Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1915 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1915-11-06 / 45. szám

EDITOR: REV. LAD. HARSÁNY!, 454 E. 116th St., NEW YORK. PUBLISHED EVERY SATURDAY. _ MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Entered as second-class mater Oct. 28, 19X0 at the Post Office at New York, N. Y., under the act of March 3, 1879. AZ URNÁK ELŐTT. Széles Amerika néhány államá­ban most folytak le vagy még csak most lesznek a választások. Fontos alkotmánymódosítások, törvénytervezetek kerültek a pol­gárok elé.. Kormányzókat, kerü­leti ügyészeket választottak, akik azután az uj választásokig intéz- zik a nép sorsát. A szavazó pol­gár, különösen ha bevándorolt, nem igen tudja, hogy tulajdon­képpen miért is szavaz. Az ame­rikai viszonyokat és az amerikai embereket nem ismeri és rendesen ujságreklám, vagy pedig valami nagyszájú kortes beszéde szerint adja le a szavazatát. Mi a magunk részéről, nem aka­runk semmiféle elvet sem felállí­tani olvasóinknak arra nézve, ■ hogy mikép szavazzanak, de ad­hatunk egy pár jó tanácsot, me­lyet ha meghallgatnak, úgy sok­kal biztosabban teljesíthetik a kötelességeiket, melyeket az állam minden egyes szavazójától elvár akkor, amikor a szavazatát gya­korolja. A szavazás azért van, hogy a nép uj törvényeket hozhasson, hogy uj, jobb embereket bízzon meg az ügyek vitelével, hogy a nemzetnek és az egyes emberek­nek a helyzetét javítsa. A sza­vazásnál tehát mindenkinek arra kell törekednie, hogy a jó törvé­nyekre és becsületes emberekre adja le szavazatát. Aki igy tesz, az segített magán, segített tár­sain. De hát, melyek a jó törvé­nyek, és melyek az igaz ember? Erre igen nehéz megfelelni. Azon­ban vannak olyan dolgok, me­lyekre habozás nélkül válaszolha­tunk. így például minden államban, mindahányszor a szavazásoknál felvetik a kérdést a prohibició mellett, hogy az illető állam, me­gye, vagy város száraz legyen-e vagy sem, hogy lehessen-e ott al koholt, whiskeyt, sört, bort eladni, mindannyiszor szavazzunk száraz állapot mellett. Az kétségtelen, hogy ez a törvény jó lesz, mert az alkohol az embernek és az emberi­ségnek a legnagyobb vétke, mely különösen a bevándoroltakat tart­ja teljesen hatalmában. Az alko­hol a börtönbe és a kórházba vi­szi az embereket és mindenkinek jövedelméből elvesz egy részt. — Felhívjuk tehát olvasóinkat, ha valahol a prohibition kérdés ke­rül döntés alá, álljanak vallásos szivük és tiszta fejük egész buz­galmával abba a táborba, mely a szesz butitó hatása ellen küzd. Ne törődjenek hamis mondásokkal, hogy a prohibition ellenkezik a személyes szabadsággal, vagy hogy az alkohol kis mértékben egészséges. Egy másik elv, hogy szavazá­soknál ne engedjék magukat meg vesztegetni. Az állam, amikor szavazatot adott polgárainak, nagy megtiszteltetésben részesí­tette őket, megengedte nekik, hogy a nemzet sorsát intézzék. A ki ezt a szent jogot pár dollárért eladja, az hazaárulást követ el és a becsületét viszi vásárra.