ha a karcsú falusi toronyból hívogat a harangszó a meszelt falusi Istenházába. Béke száll a szivekbe, a természetnek termékenyítő békeillata hat át. A jól végzett munka öntudata s a vasárnapi felma- gasztaltság reménye. Ott megértjük a harang szavát, ott lessük, várjuk kongását. Ez a poétikus vonása hiányzik a városnak. Tudjuk, hogy érces hang lakozik a templomok égbe- ryuló tornyában. A közellakók szélirányában hallják a szavát. A nagyváros tülekedő zaja tompítja a hangot, elnyeli, és a lakosság nagy része nem is hederit rá, el is felejti, és a harangzengés süket fülekre talál. A kenyér utáni tülekedés és harc, a vagyon utáni hajsza közben a vasárnap a városban a tétlen pihenés, vagy a szórakozás napja s a templomokat is inkább a megszokás, mint a valódi lelki szükség tölti meg. A vágy egy magasabb, egy nemesebb igazi élet után aránylag csak kevesek szivében üt tanyát. így volt ez eddig. Adja Isten, hogy ne igy legyen ezután. Az a vértenger, a mely megindult a haza védelme nyomán, az a keserves könyáradat, a mely végig hömpölyög a hazán, mosta el a közönyt, a hitetlenséget. A kétkedők látták be, hogy nem a keresztyénség a bűnös, hanem az emberek, akik nem tudnak eléggé keresztyének lenni. S a háborút nem azok a tulajdonságok keltették életre, a melyeknek forrása a vallás, hanem azok, a melyek az élet célját csak az anyagi javak szaporodásában, a kapzsiság és nagyravágyás kielégítésében keresik. Ha majd eljön a béke és a hálaadó istentiszteletre kondul meg a harangszó, vajha hálát adhatnánk a háborús esztendők egyik nagy eredményének, az uj, a keresztyén világ megvalósulásáért.--------o-------Jézus Evangéliuma. Irta: Székely Sándor brownsvillei ref. lelkész. (Folytatás.) A szombat előtte nem az Istenért van, hanem az emberért; csak igy foghatja fel azt, mikor a biblia teremtéstörténetét e kérdésre nézve figyelmen kivül hagyta. A tisztálkodási parancsok előtte semmit sem érnek, ezek népének gondolkozásával és tettével a legélesebb ellenmondásban állanak. A házassági elválásnak' Mózes általi engedélyével szemben a teremtéskor a házaséletnek Isten általi beiktatását állitja: ez ellentétet bizonyára csak ő érezte úgy. Azt is, hogy Dávid a törvény ellenére cselekszik, mikor szentelt kenyeret eszik (I. Sám. XXI:6), bizonyára csak ő meri olyan kereken kimondani; az is feltűnt neki, hogy Dávid a Messiást urnák nevezi, holott a Messiás az Írástudók véleménye szerint Dávid fia. így Jézus, mint Istennek szerelmes Fia, népének korlátái felett kiemelkedve érzi magát; ő népének szent írását magasabb őrhelyről Ítélhette meg. Ez nem akadályozza Jézust, hogy Isten törvénye előtt alázatosan meghajoljon, ahol a törvényben Isten akaratát helyesen kifejezve találta. A kisértő három támadását a szent törvénykönyv helyeivel utasítja vissza. Meg van írva: az Urat a te Istenedet imádd és csak néki szolgálj; meg van Írva : ne kisértsd az Urat, a te Istenedet; meg van írva: csak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Istennek szájából származik. A gazdag ifjúnak, ki tőle az életre vivő utat akarja megtudni, e parancsokat nevezi meg: Ne ölj; ne paráználkodj; ne lopj; hamis tanúbizonyságot ne tégy; tisztelt atyádat és anyádat (Mát. XIX :18, 19.) — ezek a tízparancsolatnak éppen azon pontjai, melyek az embernek embertársával szembeni kötelességét meghatározzák. E parancsolatokat Jézus mindig magasra tartotta; a tisztán istentiszteleti parancsok kevésbé értékesek előtte. Ha valaki ajándékát az oltárra viszi, és az oltár-előtt megemlékezik arról, hogy embertársával egyenetlenségben van) — akkor Jézus azt tartja helyesnek, ha az ajándék — oltárranyujtás nélkül — ott marad, mig felebarátjával ki nem békül. — Máté. V. 23. — Keserű világosággal rajzolja meg Jézus a farizeusok aggasztó gondját poharaik és tálaik vallásos tisztaságát illetőleg, — Máté. 23; 25, Luk. 9. 39. — csak azon nem töprengenek, hogy a mi a tálban vagy pohárban van, rablásból származik-e, vagy tisztátalan érzületük jele-e. A mentát, a kaprot és köményt, a legkisebb kerti növényeket a legpontosabban megdézsmálják, de a nagy feladatokat, az ítéletet, az irgalmasságot és hivséget gyakorolni elfelejtik amellett. — Mát. 23; 28, Luk. 11; 42. — Itt is erőteljesebb
