Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1915 (16. évfolyam, 1-52. szám)
1915-12-04 / 49. szám
VOLUME XVI. No. 49. XVI. ÉVFOLYAM, 49. SZÁM. NEW YORK, N. Y.. 1915 DECEMBER 4. EDITOR: RÉV. LAD. HARSÁNYI, 454 E. 116th St., NEW YORK. PUBLISHED EVERY SATURDAY. — MEGJELENIK MINDEN SZÓ MBATON. Entered as second-class mater Oct. 28, 1910 at the Post Office at New York. N. Y., under the act of March Í, 1879. Eljutottunk ismét az Adventhez amely érzésben és gondolkozásban kizökkent bennünket az élet egyformaságából és közelebb hozza hozzánk itt a messze távolban azokat az örömteljes érzelmeket, a melyek kitörülhetetlenül maradnak meg bennünk szivünk utolsó dobbanásáig, amiket az első karácsonyi ünnep szent napján szereztek a mi gyermekkori éveinknek! — Oh, ki tudná elfelejteni azt az édes örömet, azt az igazán lelki boldogságot, azt a szivbeli vágyakozást, melyet akkor éreztünk, amikor a csendes családi hajlékban az édes hazai földön a szülői szeretet lelkünk elé rajzolta az emberiség legnagyobb ünnepének, a karácsonyi szent ünnepeknek a közeledtét. Vájjon igy vagyunk-e most is? Ilyen érzésekkel várjuk-e a szent nap közeledtét? Fel tudjuk-e eleveníteni a gyermekkor örömteljes érzését, avagy az idegen népek milliói között lassankint hagyjuk kialudni a vallás szent csiráját? Ilütlenül dobjuk el magunktól a szent ereklyéket, s az élet forgatagában teljesen elfeledkeztünk-e imádkozni, Istenncf beszélgetni ? Milyen sokan vannak, a kik a gúnyolódás székébe ülnek és kinevetik azokat, a kik az Isten házának közelségében keresik a lelki életnek a boldogságát. Mily sokan vannak, akik ahelyett, hogy hinni tudnának, a kételkedő farizeusok támadásával fordulnak a Krisztus anyaszentegyházának a szent munkája ellen, akik az értelem kicsiny mécsesével akarják bevilágítani az élet pusztaságát, a helyett, hogy az örök élet kutfor- rásához az Üdvözítő Jézus Krisztushoz és az ő evangéliumához folyamodnának tanácsért, biztosításért akkor, amidőn oly sokszor tévedünk, akkor, amidőn olyan sokszor szükségünk van egy jó barát támogatására, segítségére. Egykor, amikor a farizeusok a legképtelenebb kérdésekkel zaklatták az Üdvözítő Jézus Krisztust — hogy kell-e a császárnak adót fizetni; melyik a legelső az isteni parancsolatok között ; miképen is történik a feltámadás, és ki tudná elszámolni azokat a kérdéseket, a mikkel zaklatták az Ur Jézus Krisztust a farizeusok, s akkor az Ur igy fordult hozzájuk és mondta nekik a következőket: “Most már én teszek fel előttetek egy kérdést, amire ki-ki szive szerint adja meg a feleletet:— Mit gondoltok ti magatok a Krisztusról?” Ezzel a kérdésesl állunk meg mi is és várjuk a feleletet. Mert minden ember olyan, amiképen ő gondolkozik. — Ezt mondja a példabeszédek írója. De ne mondja senki azt, hogy szereti az Istent, hisz a Jézus Krisztusban. Hanem ha meg akarja mutatni, hogy szereti az Isten házát, éljen mindennap a Krisztus parancsolatai szerint, vagyis a társadalmi életben sem feledkezzék meg erről az egyházról és annak munkájáról, legyen az is otthon az egyik cél, hogy miképen lehetne a magyarságot a vasárnapi szent napon az Isten házába tömöríteni. Ha a lelkészek csak vasárnap hirdetik az Isten igéjét, akkor sehogy sem tudják a híveket meggyőzni arról, hogy milyen boldogság az Isten házában együttesen imádkozni és énekelni. Örülünk, ha valahányszor látjuk, hogy egy családfő a Jézus Krisztust választotta az eszményképül és örömmel csepegteti ezt a vallásos érzést a gyermekeinek szivébe, melyből később az élet legszebb virágai fakadnak a keresztyén család számára. Ezt az eredményt akarjuk mi is látni itt ebben a kedves adventi napokban. Ne feledjük soha sem, hogy vannak emberek, akik hirtelen fellelkesednek, s aztán lelkesedésük hamar szertefoszlik, buborékká válik. Sok ember helyesen gondolkodik, de helytelenül cselekszik és az embernek a legnagyobb veszedelme ez; sok ember megígéri, hogy ezentúl az egyházi munkákban keresi a lelke gyönyörűségét és nem lesz többé a különböző veszedelmes szenvedélyeknek a rabja, s aztán, mikor kimegy a templom helyiségéből, megfeledkezik az ígéretéről és nem tudja akaratát alárendelni a gondolkozásának. Álljanak meg a tévelygők az annyi kedves emléket magában rejtő karácsonyi szent és nagy ünnep szent adventi vasárnapján és gondolkozva olvassák el otthon is az evangéliumi szent történeteknek egyszerű előadásait. Egyszerű emberek Írták azt a háborgó és nyugtalankodó emberiség megnyugtatására — és még hogyha meg is csendülne olykor a kételkedés szava a lelkekben, gondolják csak meg, hogy az evangéliumokban egy tökéletes ember élete rajzolódik lelkünk elé, akit eszményül választhatunk, s akinek, ha követésére szenteljük az életünket, az Isten is meg áldd bennünket; gondoljátok meg, hogy mit ígérhet a világ és mit tud adni a vallás! És aztán válasszunk, mint egykor a mély bölcsességü Pál apostol, a ki, midőn legnagyobb volt a hatalma és ereje, a pogány világ bölcsessége és a Jézus Krisztus keresztje között az utóbbit választotta és amikor üldözni kezdték és bebörtönözték, Rómában, a börtön falai közt igy kiáltott fel: — “Többé sem élet, sem halál, sem mélység, sem magasság el nem választhat engem a Jézus Krisztus szerelmétől!”— á I ¥ E I I. Alapige: — “Miképen vélekedtek ti Krisztus felöl? — Máté 22:42.:
