Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1915 (16. évfolyam, 1-52. szám)
1915-01-23 / 4. szám
4. *n AMERIKAI MAOYAK REFORMÁTUSOK LAPJA 4. sz. 1915. JANUÁR 23. Vol XVI. Jan. 23, 1915. No. 4. Amerikai Magyar Reformátusok Lapja A Ref. Church In the U. S. magyar egyházmegyéjének hivatalos lapja. Felelős szerkesztő: HARSANY1 LÁSZLÓ, new yorki ref. lelkész Főmunkatárs: KOVÁCS ENDRE daytoni ref. lelkész Szerkesztőség és kiadóhivatal: 454 E. 116th St, New York. Minden levél, közlemény, egyházi és egyleti tudósítás, felszólalás és hirdetés e cimre küldendő: Amerikai Magyar Ref. Lapja 454 E. 116th St., NEW YORK. Telephone: Harlem 1893 RlWizetfíi árak: Amerikában egész évre .............$1.00 Magyarországra egész évre. . $3.00 HTTNG A R ; AN-AMERICAN REFORMED SENTINEL Published Every Saturday by the Board of the Presbyterian Church U. S. A. and of the S. S. Board of the Reformed Church in the U. S. Editor: Rev. LADTSLAUS HARSANYI Subscription rates One Year $1., Half Year 50c — Foreign Countries One Year $3. Half Year $1.50 Official Organ of the Americas Hungarian Reformed Federation. Az Amerikai Magyar Református Egyesület hivatalos lapja. Gondolatok a mai háborús világban. Irta: Csutoros Benjámin. Hogy olyan fának szeded gyümölcsét, amilyet kertedbe ültetsz: ezt nem tagadhatja senki. így van ez az erkölcsi és emberi világban is? Az egyik kor a másiknak adja a lámpást, mely bevilágítja a múltat, bevilágítja a jövendőt, rávilágít a jelenre. E lámpafénynél sokat lehet látni. Látjuk, hogy az emberiség életfolyama egy nagy zűrzavar volt mindig, melyből akként bontakozott ki sorsa, amint hivatását megértette, amint emberi méltósága tudatára felemelkedhetett, amint emberi hivatása szerint cselekedett. Látjuk a múlt időket vérlázitó eseményeivel. Látunk például egy sziklabérc magaslatán épült várat, melyben nagy hatalommal és zsarnoksággal uralkodó korlátlan hatalmú íőur több száz jobbágy véres verejtéke sikerén kéjelegve dőzsölt. Látjuk, hogy az embertelenség birodalma, e. szikla vár — ma csak rom, kőtörmelék. A hatalomnak, a hatalmasnak szava undort keltő emlékezete maradt meg. Denevér, huhogó baglyok, sziszegő kigyók, va- rangyos békák, a sötétséget szerető e jámbor teremtmények hirdetik a hajdani élet undorságát, a múlt idők átkos nyomorúságát, mely vérben, könyben, fájdalomban fürdőit. Ámde látjuk azt is, hogy ma már a zsarnokság verejtékével, szenvedésnek könnyeivel gazdagon öntözött ilyen tájakon önjogu polgárok társasága, iskolával, templommal ékes, fejlődő községek diszlenek. Látjuk, hogy, afco! az emberi szenvedések eget kereső joga, mint bus szellő járta be a vidéket, ma a szabadság, egyenlőség némi jogával felruházott nép — Tstent kereső hálafohásza száll az önjavára müveit tájak mezején, melyet szolgaságban élt és halt ősei egy könyörtelen zsarnok igájában — elnyomóik javára müveitek. Fel van jegyezve az igazságszolgáltatás igazságtalansága, hogy itt Amerikában, Amerika egyik elsőrendű városában, és nem is oly régen, 30 évi börtönre ítélt a bíróság is valami jelentékeny biincselekedetért egy gyermeket. Ugyancsak tudunk arról az esetről is, hogy Angolországban, hol az enyém és tied közt még ma is nehezen tudják felismerni a különbséget : halálra Ítéltek egy alig 13 éves fiút, aki faji gyengeségből az enyém és tied között különbséget nem tudván tenni: pár dollár értékű valamit lopott szolgálat adójától. És végre is hajtották volna rajta az ítéletet, ha á megrémült, védelmére siető gazda hamisan meg nem esküszik, hogy a fiú nem lopott. És ha bizonyossá lett volna, hogy a fiú mentésére valótlant állított, mind a ketten pórul jártak volna. Ez az az egy, a temérdek közül, az akkori igazságszolgáltatás szellemét teljesen megvilágító eset alig 50 évvel ezelőtt történt. Ma, 50 esztendővel ezen események után, gyermekbiróság Ítél a gyermek felett, mely börtön és akasztófa helyett a szeretet kezével javító intézetbe helyezi s a leggondosabb neveléssel azt akarja elérni, hogy a bűnre való haj- landósnak még a porszemnyi részéből is megtisztulva: hasznos és nem eldobott tagja lehessen az emberi, főleg a keresztyén emberekből álló társaságnak. De térjünk vissza még egy pár 1 percre a múltra, hiszen ez nem lesz káros