Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1915 (16. évfolyam, 1-52. szám)
1915-10-30 / 44. szám
2 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 44. sz. 1915 OKTÓBER 23. Jézus története. Irta: SZÉKELY SÁNDOR, brownsvillei ref. lelkész. (Folytatás.) A Márk szerinti evangélium azt beszéli el, hogy Jézus e vallomásna csak ama nyers választ adja: senkinek se szólj felőle (VIII :30.) Ez teljesen érthető. A kinyilatkoztatás, melyet Jézus keresztelése- kor kapott, csak ő hozzá volt intézve és csak neki szólt. Hogy ő Isten szeretetét és tetszését bírja, ez persze ama nehéz kisértést idézte elő, hogy a világ uralmát, vagy az emberek előtti tekintélyt, vagy a nélkülözés és hiány felőli bizonyosságot nem igényelheti-e; e kisértéseket elutasította. De vidám bizodalommal teljesen, hogy Isten gyönyörködik benne, nem törődve semmi rendelettel, Isten akaratát hirdeti, mint szivének bensőjében mutatkozott ; e bizalomból kifolyólag még a főtanács és Mózes szent törvénye ellen is magára vállalta a küzdelmet, s menekülés és nélkülözés lön jutalma; még most is megmaradt nála az a bizonyosság, hogy annak dacára ő Istennek kedves fia, s ezzel egy boldog jövőnek bizonyossága. Ekor tanítványának vallomását hallja; hasonlít ez ama kijelentéshez, mely keresztelésekor elhangzott és mégis másként hangzik : te vagy a Messiás! Ez nem csak azt jelenti: Isten gyönyörködik benned, hanem: te vagy népednek legfőbb reménysége; te vagy Izráel királya, kinek örök szent országa minden kegyes szív vágyát képezi. Mint Messiásnak, Jézusnak hivatása van népével szemben; a mennyei hang csak neki adott szivébe örök vigaszt. Arról ő senkinek se beszélt, tartózkodott éppen oly kevéssé akarta azt kiszolgáltatni. Ne adjátok azt, ami szent, az ebeknek, se gyöngyeiteket ne hányjátok a disznók elé. (Mát. VII :6.) Azonban elfogadja-e Jézus Péter messiási vallomását? A Máté szerinti evangéliom Péter vallomására Jézusnak részletes válaszát említi, melyben — véleménye szerint — nem kell kételkedni, Simont boldognak mondja, mert az jelentett meg neki, amit nem a test és vér adott tudtul. Tehát valami olyat mondott ki, ami eddig még egy embernek se jött ajkára, hanem Jézus mennyei Atyja sugalmazta neki: vallomása igazság. A későbbi kereszténység többé semmit se tud arról, hogy nem kezdettől fogva adta tudtul messiási voltát a világnak; Péter boldognak mondása már ezért Jézusnak valódi igéje. És most Jézus e tanítványának a “szikla” (képhás oetres) nevet adja; erős, kemény sziklatermészetet mutatott, midán Jézus értékét Jézus sorsa felett oly magasra helyezte; a számkivetett, bujdosó emberben látja a Messiást, a jövő királyát. Jézusnak e mondása is feltétlenül valódi; Jézus adta Simonnak e nevet; ezt mondják az összes evan- géliomok, s Pál is Simont mindig Ivéfásnak vagy Péternek nevezi. A János szerinti evaangéliomban pedig e Pééter-névadás közvetlenül azon mondás után következik, hogy Jézus a Messiás (1:41, 42). E névadásra jobb alkalmat nem lehetne találni. Jézus pedig erre a sziklára akarja gyülekezetét építeni. Hiszen a hegyi beszéd végén is szól sziklára való építéséről ée hogy az ő követőinek e hazátlan, nyugtalan csoportja szilárd alapot és talajt kapjon lába alá, ez világos. Most Simon lehet ez a sziklaoszlop; az ő hite, hogy Jézus a Messiás fog nekik erőt adni, melyre szükségük van. Ha e csapat a Messiásé, akor az Istené. S Jézus meg van győződve, hogy e bit övéit a leggonoszabb tapasztalatokkal szemben erősiti. A poklok kapui se vesznek ő rajtok dia- dalmat. Tehát a Messiáshoz való tartozás bizonyossága a halállal is dacol. A halál nem képes a Messiást gyülekezetétől és a Messiás gyülekezetét a Messiás országától elszakítani. Péter messiási hite Jézus tanítványainak azt az erőt adja, melyet Jézus is ama hitből merített, hogy ő Istennek szerelmes fia. És még más irányban is örül Jézus Péter vallomásának. A zsidók az írástudókat a mennyország kulcsőreinek tekintették; ők nyitották ki szavukkal a mennyországba vivő utat. Simonról most Jézus tudja, hogy ő nem a külsőt, hanem a belsőt nézi; azt, ami Jézus Ítélete, szerint egyedül döntő Isten előtt az ember tisztaságára nézve: csak igy láthatta Simon egy számüzöttben a Messiást. Jézus örül, hogy tanítványát ennyire jutatta: a mennyország kulcsát adta neki; amit Simon a földön ítél, az érvényes a mennyben is, amit Jézus már eddig is saját Ítéletét és érzését bátor biztossággal helyezte szembe a népies hagyományos szokásnak, a főtanács határozatainak és a törvény követelményeinek. Jézus csupán Istennek szerelmes fia, ő a Messiás. így ő a Messiás. így ő nem önmagáé, hanem a népé. E Péterhez intézett kinyilatkoztatás után többé nem kerülheti ki sorsát. Az Isten országának kezdetéig terjedő rövid időt ki kell használnia; népének