--------'0'——---­Szeressük társainkat. Irta: B. J. E. dr. Legszembetűnőbb jellemvonása Jézusnak az emberek iránt érzett reményteljes szeretete volt. A ba­jaikkal együtt érzett és remény- teljesen bízott lehetőségeikben. S Jézus szeretete mindent felölelt, mint embert — nem pedig csak azokat, akik valamilyen érdekes különösségeket fejtettek ki ma­gukban, mint pl. műveltséget vagy vagyonnak birását. Az ember a maga mezítelenségében, kifejlet­len állapotában — úgy a mint a szegények és kicsiny gyermekek személyében előtte állott — meg­nyerte és élvezte szeretetteljes ér­deklődését. Valahányszor kicsiny gyermekeket látott, úgy érezte, keblére kell ölelnie és meg kell áldania őket. Lehajolt a szegény ember mellé és vigasztaló híreket mondott neki a mennyei Atyáról. Könyörületes volt a beteg ember­rel szemben, ki felhalmozódó adós­ságai közepette képtelen volt a munkára; gondoskodott róla és a munkaképességét visszaadta. Fel­kereste a kétségbeesett vagy már fásult lelkű elzüllöttet, nekifeszi- tette vállát a kitaszított lélek ter­hének — lelkiismeretét a kitaga­dott lélek bűnének s visszahelyezte őt az önbecsülés magaslatára. — Gyöngéd méltósággal állt meg az elbukott nő mellett és bűnbánó tisztaságba emelte fel. Az ember­sokaságok láttára tűz csillant fel a szemében és pir futotta el az ar­cát az érdeklődő szeretettől, — “Látván a sokaságot könyörület- re indula rajtuk... ” E remény- teljes szeretet élete vége felé eb­ben az egy mondatban összegező- dött: — “ Barátaimnak neveztelek titeket.” — Hatalmas emberi sze" ete bele foglalta ezeket az embereket a mennynek előérzetében: “Atyám, a kiket nékem adál, akarom, hogy a hol én vagyok, azok is velem le­gyenek.” — Jézusnak minden ember iránt érzett reményteljes szeretete mély benyomást tett a világ életére. S hatása sohasem volt nagyobb, — mint épen ma. Száz és ezer ember — ki Krisztus egyházával nincsen összeköttetésben, kinek nincs is tiszta, értelmes fogalma az Ő cél­jairól, mégis tudja és érzi, hogy az emberiségnek nagy barátja és védelmezője volt Ő. A húsz évszázaddal utána élő embereket meggyőzte reménytel- je.ljes szeretetének hatalma és va­lósága felől. Jézus arra számított, hogy szel­lemi összeköttetésben fog állani még e földön élő emberekkel azu­tán is, hogy eltávozott már közü­lük és továbbra is vonni fogja a mennyei Atya felé őket. A feltá­madás, melyet várt, átmenet volt számára abba a létalakba, mely­ben megközelítheti majd az embe­rek lelkét. A hol ketten vagy hár­man összegyülekeznek majd imád­ságra, ott jelen lesz közöttük, se­gítve lelkűket felfelé az Istenhez. A hová majd elmennek, hogy ta­nítványaivá tegyék a népeket, ott lesz az Ő lelke is, hogy feltüntesse ezeket a bizonyságtevőket ember­társaik előtt — mind az időknek végéig. Ki fogja magát jelenteni magát nekik, bár nem látható töb­bé a világ számára. Tudta, hogy az a mindenható szeretet, melyet érzett az emberek iránt, nem fog­ja Őt tőlük távol nyugodni hagy­ni, hanem át fog törni bármilyen korlátokon is, melyek a halottak és az élők világa között fennáll­hatnak. Meg volt győződve róla, hogy a mennyei Atyának szeretete az emberek iránt, melyet épen Jé­zus maga tárt fel, nem fogja meg­vonni őt az emberektől, a kiknek az Atya adta Őt, hanem hogy Ő azon túl is közöttük lesz éreztetve velük Isten szeretetét és viszont- szeretetre indítva őket. Az a várakozás, hogy mink az Isten szeretetének kifejezője to­vábbi lelki érintkezésben marad az emberekkel — megerősítést nyert az emberi tapasztalatban. A ke­resztyén hitnek jellemző vonása az, hogy a keresztyének hitűknek alapítójával személyes összekötte­I VOLUME XVI. NO. 45. NEW YORK, N. Y„ 1916 NOVEMBER 6. XVI. ÉVFOLYAM, 45. SZÁM.

Next

/
Thumbnails
Contents