fáradtság. Ma már az árva gyerek is tudja, vagy talán éppen ő tudja legjobban, hogy a múlt tanító mester. Lássuk, igazéi Nem tudom: Afrikának, Ázsiának, Amerikának vagy Európának háborús múltjából szedjek ki példákat; nem tudom, a Krisztus előtti vagy utáni e két főkorszak közül melyiket válasszam, hogy rémesebbnél rémesebb, véresebbnél véresebb háborúkat lássunk. Választom a Krisztus utáni kort, ebben a keresztyénség harcát a pogánysággal, melyben a keresztyénség szent harcosainak milliói vérbe, könnybe, fájdalomba foj- tattak. Nem! ezt nem említem. Hiszen a mai keresztyénség el se hinné, hogy azon idők borzalmairól szólanák, mely idők a keresztyénség és pogányság küzdelmei valának. Annyit azonban megemlítek, hogy ez a küzdelem sok milliók szenvedése árán bár, — a keresztyén- ségnek juttatta a sikert. Választom a katholikus keresz- tjmnség harcát, a minden rettenetesre kész küzdelmét, a bibliai alapon álló keresztyénekkel szemben. De nem. Meggondoltam a dolgot s mellőzöm az emberiség történelmének lapjára felirt, páratlanul álló embertelenségek, égre siró igazságtalanságok, véres gazságok sok-sok éves eseményeit Nem akarom, hogy bárki is, mint lelkipásztort türelmetlenséggel vádolhasson. Vagy hogy a megtörténtek elképzelhetetlensége miatt vádoljon. Nem akarom én a pápá- sokat fel se említeni. Hiszen bá- ránytiirelmességgel nyújtják nyakukat a rendszér jármába. De felmutatom előttük pír történelmi miinek a címét: A pápák bűne, A pápák tükre. Olvassák el ezek tartalmát s ha a csalódás néhány könnyét elsírták: vegyék kezükbe az evangéliumot, lássanak és olvassanak. Hogy e harcok végén melyik fél zászlójára irta fel a meggyőződés e szavakat: “E jellel győzesz”, nem nehéz kitalálni, hogy az evangéliumi keresztyénség zászlójára, mely hivatva van maga köré gyűjteni a világ minden fajú népét, hogy legyenek egyek a szeretet- ben, békességben és legyenek munkások abban, hogy mielőbb jöjjön el az az idő, melyben legyen egy akol és egy pásztor. Mert mig ez el nem jön, addig az emberi embertelenségek meg-megu julnak s lesznek mindig kegyetlenebbek. Mig a szeretet és teljes egyenjogúság elve nem érvényesül, mig a népek milliója azért ontja vérét, hogy az abból termékenyített földből kancsuka, cári hatalom, királyok trónja, császári korona ég fejedelmi bot, vérre és kincsre éhes kormányok nőjjenek: addig hiába öleted magadat halomra, óh ember! Vagyonod és neved utóörökösei felett ott lebeg a láthatatlan közveszély. Sokan akartak világbirodalmat létesíteni a legázolt népek hazája egyesítése által, hogy elmondhassák : ha az égben egy az Ur, a földön egy a parancsoló. Világuralmi bolond ábrándjuk napja felköltét többen megérték, a delét már kevesebben, a estéjét senki. Hol vannak ma ezen alkotások r Csak a papíron, a világtörténelem lapjain. Anglia, Oroszország, e telhetetlen két vértömlő sem kerüli el sorsát. Uraak vérszagra éhes feje könnyen juthat oda, hova a Cyrusé, a saját vérével telt dézsába, mely e szavakkal dobatott egy nőuralkodó keze által: “Igyál véreb és lakjál jól vérrel, melyet egész életedben szomjaztál.” Mert ne feledjük, hogy határa van az isteni kegyelemnek is. És e határt senki át nem lépheti. A nagy római birodalom, mely az egyetlen Kárthágó városát 100 évnél tovább gyilkolta, hol van? összetöpörödött egy kis országgá. Pedig Róma nemcsak a fegyvert, hanem a tudományt és műveltséget is vitte magával. Az emberiség embertelensége rémes tényeit vonat és vonatszámra lehetne elfuvarozni egyik országból a másikba. Az egyes emberi és tömegszenvedések száma oly nagy, hogy ha ezeket csak porszemnyi nagyságban hordanék is össze, óriási hegyet emelhetnénk. Azt hiszem, hogy igaz mértékkel mérek, ha azt mondom, hogy a tenger vizét ki lehetne vele szorítani. Hát hogyan, hogy lehet az? — halljuk lelkünk kiáltó szavát. Hát annyi köny, annyi vér, annyi szenvedés jajszavas panasza sem volt képes az Istent, a Teremtőt, a Gondviselőt magába zárt eget megindítani, hogy az igazság és könyörület istenét kebléből kibocsássa, hogy elhagyva örökkévalósága királyi székét: szeretettel vagy büntetéssel, de alászálljon azon teremtményei közé, kiknek legelsőjét a teremtés bevégzésa pillanatában a teremtés koronájának nevezett. (Folyt, köv.)
