Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1915 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1915-10-02 / 40. szám

VOLUME XVI. No. 40. NEW YORK, N. Y., 1915 OKTOBER 2. XVI. ÉVFOLYAM, 40. SZÁM, Amerikai magyar. ÄOKkl Ü£­AZ AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUS EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA. Editor: Rev. LAI). HARSANYI 454 E. 110th St., New York. OFFICIAL ORG, .» OF THE AMERICAN HUNGARIAN REFORMED FEDERATION PUBLISHED EVERY SATURDAY. _ MEGJELENIK MINDEN SZÓ MBATON. Entered as second-class mater Oct. 28, 1910 at the Post Office at New York, N. Y.t under the act of March 3, 1879. LÉLEKMENTÉS. Lapunk múlt számában avatott, illetékes kéz mutatott rá arra az Isten áldásával való nagy mun­kára, melyet az amerikai ref. egy­ház fenhatósága alatt álló árva­házak fejtenek ki. S olyan volt ez a leszámolás, mintha az Isten di­csőségét zengő himnusz lett volna: — a betűkön átizzott az a forró, mélységes emberszeretet, melynek mindegyik árvaház gazdagon pa­takzó forrása és a tények — a kéz zel fogható bizonyosság pozitívu­mán át — nagyszerű meggyőző­déssel szolgálnak arra, hogy az amerikai református egyház meny­nyi áldozatkészséggel, mily önzet­len s nemes odaadással kel az árva gyermekek segítségére. Az apátlan-anyátlan kicsi ár­váról való gondoskodás a minden­napjaink egyik legsiirvebben em­legetett problémája. Nem szabad hagynunk, hogy az élet vihara a maga kénye-kedvére játszhasson a gazdátlan maradt gyenge palán­tával: — a szédítő forgatagban— ha céltudatos gondozás nélkül marad — a kárhozat rabjává lesz a minden behatás iránt olyan fogé­kony gyönge gyermeki-lélek. Kell, hogy a hóna alá nyúljon egy sze­rető, áldott kéz és minden örvé­nyek között, minden szakadékok felől vezesse el arra az egyedüli biztos útra, melyet az Isten dicső­ségéért való munka kell, hogy ha­sítson az ember lábai elé. Minél több az árvaház valamely ország­ban, annál bizonyosabb, hogy az az ország az igazak utján keresi a maga eszményeit és a lelkében a nemes szeretet oltárát hordja. Mert ne felejtsük el: — az árva- házak falairól a meghalt apák- anyák lelkének melege sugárzik a magára maradt kisded felé és a hány tégla-darabja van egy-egy árvaháznak, az mind-mind az el- szólitott szülék könnyéből-hálájá ból kövesedik meg. És mint minden téren, úgy az árvakérdés problémájának meg­oldását is nemcsak meghatott buz- gósággal, de példaadó, nagyszerű eredményekkel is szolgálja az amerikai ref. egyház. Az árvahá­zai sok-sok ezer apró gyermeket fogadnak maguk közé az édes szü­le igaz, odaadó szeretetével és az idegen gondozásra szorult gyönge, még csak bimbózó hajtásokból igaz embereket nevelnek. Az Egyesült Államok sok nagy fia vágott neki az életnek ezekből az árvaházakból és ami nemes érték az élete során kihajtott a leikéből, annak magját mind-mind azokban az árvaházakban vetették el. Az amerikai ref. egyház árva- házaiban minden nemzetiségre való tekintet nélkül vesznek föl gyermeket. Ha tehát van hittest­vérünk, aki hozzája közelálló ma­gyar árvagyermeket akarna elhe­lyeztetni ezekben az árvaházak­ban, forduljanak hozzánk és mi testvéri szeretettel, mindenben a legnagyobb készséggel leszünk a segítségére, hogy célt érhessen. BIBLIAI LECKEKÉP ar, egyedüli, a melylyel