Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1915 (16. évfolyam, 1-52. szám)
1915-11-06 / 45. szám
2 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 45. sz. 1915. NOVEMBER 6. tésben érzik magukat. Nem csak tanítását követik, nem csak emlékezetét tisztelik, ügy tapasztalják, hogy érintkezésben állanak Vele, hogy ez érintkezés által min- dénképén hasonlóbbakká válnak Hozzá és hogy részesednek általa a mennyei Atya közelségének érzésében, melylyel Ő birt. Tizenkilenc évszázadon keresztül ez volt az embereknek tapasztalata. Pál, a nagy apostol is ezt a tapasztalatot irta le, mikor igy szól: — “Krisztus él né bennem, s azt az életet, melyet most élek. az Isten Fiának való hit által élem mindörökké.” — Az élő Krisztusnak mindenható szeretete a mint Pál tapasztalta, olyas valaminek tűnt fel előtte, a mi soha sem fogja cserben hagyni s a mi nem volt más, mint magának Istennek szeretete. A halál nem vethet véget neki. Az élet túl nem élheti. Angyalok el nem kívánhatják. Az ördögök el nem rabolhatják. Magasság fel nem érheti. Mélység ti nem nyelheti. Semmivel sem kevesebb, mint magának Istennek szeretete. “Mert meg vagyok arról mélyen győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem hatalmasságok, sem jelenvalók, sem követke- zendők, sem magaság, sem mélység, semmi más teremtmény nem szakaszthat el minket az Istennek szerelmétől, mely Krisztus Jézusban. a mi Urunkban van.” Ezt a lelki közelséget tapasztalta gyászában Tennyson: Örök Krisztus, nagy szeretet! Orcád — előlünk eltakart, De hitünk átölelve tart. Ennek hatalmát érezte a másik költő csendes lelke is: Nem régi monda, szép rege, Nem költők álma Ő, Nem is holt tény, mit partra vet Tovarohant idő. Gyöngéd, meleg, segitni kész, Most is közel Barát, Miként ha most járnók vele, Halmos Galileát. Kétségbesett iszákosok józan, s istenfélő emberekké váltak a Jézus barátsága és annak ereje által Gyilkosok átalakultak embertársaik türelmes, odaadó segítőivé. Olyan emberek, kik üres spekulációkban elvesztették az Isten- érzésüket, ismét megtalálták azt Jézus Krisztussal való egyszerű közösségben. Ő az emberek élő Bartája, az Isten szeretetének a folytonos megnyilatkozása. Olvasóink gyakran változtatják lakhelyüket a nélkül, hogy ezt nekünk bejelentenék. így nemcsak hogy a lapot nem kapják meg, de nekünk is felesleges kellemetlenséget okoznak a postahivatalnál. Jézus története. Irta: SZÉKELY SÁNDOR, brownsvillei ref. lelkész. (Folytatás.) Ez pedig alkalmat ad neki arra, hogy beszéljen arról, ami az ö szeműkben emberi nagyság. Nem az a nagy. aki lehetőleg sokat elnyom, hanem az, aki lehetőleg sokat segít és felemel. Aki sokaknak szolgál, az nagy. Jézus azért akar halálba menni, hogy másoknak szolgáljon. A jerikoi átkelőnél Jézus ismét átmegy a Jordánon. Jövetelének hire megelőzte őt; az akkori virágzó, gazdag Jerikóban várták a galileai prófétát; az utca, melyen ment, tömve volt emberekkel. Jézus itt még egyszer meg akart pihenni; itt feltűnt, hogy ő éppen Zákeus fővámszedő házát szemelte ki szállásul. Azonban hü marad azon alapelvéhez, hogy az ő hivatása az elveszettek megmentése. Jerikó mintegy 250 méternyire fekszik a Földközi tenger szine alatt, Jeruzsálem mintegy 750 mé- ternyére felette; Jerikótól Jeruzsálemig tehát körülbelül 1000 méternyi magaslatot kell megmászni. Az ut a kopár, vadon és szakadékos hegységen barátságtalan és még ma is bizonytalan. Jézus bizonyára nem először ment itt. A benyomás, melyet az ut Jézuson hátra hagyott, visszatükröződik ama példázatban, melyet azután Jeruzsálemben beszélt el. Itt. látja az irgalmas saramitánus a szegény sebesültet, aki mellett a pap és lévita, saját életök miatt aggódva, elhaladtak. De Jézus és tanítványai legalább mellesleg gondolnak az ut barátságtalansá- gára és bizonytalanságára. Tanit- ványai egészen a jövendő megdicsőülésre várakozóan élnek: Messiásuk Jeruzsálembe megy. Jézus régen tudja, hogy az Isten fia nincs a nélkülözés, megvettetés és szégyen ellen biztosítva; Jeruzsálemben fogság, szenvedés és halál vár reá. Ekkor elbeszéli tanítványainak, amit ifjúkorából Jeruzsálemről tud. Egy nemes embernek, Archelausnak, Heródes fiának, messze tartományba, Rómába kelle mennie, hogy ott öröklött országának uralmához jusson. Ekkor vagyonának kezelését több ember közt osztja ki. Mig távol van, abból az országból, melynek uralkodója akar lenni, követek mennek utána, kik az ő trónkeresésének ellene igyekeznek dolgozni; azonban nem érnek el sikert; ő megkapja az országot. Ekkor hazatérése után megjutalmazza és megbünteti vagyonának intézőit aszerint, amint azzal sáfárkodtak; azokat, akik uralma ellen felléptek, felkoncoltába. Ezek időszámításunk előtt a 4-ik évből származó események. Ez események elbeszélésében pedig Jézus egy