Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1915 (16. évfolyam, 1-52. szám)
1915-11-20 / 47. szám
4 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 47. sz. 1915. NOVEMBER 20. Vol. XVI. Nov. 20th, 1915. No. 47. Amerikai Magyar Reformátusok Lapja V Ref. Church in the U. S. magyar egyházmegyéjének hivatalos lapja. Felelős szerkesztő: HARSÁNY] LÁSZLÓ, uew yorki ref. lelkész Főmunkatárs: KOVÁCS ENDRE daytoni ref. lelkész Szerkesztőség és kiadóhivatal: 454 E. 116th St., New York. Minden levél, közlemény, egyházi és sgyleti tudósítás, felszólalás és hirdetés e címre küldendő: Amerikai Magyar Ref. Lapja 454 E. 116th St., NEW YORK. Telephone: Harlem 1893 Előfizetési árak: Amerikában egész évre.............$1.00 Magyarországra egész évre... $3.00 EUNGARIAN-AMERICAN REFORMED SENTINEL Published Every Saturday by the Board of the Presbyterian Church U. S. A. and of the S. S. Board of the Reformed Church In the ü. S. Editor: Rev. LADISLAUS HARSÁNYI Subscription rates One Year $1., Half Year 50c — Foreign Countries One Year $3, Half Year $1.50 Hálaadás napján. Az amerikai nemzet számos ünnepei közül az egyik legszebb a november 25-iki hálaadás napja. Ekkor adnak hálát az amerikaiak mindazért a sok jóért, amit az Ur Isten ezen a napon adott. A hálaadás napja sok-sok esztendő által hozzánk juttatott szent hagyomány még abból az időből, amikor az amerikai nép nehéz és sianyaru viszontagságok között csak Isten közvetlen kegyelmével menekülhetett meg a pusztulástól. Abból az időből való ez a szokás, amikor az első bevándoroltak még nehéz harcban állottak az indiánusok- kal és ha egy jó termés nem jön, talán nem is birták volna el azt a sok nyomorúságot. Attól az időtől kezdve az Istené ez a nap. Az ember az Istennek szánta ezt a napot, azért a sok áldásért és jótettért, amit az Isten kezéből gyermeki indulattal az év többi háromszázhatvannégy napján elfogad. És az Isten meg is adta ennek az alázatos és magasztos hálaadásnak a jutalmát, mert az amerikai nemzetet olyan nagygyá, oly gazdaggá tette, amilyen kevés van ezen a földön. — Nem adott neki hatalmas hadsereget, nem adott neki félelmes erőt, de adott vagyont, virágzó gyárakat, ahol milliók találnak kenyeret, gazdag bányákat, ahol dús terméssel van a vas, arany, ezüst, iéz és minden, ami a gyárak üzemben való tartásához szükséges. S olyan hatalmassá tette, hogy a világ minden tájékáról idejönnek az emberek, akik nem tudnak megélni saját országukban. A bevándorlók is élvezik ott azt a sok jótéteményt, melylyel az Ur gazdaggá tette Amerikát. A bevándorlók is, kell tehát, hogy november 25-ét megünnepeljék — azt a napot, mely a bennszülött amerikaiaknak az ünnepe, de melyen minden embernek hálát kell adnia. Ezen az éven különösen hálás lehet Amerika a Mindenhatónak, hálás lehet nemcsak azokért a rendes jótettekért, melyekkel az Ur minden évben elhalmozza ezt a világrészt, hanem hálás lehet azért is, hogy az Ég különös kegyelméből kimaradt a világháború véres és borzalmas forgatagából. Mig Európában a nemzetek fegyverrel kérik számon egymástól követeléseiket, mig százezrek pusztulnak el, milliók lesznek árvák és özvegyek, Amerika békén élhet, gyarapodhat, virágozhat. Isten különös kegyelme ez, mely még bensőbbé, még igazibbá teszi az amerikai nemzetnek ezt a benső s igaz ünnepét. Isten háromszázhatvannégy nap jótéteményével fizet egy nap tiszta hálaadásért. Ilyen nagy az Ő kegyelme.----------o---------EGY NAGY NÉGER HALÁLA. Booker T. Washington, az amerikai négerek vezére november hó 14An reggel meghalt. A magyarok közül talán kevesen ismerik ezt a nevet, pedig érdemes meg- jegyezniök. — Booker T. Washington néger szülőktől rabszolgának született, de szorgalmával és tehetségével olyan magas állásra emelkedett, hogy az Egyesült Államok elnökei nem egyszer meghallgatták a tanácsát. Két egyetem ruházott rá különböző elmeket és működése elismeréséül csakhamar a négerek vezetőjének tekintették. Dr. B. T. Washington 1857, — vagyl858-ban született Virginiában, mint rabszolga, mert abban az időben a négerek még nem voltak szabadok. Pár évvel később az a fehér család, melynek a kis néger tulajdonát képezte, West Virginiába költözött és neki egy sóbányában kellett dolgoznia. Erre az időre esett a nagy háború, és Washington szabad ember lett. Nappal dolgozott, éjjel pedig tanult. Szorgalmával és rendszere- tetével csakhamar kitüntette magát társai közül úgy, hogy egyre jobban haladt előre. 1871-ben meghallotta, hogy Hamptonban, W. Va.