Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1915 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1915-12-04 / 49. szám

AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 49. sz. 1915. DECEMBER 4. Vol XVI. Dec. 4th, 1915. No. 49 Amerikai Magyar Reformátusok Lapja 4 Ref. Church in the U. S. magya r egyházmegyéjének hivatalos lapja. Felelős szerkesztő: | HARSÁNY 1 LÁSZLÓ, new yorkl ref. lelkész. Fömunkatárs: KOVÁCS ENDRE daytoni ref. leikéi Szerkesztőség és kiadóhivatal: 454 E. 116th St., New Yor :. Minden levél, közlemény, egyházi s egyleti tudösit&s, felszólalás és hl - detés e cimre küldendő: Amerikai Magyar Ref. Lapja 454 E. 116th St., NEW YORK. Telephone: Harlem 1893 \ Előfizetési árak: Amerikában egész évre.............$l-jO Magyarországra egész évre... $3. KUNGARIAN-AMERICAN «3F0RMED SENTINEL Published Every Saturday by tt Board of the Presbyt»r1an Churc| O S. A and of the S. S. Board of thij Reformed Church In the U. 8 Editor: Rev LADISLAUS HARSANY1 * —---------------------------------------« Subscription rates One Year $1., Half | vear 50c — Foreign Countries One* Year IS. Half Year 11.50 Magyar Lutheránusok \meri lkában. (Folytatás) Azt gondolom, kivihető lenne, hogy amire ők nem képesek: a hazai nyelvet beszélő lelkészeket mi adjuk, s amire mi nem va­gyunk képesek: az anyagi segítsé­get és közvetetten felügyeletet ők szolgáltassák a magyarhoni evan­gélikusok által alapitott gyüleke­zeteknek. Mikor beszédemet elvégeztem, dr. Schmauk megelégedésének ad­va kifejezést, elsőbb is azt kérdez­te tőlem, hogy voltaképpen milyen minőségben és kinek a nevében kívánok velük tárgyalni? Utal­tam a bányai egyházkerület és az egyetemes egyház megbízásaira. Azután azt kérdezték, hogy az it­teni megállapodásokat véglege­seknek kivánom-e tekinteni vagy nem? Kijelentettem, hogy én csak arra vagyok felhatalmazva, hogy az amerikai evang. hittestvérek viszonyait a helyszínén tanulmá­nyozzam és az amerikai egyhá­zakkal való esetleges együttműkö­désnek, valamint a magyarhoni evangélikusok esperességében va­ló tömörítésének lehetőségéről ha­zatérésem után jelentést tegyek, és javaslatot adjak. Megbeszélé­sünk eredményét én kiküldő fe­lettes egyházi hatóságaim tudo­mására hozom s azok fogják majd megállapítani az amerikai Gén. Council elnökségével a további érintkezés, vagy megegyezés mód­jait, Majd azt kérdezték tőlem, miféle hitvallás alapján áll a mi egyetemes egyházunk? A kölcsö­nös megvitatásból kitűnt, hogy teljesen azonos hitvallási alapon állunk ővelük. Dr. Schmauk még azt kérdezte, mikép gondolom én hogy a két egyetemes egyház meg egyezhetnének egymással? Erre utaltam az előbbi napon felvett allentowni pontokra, amelyekben vázlatosan megállapíthatók azok a szempontok, amelyek a meg­egyezhetnék egymással ? Erre utaltam az előbbi napon felvett allentowni pontokra, amelyekben vázlatosan megtalálhatók azok a szempontok, amelyek a megegye­zés alapját képezhetik. Erre dr. Ramer superintendens az allen­towni pontokat előbb egész terje­delmében felolvasta, angolul ma­gyarázta, majd egyenként tárgya­lásra bocsátotta. A tárgyalás an­gol és német nyelven igen beható részletességgel folyt. Legtöbb vi­tára adott alkalmat az a kérdés, mikép maradhat a megalakítandó esperesség két különböző szerve­zetű egyetemes egyházzal egyenlő értékű normális jogi viszonyban? Kérdésükre részletesen elmondot­tam, milyen a mi alkotmányunk s miféle-jogköre és jogviszonya van az esperességnek. Merőben uj és igen imponáló dolog volt előttünk a mi egyházunk alkotmánya. A kettős elnökség intézménye külö­nösen is meglepte őket, mert ná­lunk minden egyházban a lelkész az elnök. Mikor a kettős elnökség eredetét és jelentőségét elmondot­tam, s az amerikai esperesség hoz­zánk való jogviszonyait, de külö­nösen fegyelmi rendjét is megis­mertettem dr. Schmauk kijelen­tette, hogy az ilyen közösségbe való tömörítést helyesik, örömmel látják és támogatni fogják. Annál inkább is, mert az ilyen esperesség a hozzájuk való tartozást semmi­kép nem teszi lehetetlenné. A má­sodik vitapont a lelkészek képesí­tése és az amerikai képesítésű lel­készek jogkörének tisztázása volt. De ezeket is megnyugtatásomra intézték el. Yégül még azt kérdez­te dr. Schmauk, mi indított en­gem arra, hogy éppen velük keres­sem az összeköttetést és hogy nem szándékozom-e más amerikai egy­házzal is tárgyalni? Mire kijelen­tettem, hogy a velük való tárgya­lásra elsőbb is a múltakban ke­restem a jogcímet. A Gen Council volt az, amely velünk az összeköttetést már tiz évvel ezelőtt megkísérelte. A Gén. Council gondozza a magyarhoni evangélikusok ügyét azóta is. Há­látlanság lett volna más egyház­hoz