intelmet mond ki: Ha ő most eltávozik, hogy birodalmát elfoglalja, akkor ő tanítványaira is szent javat bízott, mindazt, amit rajta láttak és tőle hallottak: hogyan fognak azzal sáfárkodni? S a visszatérő Messiás-királynak nem log-e kelleni megbüntetni azokat, akik uralkodásának ellene voltak ? Jeruzsálemtől negyven percnyi időre, de az Olajfák hegye által elválasztva, feküdt Bethánia, az első falu Jérikótól. Itt Jézus egy ismeretes családdal Mária s Márt- ha nővérekkel találkozott. Üdvözli őket. A tanítványoknak emlékezetében maradt, hogy Jézus látogatását milyen különbözőképpen fogta fel a két nővér, hogy Márthát a vendégek szives ellátása vette igénybe, mig Mária csendesen Jézus lábaihoz ül és hallgatja őt. Ezt Jézus dicséri anélkül, hogy Mártha gondoskodását komolyan gáncsolni akarná. De ő maga tovább törekszik. Itt egy szamár után tudakozódik, melyen a Jeruzsálemig terjedő utolsó ut- ciarabot megteheti. Két tanítványa a Jeruzsálemhez valamivel közelebb fekvő Bethfagé majorból hozza neki az állatot, Hogy Jézusnak eleve az volt-e a szándékába, hogy ilyen módon adja magát tudtuk mint jövendő Messiást, nem mondható biztosan. Semmi kétség aziránt, hogy Jézus a következő naptól kezdve a jeruzsálemieknek félreérthetetlenül Messiásnak hirdette magát. Itt bőségesen elég volna annak a megfontolása, hogy a Jerikótól Bethánia felé vezető ut nagyon forró, meredek és fárasztó. Ám a tanítványok az ő szamárháton Jeruzsálembe bevonuló Messiásukban a Zakariás prófétának megígért békefejedelmet látták (TX:9) és az Isten országának eljövetelét hangosan hirdették, mig ők előtte meghódolva. ruháikat terítették le és zöldágakat szórtak. És ha Jézus megérkezését már .Térikóban is előre tudták, ugyanaz lehetett az eset Jeruzsálemben is. Tehát a közeli páska ünnep dacára e zarándokok vonulása nem tűnhetett el más zarándokok tömegében. Azonban ez eseményünk forrásában. Márknál semmit se lehet olvasni nagyobb felindulásról, mely már most Jeruzsálem városát hatalmába kerítette volna. Már este felé volt, mikor Jézus Jeruzsálembe ért; a szentélyben csak röviden nézett körül és visz- szatért Bethániába. Itt a bélpok- los Simon házában étkezik. Hogy vájjon e férfiú meg vala-e gyógyítva, vagy nem, hogy vájjon egyáltalában jelen volt-e vagy nem, azt nem mondhatjuk meg. Azonban az evés alatt megjelenik a házban egy rossz hiríi asszony, sírva Jézus lábai elé veti magát, eltör egy igen értékes nárdusvizet tartalmazó üvegcsét és Jézus fejére tölti. Aztán hajával szárítja le a könnyeket, melyek Jézus lábaira estek. Azonban tette nem igen talál tetszésre az asztalnál ülő vendégeknél. Kifogásolják a pazarlást; gáncsolják Jézust is, hogy egy ilyen asszonytól érinteni hagyja magát. Ám Jézus nem mutat boszszuságot. A váratlan esemény neki intelem a közeli halálra. Az ilyen felkenés a legutalsó szeretetszolgálat, melyben halottakat részesítenek. E szeretetszolgálatban ő előre részesült. S nem véletlen, hogy ilyen szeretetet egy megvetett egyén mutat iránta: ez ismeri a bűnösök barátját; tudja általa, hogy Isten az elveszettet keresi és a bűnösöket magához emeli. Csak természetes, hogy két bűnös közül ő legjobban a hívőt szereti, kinek nagyobb bűn bocsáttatott meg. így Jézus az asz- szonynak ama szelíden vigasztaló búcsúszavakat mondja: Megbo- csátattak néked a te bűneid. A te bited megtartott téged. Eredj el békességgel (Luk. VII:48,50). Másnap reggel Jézus tanítványaival ismét Jeruzsálembe meg}-. Ekkor éhes, s amint az utszélen egy fügefát teljes levéldiszben lát. odamegy, megnézendő, hogy esetleg egy füge nem maradt-e rajta a múlt őszről és a tavaszi napfényben nem ért-e meg, mint ez hébe- korba előfordul. Azonban a természeti adományok oly tulbősé- gét, mint azt a Genezáret tó partjai nyújtják, a hegytetőn fekvő Jeruzsálem zord éghajlata alatt nem találja meg. Ekkor megátkozza a fát, melyen semmit se talál, bizonyára nagyon emberi kellemetlen érzésben. Jeruzsálembe érnek. Az utolsó negyedik nap volt ez a páskaünnep kezdete előtt, mely a szent városnak évenként legmozgalmasabb ideje. Kiváltképpen a templom nagy, oszlopcsarnokkal körülvett előterén tolongott a tarka vásári sokaság. Áldozati állatokat árultak; a birodalmi pénz ellenében szent pénzt váltottak be, melyet csak a templomban lehetett használni és amelynek á templomon kívül sehol se volt többé érvénye: Jeruzsálem aratott a zarándokok kegyességéből. E nyereségvágy, mely népének legszentebb helyén tlharapózik, Jézust egy roppant feltűnő tettre készteti. Tanítványaival megrohanja a templomteret, elűzi az embereket, kiknek áruló-helyök és váltó-bódéjuk van s gondoskodik arról, hogy a szent helyre többé semmit se vigyenek. Ez bizonyára nem heves ellenállás cs erőszakosság nélkül történt; arról sincs szó, hogy valamelyik
