Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1915 (16. évfolyam, 1-52. szám)
1915-11-20 / 47. szám
2 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 47. sz. 1915. NOVEMBER 20. Jézus története. Irta: SZÉKELY SÁNDOR, brownsvillei ref. lelkész. (Folytatás.) Jézus tekintélye nő. Egy Írástudó komoly kérdésest lép Jézus - hoz; a törvény parancsolatai közül a legfontosabb után tudakozódik. A kérdés a zsidó vallásban tulajdonképen el vala döntve. A zsidó minden reggel és minden este e szavakat imádkozta: — — “Halld Izrael; az Ur, a mi Istenünk, egy Ur! Szeressed az Urat, a te Istenedet teljes szivedből, teljes lelkedből és teljes erődből!” — 5. Móz. 6 ;4-5. — Jézus tehát öntudatosan áll hitközösségébe népével, ha Ő az Isten szerelésének e parancsát elsőnek nyilvánítja. Azonban e parancsnak különössége és sajátossága ennek dacára édvényesül. Jézus az ó-testamentumnak ismeri az egyik törvényét, mely az Isten szeretésének ez első és legfontosabb törvényéhez hasonlít; ez a felebaráti szeretet parancsolatja, melyet a farizeusok nem épen oly magasra tartottak, tehát nem áldozásokban, nem mosakodásokban, nem böjtölésekben, nem ama pontosságban, melylyel a templomi adakozásokat végzik; mindezekben nem fejeződik ki igazán az Isten iránti szeretet. De igazság, könyörületesség és hűség az embertársak iránt, ezek a valódi ismertetőjelei annak, hogy Istent szeretjük. E nap küzdelmei nem fárasztották ki Jézust. Az Írástudókkal megakarja világosan értetni, hogy mit gondol ő felebaráti szeretetnek; — ekkor mondja el az irgalmas szamaritánus csodálatos példázatát. A szeretet nem kérdi, ki áll hozzám elég közel, hogy segitnem kelljen?! — A szeretet segít és segítsége által még a legtávolabb levő és a legidegenebb ember emberhez is közel megy. Az éjét Jézus ismét az Olajfák l egyén tölti; reggel ismét a templom téren van. Ekkor ellenfelei még egyszer megkísérlik, hogy a népet eltántorítsák tőle. Egy asz- szonyt hoznak eléje, kire házas- ságtörést bizonyítottak. A törvény ennek megkövezését kívánja, de ítéljen Jézus is. Hiszen ismeri a bűnösök barátját, ő védeni fogja az asszonyt, s ez felfogja a jeruzsálemi nép szemét nyitni. Rendes szokása ellenére Jézus ez egyszer gondolkodni látszik; egy bottal mindenféle jeleket rajzol a porba. De nem az foglalkoztatja, amit kérdezőinek mondand; egynek bűnében mindenek bűnét látja. Korának embereit többször nevezte “parázna nemzetséginek és ezen érzésből fakad válasza: — “Aki közületek nem bűnös, az ■vesse rá először a követ.” — Ján. 8; r. —- Ekkor újra lehajlik és ismét jeleket rajzol. De amint utóbb felnéz, a rövid válasz csodát müveit: — a vádlók szótlanul kisompolyognak. S Jézus kijelenti az asszonynak, hogy ő sem ítéli el. — “Eredj el és többé ne vétkezzél! ” — A bűnösök szerencsétlenségét nem lehetett a jeru- zsálemieknek hathatósabban ecsetelni. Most tudták meg, hogy Jézus a bűnt elitéli, és a bűnöst még is csak sajnálja. De a Messiás nem lehetett ez a Jézus; a Messiás Dávid fia Beth- lehemből. Jézus Galileának egy kis helyiségéből származik. Jézus ismeri ezt az ellenvetést s amint most is nyilvánosan Messiásnak mondta magát, most nyilvánosan is szól ez ellenvetésről. A hatvanadik zsoltárban ez áll: — — “Monda az én Uramnak: — ülj az én jobbomon!” — a zsidó hagyomány szerint pedig már Jézus korában Dávid királyra vezette vissza a bibliai zsoltárokat, így tehát Dávid király nem csupán az Úrról, Izráel Istenéről beszél, hanem még amellett másról is szól, mint Uráról; s e másik Istennek jobbján ülend: — hiszen ez csak a Messiás lehet. A Messiás pedig Dávid ura; Dávid hallotta, hogy ez az ő ura Isten jobbján ülend; akkor hát a Messiás soha nem lehet Dávid fia. A Messiás az isteni világhoz tartozik és már Dávid korában Istennél volt. Ezt Jézus épen úgy hiszi, mint saját messiási mivoltát, S komoly beszédben inti Jézus a népet az írástudó lelkipásztoroktól, kik őket tévútra vezetik. Ezek az ellenfelek, kiktől minden, az ő működése elleni tiltakozás végre származik. Jézus ostorozza a hiúságukat, hazudságukat, sze- retetlenségüket, a törvény külső kötelezettségeinek betöltésénél való kinoságukat, a másokkal való érintkezésük lelkiismeretlensége mellett. Azután dicséri a szegény özvegy asszony adományát, mely nagyobb, mint a gazdagok összegjei; előtte a külső semmit sem ér, a belső minden. S este e'hagyja a templomot, hogy még egy rövid ideig tanítványaival az Olajfák hegyén üljön és a Jeruzsálem felett leáldozó napra pillantva, az eljövendő Isten-országról beszéljen. De közben Jeruzsálemban készül a végzet. Jézust sem a rómaiaknál bevádolni, sem saját népénél nevetségessé vagy botrányt ckozóvá tenni nem lehetett. Ekkor a tizenkettő