Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1915 (16. évfolyam, 1-52. szám)
1915-11-20 / 47. szám
VOLUME XVI. NO. 47. NEW YORK, N. Y, 1915 NOVEMBER 20. XVI. ÉVFOLYAM, 47. SZÁM. EDITOR: REV. LAD. HARSÁNYI, 454 E. 116th St., NEW YORK. PUBLISHED EVERY SATURDAY. _ MEGJELENIK MINDEN SZÓ MBATON. Entered as second-class mater Oct. 28, 1910 at the Post Office at New Fork. N. Y., under the act of March 3, 1879. WILSON ELNÖK PROKLAMÁCIÓJA THANH SGI VING NAPJA ALKALMÁBÓL. — Régi idők óta tiszteletben tartott szokása nemzetünknek, hogy gyümölcshozó ősszel hálaadással és dicsérettel fordul a Mindenhatóhoz a velünk szemben tanúsított kegyelméért és áldásaiért. Az év, melynek utolsó hetei peregnek le, mig egyrészt sok tanulsággal szogáltak nekünk a háború és azon nagy változások által, melyek felkavarták a világ rendjét, másrészt különös jótettekkel voltak tele. Egy uj békés esztendő engedtetett nekünk: — egy újabb év, a melyben nem csupán a magunk iránti, hanem az emberiséggel szembeni kötelességünkre is gondolni kell és a melyben meg kell felelnünk annak a számtalan kötelességnek, melyet ez a háború, melybe Európának majdnem minden területe belesodródott, rótt reánk. Megtudtuk őrizni jogainkat és az emberiség jogait anélkül hogy egyetlen nemzettel is el kellett volna tépni a barátság kötelékét és mialatt jogainkat gyakoroltuk, egyúttal képesek voltunk kötelességeinknek is eleget tenni és gyakorolni, valamint a segélynyújtás és támogatás kiváltságait megmutatni, hogy minden önzetlen vágyunk érdektelen, őszinte baráti szolgálatokat tenni. A kegyelmes Gondviselés nagyon megnövelte azt a képességünket, hogy a viharban segítséget nyújthassunk azoknak, akik ezzel a segítséggel élhettek, részint jobbnál-jobb terméssel, részint bő pénzügyi forrásainkkal, melyek képessé tettek bennünket megszilárdítani a világpiacot, s megkönnyíteni a kereskedelmi forgalmat, mit a háború egyébként lehetetlenné tett volna és népünk lassankint ráeszmélt arra a szerepre, melyet ebben az időben, mikor az egész világ hasonlitha- tatlan nyomorúságok és szenvedések alatt vonaglik, játszania kell. A rendkívüli körülmények nagy mértékben megerősítették nemzeti öntudatosságunkat, mélyítették bizalmunkat, melyet a béke és szabadság elvei iránt tápláltunk és amelyek mindig vezetnek bennünket. A sötétségből és zűrzavarból a nemzeti jólétnek és a követendő politikának tisztább fogalmaira eszmélt e nemzet. Gazdagodtunk, mig más nemzetek hadakoztak, de gazdagságunk csak jobban képese sé tett bennünket, mint azt hiszem teljesíteni azokat a feladatokat, melyek nemzetek kezéből kihullottak. — Ezért én, Woodrow Wilson, az Egyesült Államok elnöke, a legközelebbi november hó 25-ét kijelölöm imádság és hálaadás napjául, meghívom a nemzetet a templomba; — hagyják abba megszokott munkájukat; lakásaikon és az áhitat helyein adjanak hálát a Mindenhatónak. Ennek tanúságául szolgáljon a kezem aláírása és tétessék ezen iratra az Egyesült Államok pecsétje. Washington, október hó 20-án, az Urnák 1915, és az amerikai szabadságnak 114-ik évében. WOODROW WILSON, elnök, Robert Lansing, Külügyminiszter.
