Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1915 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1915-11-27 / 48. szám

48. sz. 1915. NOVEMBER 27. AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 3 AKIK FELTÁMADNAK A nagy csatában, Messana köz­ségtől keletre egy erdőszélen fe­küdtem a szakaszommal rajvonal­ban kora reggeltől kezdve már, vesztünkre pár száz méterre a sa­ját tüzérségünk előtt. Az ellensé­ges ágyuk hajnaltól fogva keres­ték már a mi ütegeinket, s a mi íeldhaubitzaánk helyett bennün­ket lőttek felváltva, hol srapnellel hol meg gránáttal. Minekünk ez volt a második ütközetünk, két nappal előbb szép sikerrel álltuk a tüzpróbát a Vielkopolei másfél- napos harcban; a gyerekek elég nyugodtan viselkedtek az ágyu- tüzben, de hát hiába; mikor óriási dörgés közepette lecsap a gránát, mikor csúnya halálhangjával ott huhog fölöttünk a srapnell, össze- rázkodik bizony minden test, me­lyet még élő idegek mozgatnak. Lassan mentünk előre árokról- árokra, s közben muzsikált ne­künk a csatatér oly fájó, siró me­lódiákat, amiket lekottázni lehe­tetlen dolog. Csak, aki már kint­feküdt a lövészárokban, tudja megérteni ezt a zenét; ahány ha­la lthozó löveg, annyi féle hang­nem sikolt a levegőben gránát, mielőtt nagy robajjal lecsapna a földre; az agyonkinzott ember jajgatását mimeli a srapnell; mint a tóparti nagy szúnyogok zizeg­nek a manlichergolyók, s egyedül csak a gépfegyverlöveg tud be­szélni, egész tisztán mondja ai fű­ben fekvő bakák fülébe, hogy: fiú, fiú, fiú, fiú... Sokaknak lett közülönk halotti zenéje ez a rettenetes hangver­seny ; a negyedik előnyomulásánál századomnak, az én szakaszomból már csak vagy tiz-tizenkét ember feküdt mellettem. Közvetlen köze­lemben feküdt egy hatalmas, el­hízott termetű szakaszvezető, zugs führer Takács. A békében nem a gyakorlótéren lett szakaszvezető, hanem valahol az ezredirodában, s igy nem is volt valami nagyon nagyon katonás ember. Üzletem­ber volt civilben, s üzletéből ma­gával hozta a lövészárokba az ál­landó mosolyt az arcán, az alá- szolgáját és van szerencsémet. Ti­pikus kereskedő volt a tüzvonal- ban is, de amellett nagyon rokon­szenves ember. Amint ott fekszem a megmaradt tizenkét emberrel a fedezékben, várván, hogy mikor mehetünk előbbre, halljuk a már jellegzetes sikolyt a levegőben, lekapjuk a fe­jünket a. földre, a másik pillanat­ban pont a fedezékünkbe vágódik le egy gránát. Engem csak a szele ért, a légvonat oldalt ellökött pár méternyire, a hatalmas füst- és porfelhőben csak annyit láttam, hogy a zugsführer Takács pár em­berrel a levegőbe repül, s a másik percben visszazuhan. Az egész árok gránáttüz alá ke­rült s mi egy páran rohantunk előre védettebb helyre. Ütközet után a zászlóaljpa­rancsnok megbízásából a száza­dom veszteséglisztáját én állítot­tam össze. Ennek a parancs sze­rint nagyon óvatosan kellett tör­ténnie, csak a holtbizonyos dolgo­kat volt szabad belevenni. Zugs­führer Takácsot nyolcán is látták holtan, jó magam is láttam, amint széjjeltépte a gránát; sajnálta az egész század szegény Takácsot, el- parentáltuk, s bevettük a halot­tak közé, s ment a jelentés róla is haza, az ezredtörzshöz. Sok-sok ütközetet kellett végig­harcolnom, sok-sok kárpáti he­gyet kelett megmásznom, inig a most sablonos kórházi utón ke­resztül haza kerültem hónapok múltán a kiegészítő parancsnok­ságomhoz. Rekruta kiképzéssel vagyok itt most elfoglalva, ami oly terhes és felelőségteljes fel­adat, hogy az ember teljesen kell, hogy annak adja minden pillana­tát, minden gondolatát, nem cso­da tehát, hogy halálra ijedtem, mikor most az egyik este a ka­szárnya sötét folyosóján ismerős hang üti meg fülemet, alászolgá- ja, van szerencsém és előttem áll mosolygós arccal zugsführer Ta­kács. Akit mi hivatalosan holtnak nyilvánítottunk. Ott állott előt­tem még bekötözött fejjel, de azért folyton mosolyogva. Ezt a kis történetet mondottam el, mert — mint tudom — több­ször ismétlődött meg már a fél­éves háború alatt. Nagyon sok vi­tézünknek költik halálhírét, na­gyon sokat siratnak meg otthon s a háborúban, még ez vigasztaló legalább, hogy számtalan elsira­tott hősünk fog még élve előke­rülni, akiket oly boldog örömmel fognak viszontlátni az övéi, mint amilyennel én zugsführer Taká­csot.