közül egy arra vállalkozik, hogy Jézust ellenségeinek kiszolgáltassa. Judás Is- káriótest is kiküldte egykor Jézus a Galileában való tanításra; később ő is híven számkivetésbe is ment Jézussal. így őt bizonyára nem egyedül a csengő jutalom vitte az árulásra. De ő nem hitte, hogy Jézus a Messiás: a Messiást, a világ jövendő biráját nem árulta volna el. így azonban nem tetszett neki a zajos bevonulás, a templomtisztitás, a főtanács elutasítása, az egész fellépés a szent városban. S hogy ne kelljen Jézussal elvesznie, magát Jézust ellenségeinek kezébe szolgáltatja ki. — Jézus éles tekintetét nem kerüli ki, hogy tanítványainak mi a szándéka; a közös vacsoránál Jézus határozottan kimondja gyani- tását. Judás magatartása; megerősíti gyanújában ; ekkor erős felindulás következik miatta. A kenyeret kezével megtöri: — “Ez az én testem, — mondja — igy törjétek meg ezután a kenyeret az én emlékezetemre.” — S amint az evésnek vége van, akkor az utolsó kelyhet, mint áldozati adományt a földre önti és igy szól: —- “Ez az én vérem, az uj szövetség vére, amely sokakért kiontatik. Nem iszom többé a szőlőtőkének gyümölcséből mind a mai napig, amikor mint újat iszom az Isten országában.” — Márk. 16; 25. — Hiszen a Messiás idejében Isten uj szövetséget köt népével; megbocsátja neki a bűnt és a parancsot kőtáblák helyett a szívbe írja. Jézus felindulása megmarad a Gethsemáné kertbe menetelnél. Várja, hogy összes tanítványai elpártolnak tőle, hogy még Péter is megtagadja. De vigasztalja őket hazáítlanságuk miatt is; mielőtt Galileába visszamennek, ö újra ott lesz. De a tanítványok nem akarják a pillanat kényszerét felismerni. A jeruzsálemi zivataros sürgés-forgásban kifáradva alusznak, mig Jézus forró imájával a halálküzdelmet részben megelőzi. Tudósításunk itt Péterre megy vissza, kinek később rettentőbb hogy akkor nem tudott ébren maradni. Az elfogatás a tanítványok rövid ellenállása után megtörténik. Ők elmenekülhetnek; csak Jézust tartóztatják le: — bizonyára ez Judás feltétele volt. Szokás ellenére a főtanács éjjel jött össze i|téletre. Az idő szorgos. Másnap este kezdődik a pászkaünnep; ekkor Jézus ügyének elintézve kell lenni. S az akkori igazságszolgáltatás és itélet- végrehajtás gyorsasága mellett ez lehetséges volt, bár két törvényszéknek kell Jézus felett dönteni. Először is a főtanács, a főpap törvényszéke. A tárgyalás szabályszerűen folyt, ha a szokatlan időtől, az éjjeli üléstől eltekintünk. Két terhelő tanú vallomásának kelle megegyezni, hogy ez elitélés megtörténhessék. Ezt nem érték el azonnal. Két tanú a templom lerombolásának és újra felépítésének szavait nevezte meg, melyeket Jézus a templomtisztitásnál vala. Vádnak lehetett használni, ha Jézus igy szólt volt: — “Lerontom a templomot!” — Ez a szentély elleni vétek volt. Azért is elitélték volna Jézust, ha világosan mondta, hogy ő Messiásnak tartja magát. De a tanuk minden pontban megegyeztek egymással; ez Jézus vádolt beszédének szószerinti szövegére vagy alkalmára vonatkozh’atik. Ekkor a főpap magát Jézust kérdi meg az összegyűlt törvényszék előtt, hogy ő-e a Messiás? Jézus eddig hallgatott. Most a tűz hatalmasan tör elő bensejéből. Nemsokára látni fogják bírái őt “ülni a hatalomnak jobbján és eljőni az ég felhőivel”. — Mát. 16; 62. Akkor ö lessz bírójuk. A bátor, büszke feleletet istenkáromlásnak tekintik. A főpap megszakgatja ru- it, mert ilyen vétek az ő jelenlében történt. A csábitó, ki Isten törvénye ellen küzd, azt merészeli Istenről mondani, hogy Isten tette meg őt a világ birájává. Istenkáromlás miatt egyhangúlag halálra ítélik. De ők maguk nem hajtják végre az ítéletet. Pilátus, római helytartó Jeruzsálemben lakott; talán féltek tőle, hogyha az ő beleegyezése nélkül hajtanak végre halálos ítéletet; valószínűbb, hogy a kivégzés gyülölségét ő rá akarták hárítani. Pilátus a zsidó Isten káromlásával, persze, kevesett törődött. így egy más vádat készítenek. A kora reggeli órákban — meglehetős biztos számítás szerint K. u. 30—ban, április hó 7-én, — Jézust neki átadják. A vád úgy hangzik, hogy Jézus magát a zsidók királyának nevezte. Ezt Jézus nem tagadja; ő a Messiás. — így Pilátus igazságszolgáltatása hirtelen véget ér. Reggeli kilenc órakor Jézus, előzetes megostorozta tás után, megfeszittetett. Vele együtt két rablót visznek halálra. Az ünnep előtt még meg akarják tisztítani a levegőt a fogházakban. «■BBBHBIiaHBiaBIBlfin h Bármilyen könyvre van ■ g szüksége, szíveskedjék ezen ■ céghez fordulni. ■ KóRaiLajos 5 Protestáns irányú könyv- ■ kereskedés. BUDAPEST, ■ Kammermayer Károly-u. 1. ■ Tankönyvek, tudományos ■ b müvek, folyóiratok, refor- ■ ■ mátus imakönyvek és zsol- ® b tárok legnagyobb raktára. ■ H ■
