Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1915 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1915-12-04 / 49. szám

''-..a*-TM» j-. a*«* AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 49. sz. 1915. DECEMBER 4. megrovásban részesített Convent A magyar Napilapok és köze­lebbiül az Amerikai Magyar Nép­szava November hó 24-iki száma is közölte a Református Egyesület vezértestületének azt az átiratát, melyet az egyesület tisztikara in­tézett a magyarországi Convent- hez. Nem kívánunk beleavatkozni az egyesület ügyeinek irányításába, annál kevésbé törődünk azzal az összeütközéssel, mely az egyesület és egyik hirdető lapja, a csatlako- zottak pártlapja, a Református Híradó között támadt, a mely ösz- szekülönbözésnek következménye az lett, hogy az egyesület vezér- testülete, épen egyik csatlakozott lelkész indítványára és egyhangú­lag hozott határozattal, megvonta a hirdetés adás kedvezményét a csatlakozottak lapjától — hanem igen is foglalkozni kivánunk va­lamennyire a Református Egyesü­let vézértestületének azon erélyes, határozott és bátor hangú átiratá­val, melyet Egyesületünk, szintén egyhangúlag, tehát a vezértestü­letben helyetfoglaló csatlakozott lelkészeknek a hozzájárulásával is hozott és intézett a magyarországi Conventhez Ez az átirat méltó egy olyan hatalmas intézményhez, minő a mi egyesületünk. Ennek iaz átirat­nak a hangján átrezeg az édes ma­gyar hazában levő ref. anyaszent- egyház legfőbb hatósága iránti mélységes tiszteletnek, hűséges szeretetnek, de egyszersmind ma gyáros őszinteségnek a tiszteletre méltó érzése. Mert hazug ember az, a ki akár itten valakivel, akár odahaza va­lakivel azt akarja elhitetni, hogy legyen Amerikában egyetlen ma­gyar református ember, a ki nem szeretné igazán és odaadóan a ma­gyar református anyaszentegyhá- zat, vagy az édes magyar hazát. Esnem jó magyar testvér az, ki e súlyos időkben is azon mesterke­dik, hogy miképen lehetetlenítse a békés megértést, a testvéri sze- retetben való egybeforr adást azok nál, kiket a körülmények egymás­tól eltávolitottak. A református egyesület vezér- testülete tisztelettel bár, de eré­lyes és határozott hangú tiltako­zást jelent be. a Conventen azon törekvés ellen, hogy a Convent be avatkozzék, még pedig ellenszen­vesen, kihivólag és visszatetszőén avatkozzék be az amerikai magyar -reformátusság egyházi életébe. A református egyesület vezér- testülete méltó megdöbbenéssel ad kifejezést annak hallatára, hogy a Convent megdorgálta ellenőrün­ket — Tiszt. Borsos István detro­iti lelkészt — azért, mivel ő is iészt vett abban a határozathoza­talban, mely a Református Híra­dótól elvette a hirdetési dijat. A Convent ezt a Borsos lelkészi hű­ségével összeegyeztethetetlennek nyilvánította. Valóban megható, mennyire szi­vén feszik a Conventnek az, hogy a Református Híradó valahogy az egyesületi hirdetés nélkül ne ma­radjon. Ezzel szemben ugyan a szerkesztője a nevezett újságnak fennen hirdeti, hogy a Református Híradó mitsem ad arra, ha az E. elveszi tőle a hirdetést, — de hát a hasonló ellenmondásokat már megszoktuk abban a táborban. Mi az alább szóról-szóra is kö­zölt átiratból külön is leszögezzük a következő mondatokat: — “Kötelességünk volt, hogy azonnal megszüntessük összeköt­tetésünket azzal a csatlakozott lappal, mely szerződése egyetlen, de annál szigorúbb erkölcsi felté­telét megszegte.” Majd igy folytatódik az átirat: — “Kétségbevonhatatlanul meg állapítható, és minden oldalról egyhangúlag meg is állapított tény, hogy a nevezett lap egyházi laphoz méltatlan, a Krisztust sér­tő, önfelekezetének érdekeit lerom boló alacsony személyeskedések­ben próbálta újra kezdeni a múl­tak szerencsésen elült harcát stb. ’ ’ íme, egy pártatlan, de őszinte és nyílt véleménynyilvánítás ar­ról, hogy minő egyházépitő s test­vérszerető krisztusi munka folyik Amerikában a Convent tekintélye alatt a magyar állam kasszájából nyújtott évi százezer korona kor­mánypénzen! De beszéljen maga az átirat, a melyet teljes szövegében leköz- lünk: — “A vezértestület tudomást szerzett arról, hogy a Főtiszteletü és Méltóságos Convent elnöksége Borsos István deti*»íti ref. lelkészt egyesületünk ellenőrét megrótta azon cselekedetéért, hogy ő is részt vett vezértestületünk.