----------o---------­MIT TEHET EGY AMERIKAI MILLIOMOS. New Yorkban a múlt héten egy Lawrence T. Fasset nevű millio­most szállítottak be a Bellevue kórház megfigyelő osztályába, mert ez az ur, aki a National Pro­ducts Co. elnöke — különös gaval­lér volt a borravalók osztogatá­sában. Fasset egy telefonkezelőnek, amiért pontosan adta meg neki a kért számot, 20 dolláros bankót adott. Egy bartendert, aki egy cseresznyével többet adott a mil­liomos italába, 10 dolláros bankó­val ajándékozott meg. Egy Has­kins nevű detektivnek, aki egy kézitáskát hozott vele a kórházba, szintén 20 dollárt adott át. A ki ilyen borravalókat ad ma, azt a mai társadalom bolondnak nyilvánítja, mert nem tételezheti fel azt, hogy egy normális agyú ember ilyen csekélységekért ilyen dúsan honorálhat.----------o---------­A NAPRAFORGÓ ÉRTÉKE. A német közmunkaminiszter a rövényi és állati olajok és zsira­dékok kihasználására alakult ha­di bizottság kezdeményezésére el­rendelte, hogy a vasutasoktól és a magánosoktól megvásárolják a napraforgó magjait. Az össze­gyűjtött magvak kilójáért negy­ven pfenniget fizetnek. A kisebb birtokosokat, akiknek a kertjei­ben napraforgó nő, hogy gyűjt­sék össze a virág magvakat és el­ismervény ellenében szolgáltassák be az állomásfőnököknek. A va­súti bakterek és az állomásfőnö­kök felsőbb utasítás értelmében a szükséges felvilágosításokat meg togják adni az illetőknek. A fel­nőtteket és gyermekeket figyel­meztették legutóbb, hogy a drága növényanyagot lehetőleg locsol­ják meg, mert magvaiból használ­ható olajat préselnek. A tanítók is utasítást kaptak, hogy figyel­meztessék tanuló ifjúságot, hogy a napraforgó magvainak oktalan pazarlásával országos károkat, a összes közösségre nézve nehezen pótolható veszteséget okoznak, a mennyiben a lefolyt vegyvizsgála- ti kiséletek szerint az említett nö­vényi magvakból nyert kivonatot az eddig szokásos használatban le­vő élelmiszer ipari termékek pót­lására fogják felhasználni és azt a háztartásban gyakorlatilag is al­kalmazni. BIBLIAI LECKEKÉP a* egyedüli, a melylyel gyermekének Igazi lelki gyönyörűséget szerezhet. A legszebb ajándék ez és ÖTVENKÉT VASÁRNAPRA izölö bibliai leckekép ára a posta­költséggel együtt CSUPÁN 10 CENT. Megrendelhető a kiadóhivatalban Amerikai Magyar Reformátusok Egyházi Müvek, melyeknek meg­szerzését ajánljuk minden hithü és buzgó hittestvériinknek. Az Amerikai Református Egy­ház Törvénykönyve .................. 25c Az Amerikai Ref. Egyház Tör­ténete, 32 képpel (1 dollár helyett.................................................. 25c Angol Magyar Református Ka­tekizmus ........................................ 15c Legyetek józanok és a Bor szó a Bibliában, 3 mértékletesség! tanítás, nagyon érdekes könyv 7 képpel . . . ................................. 35c Háború átka és Béke áldása, al­kalmi prédikációé füzet .... 12c Miért vagyok én evangéliumi Protestáns. Ára .......................... 12c Miért legyen ön Protestáns? ... 5c Szűz Mária tigztelete..................... 5c Harsány! Pál: Háborús imádsá­gok ................................................... 25c Ha e hiterősitö és lelket művelő könyvek bármelyikét óhajtja megá­nak megszerezni, küldje be azok árát bélyegekben a homesteadi és vid. ref. egyház lelkészi hivatalához (1008 Tenth Ave., Homestead. Pa.) és a rendelt müvet postafordultával meg­kapja. A LEGOLCSÓBB, LEGGYORSABB ÉS LEGBIZTOSABB PÉNZKÜLDÉS KARÁCSONYRA ÉS ÚJÉVRE TRANSATLANTIC TRUST COMPANY Ó-HAZAI PÉNZKÜLDEMÉNYEKET 100 koronát $15-ért TELJES JÓTÁLLÁS MELLETT KIFIZETTET a Magyar Királyi Postatakarékpénztár utján írjon azonnal a következő címre: TRANSATLANTIC TRUST COMPANY 67 Williams St. New York. NEW YORKI ÉS NEW YORK VIDÉKI ÜZLETFELEINK SZIVES FIGYELMÉBE: East Side-i fióktelepünk 109 AVENUE A, (cor. 7th str) alatt minden nap — szombaton is — reggeli 9 órától esti 8 óráig van nyitva.

Next

/
Thumbnails
Contents