központjában, Jeruzsálemben valamit kell még produkálnia. Persze, Jézus vak rajongó lett volna, ha Jeruzsálemben valami mást várt volna önmaga részére, mint a halált. Hiszen népe már nem fogadta el, s a jeruzsálemi emberek már kimondták itéletöket felette. Azonban a halálra való kilátás nem rémiti. Ellenkezőleg! A halál Isten által mutatott útnak látszott előtte, melyen az ígéret beteljesedik. Halála által lesz lehetséges, hogy a szegény földönfutó ember Atyjának dicsőségében jelenjék meg a világ Ítélésére, az ég felhőin és Isten angyalaitól környezne. Lelkesedéssel telten hívja fel Jézus övéit a vele való menetelre; ők lesznek kísérői a Jeruzsálembe vezető halálos utón. Bizony magukat elitéit gonosztevőknek kell tekinteniük, amint Palesztinában gyakran lehetett látni, hogy keresztjüket maguk cipelték a vesztőhelyre ; ők is, kik a megvetett emberrel vonulnak, el lehetnek készülve a halálra. Azonban életét csak az nyeri meg, aki kockáztatja. A földi életet fel kell tudni áldozni annak, aki az Isten országa életében részesülni akar. De ez Isten országa eljő, még mielőtt a halált megkóstolták mindazok, akik most körülte állnak. Jézus jeruzsálemi útja titkon Galileán keresztül vezet; nem a- karja, hogy felismerjék, nyilvános igehirdetésről szó sincs: egy prófétának — véli ő — Jeruzsálemben kell elpusztulni. Azonban ennek dacára Kapernaumba megy; hazájukat még egyszer látni és viszonyaikat rendezni akarják. Nincs ennek semmi akadálya, de egy nagy különbséget lehet észrevenni. Előbb a hallgatók serege tolongott Jézus körül, úgy, hogy otthon nem tudott nyugodtan enni és hogy a partról a tóra kell menekülnie. Most egyedül ül otthon tanítványaival, s a templom-adógyüjtök, kik ez évszakban házról-házra jártak, nem tudják hagy vájjon őt még népének hozzátartozója gyanánt szá- mitsák-e és minden felnőtt izraelitára köteles adót beszedjék-e? E kapernaumi tartózkodás nem tart sokáig. Jézus eladatta tanítványaival vagyonukat és jószágukat s a bevételt a szegényeknek ajándékoztatta. A régi viszonyokhoz való visszatérésre nem gondolnak; mielőtt Galileába visszajön nek, már elérkezik az Isten országa. A tovább utazás a Jordántól keletre történt. Itt Jézus a régi igehirdetői munkát újra folytatta s iaz emberek mindenütt újra köréje sereglettek. A tőle való óvást e vidéken nem ismerték, vagy nem talált hatásra. Jézus jelentékeny mondásainak egész sorozata ez útból származik. A házassági elválásnak Mózes által nyújtott engedélye dacára Jézus az adott házassági fogadalomnak megtörését bűnnek nyilvánítja, a hozzá hozott gyermekeknek örül s a házassági fogalomnak megtörését bűnnek nyilvánítja; a hozzá hozott gyermekeknek örül, me gáldja azo kát. A gazdagtól, ki előtte térdre borulva a mennyországba vezető biztos utat tudakozza, azt kívánja, hogy először teljesítse Isten parancsolatjait, melyek az embernek emberhez való viszonyát szabályozzák. Midőn az nincs megelégedve ezzel, Jézus arra szólítja fel, hogy tanítványainak csoportjához csatlakozzék, de azt is tegye amit ezek megtettek, s vagyonát ajándékozza el. A gazdag erre nem áll rá, s Jézus fájlalja ama félelmetes kisértést, mely a pénz bírásával jár. Ugyanekkor tanítványainak, kik ő miatta mindent feláldoztak, százszoros kárpótlást ígér, ha az Isten országa elérkezik. De midőn János és Jakab az Isten országában a Messiás trónja mellett a fő helyre vágyakoznak, visszautasítja őket. Előtte bizonyos, hogy a szenvedés poharát vele együtt kell inniok. De hogy az Isten országába a fő helyeket meghatározza, erre az Atya nem adott neki jogot. (Folyt, köv.)--------o-------Egy régi magyar bank. Németh Jánosnak, az amerika- szerte jól ösmert, kiváló magyar bankárnak a nevét az utóbbi időben a keleténél is többet emlegették. Hire járt, hogy Németh János halálos beteg és a napjai ugyancsak meg vannak számlálva, majd azt emlegette a fáma, hogy bank- üzlete már csak névleg az övé és annak a vezetésében semmi része nincs többé. Németh János három évtizeden át odaadó s hűséges szolgája volt az amerikai magyarságnak. Kötelességünk volt tehát, hogy meggyőződjünk: — mi igaz a sok mende-mondából s mi nem? Felkerestük az üzletében és közvetlen tapasztalatok alapján megállapítottuk : Németh János — hál Istennek — pompás egészségnek örvend, a súlyos betegségről szóló hírből mi sem igaz, s megállapítottuk azt, hogy az üzlete ma is az övé, és a páratlan virágzásnak örvendő banküzlet vezetése elsősorban a Németh János avatott s energikus kezeiben van. A munkatársai mind lelkes magyar érzelmű, odaadó buzgóságu férfiak, akik sziv- vel-lélekkel támogatják Németh Jánost nagy s nehéz munkájában. Németh János méltán rászolgált az amerikai magyarság ragaszkodó szeretetére, önmagunknak, a magyarságnak tartoztunk tehát azzal, hogy mindezt itt meg is állapítsuk.