|. mel­lékelt és egyhangúlag hozott azon határozatának végrehajtásában, a melylyel egyesületünk beszüntette a Református Híradóban közölt hirdetéseit. Vezértestületünk kö­telességének tartja, hogy ezzel az ügy gyei kapcsolatban a követke­zőket hozza a Főtiszteletü és Mél­tóságos Convent elnöksége nagy­becsű tudomására: Az Amerikai Magyar Reformá­tus Egyesület ezelőtt tizennyolc esztendővel alakult, mint az ame­rikai magyar reformátusság első nagyszabású és azóta i§ egyetlen közös vállalkozása. Ez egyesület céljául tűzte ki, hogy az idegen világban elhagyatva küzdő híve­inknek megszerezze legalább azt b biztonságot, mely haláluk esetén gyámolitó nélkül maradó család­juk felőli gondok alól mentesiti őket. Az egyesület csaknem régibb, mint bármelyik denominációja az amerikai református egyházaink­nak. A denomináció kérdésében való felülállást minden időben szi­gorúan megtartotta. Vezetői és tagjai között mindegyik tábornak vezető s tagjai részt vettek, de be­csületükre válik annak a ténynek a megállapítása, hogy az amerikai magyar reformátusság közéletét oly sajnosán feldúló denominációs harcokat soha még csak meg sem kisérlették behozni egyesületünk­be. Mind a három denomináció által kifejezetten elismert elv volt az, hogy egyesületünket feltétle­nül közös intézménynek kell meg tartanunk, nemcsak azért, mert mint haláleseti egyesület üzleti és más céljait külön érdekeltségekre szakítva nem teljesíthetné, hanem azért is, hogy foszladozó közéle­tünk jobb jövendőjének remény­ségét ez az egy közös intézmény táplálja. Mindnyájunk titkos, sőt sokszor ki is mondott édes vágyódását jel képezte ez az egyesület, a mely a maga krisztusi munkájával a leg­hatásosabban egyengette s egyen­geti az egy akol és egy pásztor el­vének győzedelmi útját; azét a boldog időét, a mikor az amerikai magyar reformátusság úgy a sze­retet, mint a hit jegyében az ős Siónban egyesül. E nagy cél szolgálatában állott a clevelandi nagy conventio 1912. évi <azon határozata, melylyel az amerikai magyar reformájtusság akkor egyedüli lapját, a Reformá­tusok Lapját választotta meg hi­vatalos lapjául. Határozottan ki­kötötte azonban, hogy a aenomi- nációs ellentéteknek ekkorra sze­rencsésen elpihent csatáját semmi körülmények között fel nem újít­ja. És hogy ezen eljárása meny­nyire megegyezett a népiélek gon­dolkozásával; mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy mi­kor ez a lap a kikötött feltételt megszegte, osztályaink szavazata e lappal való összeköttetésünket megszüntetni rendelte el. Mint­hogy azonban időközben a csatla­kozott egyház is lapot indított a Református Híradó címen, és ez a lap a megüresedett hivatalos lapságra pályázott is; vezértestü­letünk ismét csak a felekezeti bé­kesség és egyenjogúság fennt ki­fejezett álláspontjára helyezke­dett akkor, a mikor a conventio feltételes kikötésének megszigorí­tása mellett bár, de mégis mind a két lapot alkalmazta egyesületünk hirdetésének szolgálatában. Nem hagyhatjuk említés nélkül azon körülményt sem, hogy az uj csatlakozott lapnak felvétele a mi a conventio határozata nélkül, sőt bizonyos tekintetben annak elle­nére történt, a nem csatlakozottak részéről szigorú és ha nem is mél­tányos, de jogos bírálatot vont maga után és vezértestületünknek sok támadással szemben kellett e határozatot megvédelmeznie. Fentebb és több Ízben hangoz­tatott elveinkből és a conventio bölcs határozatából kifolyólag is természetszerű és elkerülhetetlen kötelességünk volt, hogy azonnal megszüntessük összeköttetésünket azzal a csatlakozott lappal is, a mely szerződése egyetlen, de annál szigorúbb erkölcsi feltételét meg­szegte. Az eddig elmondottak érthetőve teszik vezértestületünk méltó meg döbbenését annak hallatára, hogy ez eljárásunk miatt a Főtiszteletü és Méltóságos elnökség ellenőrün­ket, mint csatlakozott lelkészt megdorgálta és e határozatának meghozatalában való részvételét lelkészi hűségével összegyezhetet- lennek nyilvánította. Mély tisztelettel hangsúlyozni kívánjuk a következőket: 1. Ellenőrünk, ki egyesületünk­nek fizetett, de eskü alatt is szol­gáló főtisztviselője, hivatalos kö­telességét teljesítette eljárásában, a mi fentiek után további bizonyí­tásra nem szorul. 2. Yezértestületünk eljárása egyhangú határozat alapján tör­tént, melynek meghozatalában a csatlakozott egyház részéről alel- nökünk és egyik számvizsgálónk is részt vettek. 3. A békesség ilyen helyreállítá­sa nemcsak az amerikai magyar reformátusság, hanem különöseb­ben a csatlakozott egyháznak is elvitázhatatlan érdeke volt. Nem lehet a csatlakozott hazai missiók érdeke az, hogy a hívek • 4a>t a

Next

/
Thumbnails
Contents