gyermekének Igazi lelki gyönyörűséget szerezhet. A legszebb ajándék ez és ÖTVENKÉT VASÁRNAPRA »7.616 bibliai leckekép ára a posta­költséggel együtt CSUPÁN 10 CENT. Megrendelhető a kiadóhivatalban Amerikai Magyar Reformátusok Lapja Legyen már béke. — Levél a szerkesztőhöz. — Egyik olvasónktól — egyik né­hány héttel ezelőtti cikkünk: vissz­hangjául a következő figyelemre méltó levelet kaptuk: Nagy érdeklődéssel olvastam Tiszt. Dikovics Jánosnak múlt­kori cikkét, melyben annyi ékes szólással, olyan meggyőzően fejtegeti, hogy a legfőbb ideje, hogy helyreálljon mi közöttünk, amerikai református magyarjai között is á béke. Az áldatlan torzsalkodásból már untig elég volt, nem hozott az semmi jót, csak még nehezebbé tetté a helyzetünket. Régi magyar átok az ellentétek szitása és aki még a mostani kegyetlen időkben is azon mesterkedik, hogy éket verjen magyar és magyar közé, annak nincs jussa hozzá, hogy magyarnak vallja magát. Iga­za van Dikovics tisztelendő ur­nák, a békét kell akarnunk és nem a háborút. S miután a bé­két csak kölcsönös engedékeny­séggel lehet biztosítani, ha to­vább folyik majd az áldatlan testvér háború és a református magyarságra komoly bajok fog nak hárulni, az vessen majd kö­vet magára, aki nyakas dacból hallani sem akart az engedé­kenységről és mindig a békét megértés útjába állt. Tanuljunk a múltból és szol­gáljuk Istent és a magunk ér­dekeit azzal, hogy necsak emle­gessük, de próbáljuk is egyszer már megtalálni a békét. Figyelő református. A levelet szives késéggel adtuk közre, annak bizonyságául, hogy mi magunk is a béke hívei va­gyunk és azt akarjuk, hogy szűn­jön elvégre már meg a mestersé­ges fölszitott ellentéteteken való huzavona és álljon helyre a béke. Jézus története. Irta: Székely Sándor bronsvillei ref. lelkész. (Folytatás.) A Márk szerinti evangélium Jé­zusnak csak anyját és testvéréit nevezi; az anya, Mária, .Jakab, Józsé, Judás, és Simoií fivérei, és azok nőtestvérei is megemlit- tetnek. A János szerinti evangé­liumban Filep Nátánaellef .-lelke­sülten tudatja hogy megtalálta a Messiást, aki felől Mózes és a pró­féták írtak; Jézusnak, a názáreti József fiának nevezi őt. Ugyan­az az evangélista később azt be­széli el, hogy a zsidók csodálko«- va kérdezték: — Nem ez-e a Jé­zus, a József fia, akinek mi is­merjük az atyját és az anyját? Mi módon mondja hát ez, hogy: — a mennyből szállottam alá?”— (1. 42, VI : 45.) A szűzies születő­ről Máté és Lukács szólnak, leg­alább a mai szövegeinkben. Dere két evangélista adja Jézusnak', a nem történeti családfáit, amelyek­ben József mint Jézus igázi aty­ja van feltételezve. Aki neMSbe- lyezi fölébe egyházi hagyományt a történeti igazságnak, annak el kell fogadnia, hogy nekik abban igazuk van. Názáret egy barátságos, de je­lentéktelen helysége volt Galibá­nak, nem nagyon messze északra Jezréel nagy termékeny völgyé­től. Názáretből két óra alatr jut­hatni fel a Tábor hegy kilátásban gazdag magaslatára. Itt élt Jé­zus, mint kőműves és ács. A ké­pes beszédek, melyeket foglalk.. zásából merit, inkább általában a kőmives, mint az ács mestersé­get sejtetik: — ő maga épit az óriási sziklára, azért nevezi tanít­ványát Péternek (szikla), övéinek sem szabad a homokra épiteni, ő tudja, hogy mielőtt nagy építésbe

Next

/
Thumbnails
Contents