fordulnom s szükségtelen vol­na más egyházzal is tárgyalnom­(Folyt, köv.) Magyar asszony Szerbia trónján gA gyorsan száguldó idő hamar feledésbe meríti a múltat. Csu­pán a történelem az, amely fel­jegyzi és megőrzi a jövendő szá- n|ára. Még ötven éve sincs, hogy n^igyar mágnásasszony ült Szer­bia fejedelmi trónján. És hozzá efy Hunyadi grófnő, akinek a ne- v| a nagy Hunyadi János révén mar magában is népszerű volt Szerbiában. IA szerbek ugyanis, ép úgy, mint aíhős Dugonics Tituszt, aki a nán­dorfehérvári várról az óriás tö- ifk zászlótartóval a mélységbe Arott, mint a magyar nemzetnek £yik legnagyobb hősét, Hunyadi ínost is magukénak tartják s is­meretes, hogy a szerb történetírók ízibanyányi Janknak nevezték a Idősök hősét, — Hunyadi Jánost, g Büszkék voltak rá, holott két­ségtelen, hogy Hunyadi János ma­gyar nemes volt s ha homályba ve- jíő ifjúságának egy részét a hó­dított szerb területen töltötte is, balgaság őt szerb származásúnak tartani. De a szerbek Petőfit is a magukénak sajátították ki, mi­vel családi neve Petrovics volt. ^trról megfeledkeznek, hogy már tizenhatodik században magya­rok voltak és sok kiváló vitéz is akadt köztük. f Szerbia történetében fontos idő­fr s£ak volt az a tiz esztendő, ame­lyet Obrenovics Mihály fejedelem uralkodása alatt élt át. Ez a feyugodt fejlődés korszaka volt. 0brenovics Mihálynak nagy bir­tokai voltak hazánkban és szám­<é fizetése idején, amikor Karagyor- gyevics Sándor volt Szerbia feje­delme, igen gyakran időzött Bé- ifsett. Itt ismerkedett meg nejé­vel,Hunyadi Julia magyar gróf- Ifeánynyal, akit 1853-ban nőül is fett'. Milos halála után Szerbia trón­jára jutott Mihály fejedelem, ak­ikor kezdett Szerbia belekapcso­lódni a nyugati kultúrába, amikor magyar mágnásasszony fényes jelleme uralkodott a szerb köz- fleten. A nagymüveltségü asszony to- íábbra is a felesége maradt, ha- #bár Bécsbe költözött. Hunyadi Mulia grófnő mintaképe volt a ma­gyar női szellemességnek, lelki és testi szépségnek. Nagyszerű tár­salgó volt és ép oly szívesen látott vendég Eugénia császárnénál a Tuilleriákban, mint Victoria an­gol királynőnél a windsori palotá­ban. Ha nem is lakott többé Belgrád- ban, nagy befolyása volt Szerbia közéletére s akkor erősödött, fej­lődött és kezdett a kultúrával meg ismerkedni e sok jó tulajdonság­gal megáldott vitéz, de alattomos rép, amely mint a hörcsög, kész volt neki menni még az oroszlán­nak is. Hunyadi Julia grófnő 1869 jú­nius tizedikén özvegységre jutott. Mihály fejedelmet a topcsideri ki­rályi parkban Karagyorgyevics Sándor párthívei meggyilkolták. A fejedelmi özvegy Belgrádba ké­szült, oda is utazott és részt vett az áldozat temetésén. Ekkor az­tán hosszabb időt töltött Belgrád- ban. A szerb nép nagyon szerette a nemeslelkü és oly nagy történel­mi nevet viselő magyar asszonyt. De a grófnő csak azért maradt ott, hogy az anyagi ügyeket ren­dezze és végkép búcsút vett Szer­biától, amelynek változó hangu­lata teljesen hasonló Mexikó né­péhez. Az ország is gazdag, fia­tal, vitéz, de az örökös pártosko­dás átka ül rajtuk. A belgrádi félhivatalos “Vido- van” csodálatos előérzettel jósol­ta meg akkor Szerbia közeli ka­tasztrófáját. A lap akkoriban ezt irta: —. Mindinkább megerősödik és valósulást nyer a nép azon sej­telme, hogy a nemzet által tiz év­vel ezelőtt letett fejedelem, Ka­ragyorgyevics Sándor, szövetség­ben volt a gyilkosokkal. Ő tehát oka és indítója e borzasztó csapás­nak és a szerb nemzet helyrepó- tolhatalan gyalázatának.” — Neve fekete marad a történe­lemben, emléke utódaink által is meg lesz átkozva, — mondja to­vább az említett lap — mivel az ország és a nemzet szárnyát leg­szebb repülésében elszakította. — Ne, nem, az istentelen gyilkos fe­je nem fog többé felkenetni, a nemzet választottjának vérével megfertőztetett rabló nem fog szerb koronát viselni.” — De Mihály fejedelemnek másod unokaöcscsét, Sándor királyt is­mét ugyanaz a borzalmas sors ér­te s a Karagyorgyevicsok erősza­kos, féktelen uralma sodorta Szer­biát arra a lejtőre, ahová a világ­háború folyamán zuhant. Az Ob­ren ovicsok mindig a müveit nyu­gathoz simultak s a monarchiával mindig igyekeztek a jóbarátságot fenntartani. Karagyorgyevics Péter azonban teljesen Oroszország karjaiba ve­tette. magát és igaza volt a szerb félhivatalos lapnak, hogy a szerb rép utódai is átkozni fogják a Ka- ragyorgyevicsokat, akik a békés fejlődés útjáról a sir szélére so­dorták a nemzetüket. És csodála­tosak a nemezis utjai, — ép ott cmlott eddig a legtöbb szerb vér, ahol Mihály fejedelmet a Kara­gyorgyevicsok fanatikus hívei a legnagyobb hidegvérrel meggyil­kolták. Van biró még a felhők fölött...

Next

/
Thumbnails
Contents