-ban van egy intézet, ahol négereket magasabb oktatásban részesitenek. Természetesen ettől a pertől kezdve nem tudott nyugodni. Gyalog ment el a messze eső városba. Felvették az intézetbe és nemsokára mint az intézet egyik legjelesebb tanítványa ment el onnan. Ezután is még folytatta tanulmányait, mig végre meghivták Hamptonba tanárnak, majd megbízták egy hasonló iskola vezetésével, amit a fiatal tanár el is vállalt. Hire egyre emelkedett nemcsak ö négerek, hanem a fehérek között is. A Tuskegee mellett levő intézetből csakhamar hatalmas, országos intézetet teremtett, szónoklatai feltűnést keltettek és a néger kérdésben több Ízben az elnök is megkérdezte véleményét. Washingtonnál kevés amerikai tett többet a nemzetért. Ő neki köszönhetjük, hogy a fehér és fekete fajok között sok tekintetben eltűntek az ellentétek, mert a fehérek kénytelenek voltak elismerni azt, hogy a négerek is képesek szellemi munkára és megérdemlik az egyenlőséget, melyet a törvény rájuk ruházott. Washington példája szolgáljon útmutatásul mindenkinek, hogy a kitartás és szorgalom megtermi gyümölcseit és Isten segítségével, Istent szolgálva, a legalacsonyabb sorsból is a legmagasabbra emelkedhetünk. -------o------TEREMTSÜK MEG A MAGYAR KÓRHÁZAT! Az amerikai bevándoroltak között a magyarság elég tekintélyes számmal van képviselve s ha itt, az idegenben a társadalmi életét figyelemmel kisérjük, elenyésző kis számot képez; holott más nemzetiségű bevándoroltak minden erejüket arra fordítják, hogy az adott viszonyok között olyan köz- intézményeket hozzanak létre, a mi az emberiség jólétére befolyást gyakorol s mi, magyarok tétlenül nézzük azoknak előrehaladását. Ezen szomorú megállapitás a mi nemtörődömségünket bizonyítja s ezt annál is inkább beláthatjuk, mert erről úgy az amerikai vezető köröknek, mint saját magunknak tudomásunk van. — Ha a bevándoroltak emberbaráti nemes intézményeket akarnak létesíteni, azt az amerikai hatóságok nemcsak pártolják, hanem segédkezet is nyújtanak hozzá és ezért nem maradhatunk ebben a tekintetben mi sem el a többi nemzetiségektől. Elérkezett végre az az idő, hogy mi, magyarok egyesült erővel hozzá lássunk ahhoz, hogy az első ilyen amerikai magyar közintézménynek az alapkövét lerakjuk s ez volna pedig az, hogy alapítsuk meg a magyarok kórházát. A new yorki betegsegélyző egyletek egy tekintélyes része már magáévá tette ezt az ügyet s már hetek óta ebben az ügyben gyülé- seznek a hozzá csatlakozott magyar betegsegélyzők kiküldöttjei, kiknek főtörekvése az, hogy az összes, New York és vidékén levő magyar betegsegélyző egyleteket ezen intézmény megvalósításának elősegítésére mielőbb megnyerhessek, mert igy a mozgalom sikere biztosítva van. Mi magyarok ne nyugodjunk meg abba, hogy ha lesz, jó, — ha nem lesz, úgy is jó, — hanem törekedjünk arra, hogy egymásnak segédkezet nyújtsunk és alapítsuk meg a Magyar Kórházat. A betegsegélyző egyletek által nyújtott heti táppénz nem képezhet főkérdést, hanem a testi épség mielőbbi helyreállítása az a kérdés, és ezt csak úgy tudjuk az előnyünkre megoldani, ha betegségünket megtudjuk állapíttatni, s ha a kezelési mód is meg van ahhoz. E célra pedig magyar nyelvű orvos és magyar kórház kell, — ha az meg lesz, úgy rövidesen befogjuk látni, hogy egyleteink betegsegélyző pénztára, nem mint most, apad, — hanem gyarapodni fog. A közös munka a köz javát szolgálja, legyünk tehát azon, hogy minden olyan fal, mely a közcélnak bástyájává válhat, pártoltas- sék és ne legyünk azon, hogy az eddigi nemtörődömség továbbra is fenntartassék.-------o------AZ UJ MÜNCHAUSEN. Az olasz újságok nagyon sok furcsa esetet írtak össze már nehéz ágyúink növedékeinek hatásáról. A többi közt egy olasz újság leírja most egy tisztnek minap történt különös esetét. A tiszt egy országúton haladt lován, de egy utkeresztezésnél le kellett szállnia, hogy megtudakolja valakitől, hogy melyik utón is haladjon tovább. Lovát odakötötte egy lakatlan ház falához, aztán a közelben látható utszéli kis csárda felé igyekezett. A csáida ajtaja be volt zárva és a tiszt be- zörgetett. Egyszerre megpillantott az udvaron egy leányt, s a mikor beszélgetni kezdett vele, a távolban váratlanul megszólaltak a magyarok nehéz ágyúi. Feje felett egyszerre csak repdestek á súlyos Jövedékek s körülöttük a föld rengett. Az egyik löveg a ház alatt esett le, ahol a lova volt odakötve. A bomba szétrobbant és széles port kavart fe., a ház pedig hatalmas füstfellegbe borult; — egy tüzesik vonult el a falak mellett. Mikor a füstfelhő oszladozni kezdett, a tiszt keresni kezdte a lovát és nagy csodálkozására nyerítést hallott a ház tetejéről- Felnézett és megpillantotta a lovát a ház tetején, ahová a hatalmas löveg ereje feldobta az állatot.
