Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1915 (16. évfolyam, 1-52. szám)
1915-10-02 / 40. szám
2 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 40. sz. 1915 OKTOBER 2. fognának, először ki kell számítani a költségeket; oda mutat az előtte levő templom talapzatára és a falak nagy köveire, a földi templom helyébe már három nap alatt az örök templomot állítja fel, melyet nem emberi kéz épített. Csak a Márk szövegének Máté általi erőszakos átalakítása folytán indokolt, hogy a későbbi legenda Józsefet, az atyát, ácsnak tette meg. Jézus saját olvasása révén ismerte meg az ó-szö- vetséget; némely irásszakaszok őt bensőleg nem csupán órák hosszáig, hanem több napokon keresztül is erősen és mélyen foglalkoztatták. Csendes kézműves életét megszakítja a nagy jordáni remete és vezeklő hire. A Héberek evan géliuma előadja, hogy Jézus anyja és fivérei a csodálatos férfiúról beszéltek neki és ama kívánságukat fejezték ki, hogy ők is Jánoshoz mennek, és meg keresztesednek. Azonban Jézus nem akarta magát rászánni kezdetben erre az utazásra. így vélekedett: — “Mit vétettem, hogy elmenjek és megkereszteltessem vele magamat?” (Raffay S. Újszövetségi apokri- fusok 12. 1.) — Erkölcsileg meg nem tört természete kezdetben vonakodik e meneteltől; ő egyáltalában nem szereti a kegyesség különös utait. S ezúttal mégis igy határoz: — “ Ha csak amit mondtam, nem tudatlanság?” (Raffay S. u o.) Jézus működésének vége felé még visszautasította, hogy őt valaki “jó” mesternek nevezze, mert csak Isten jó (Márk 10: 18, Máté 19: 17). Ha Jézus a kezdet- beni vonakodás dacára a Jánoshoz való menetelre határozza el magát, ez az ő szigorú önnevelésének mély komolyságát tanúsítja. Tudni akarja, hogy az ő benne levő jó lelkiismeret helyes-e, hogy vájjon őt János meggyőzi-e a bűnről. S mily nevezetes ez az elbeszélés, ha ez elhatározás világtörténeti következményeire gondolunk! Jézus először vonakodik az emberrel összekerülni, akivel való találkozása az ő benne eddig szunnyadó erőket kelti uj életre és arra az ösvényre helyezi, mely eleinte számkivetést, gyalázatot, és kereszthalált, azonban megdicsőülést, feltámadást és örök dicsőséget is hozott. A keresztyén- séget se Jézus alkotta; a keresz- tyénség Isten rendelése által jött létre. Jézus látta azt a férifut, aki kenyeret nem evett és bort nem ivott, aki nem puha ruhába öltözködött és aki nem hasonlított az ingadozó nádhoz, mint más emberek. Az a hatalmas benyomása volt, hogy egy próféta állt előtte. Az összes próféta alakok közül leginkább a hatalmas Illés foglalkoztatta a kegyes képzel met; ha tüzes szekéren ment fel az égbe (II. Kir. 11.) akkor az utolsó napon ismét meg fog jelenni, hogy a sziveket a Messiás eljövetelére előkészítse. Ez a várakozás János által látszott beteljesedni. Jézus nem tartozott azokhoz a gunyolódókhoz, kik félig borzadással, félig nevetéssel mondották Jánost ördöngősnek. Áhi- tatosan figyelt Keresztelő János szavaira, s az ő megtérési követelménye és messiási rajza mélyen be vésődött leikébe, ő maga ecsetelte azt a benyomást, melyet János rája gyakorolt: — “az asszonyoktól szülöttek közt a legnagyobbnak” őt nevezte (Máté 11: Lukács 7: 28.) S Keresztelő János beszéde, melyet evangéliumaink megőriztek, nem véletlenül van az ő beszédeinek nagy tömegéből kiragadva. Ez az a beszéd, mely Jézust arra ösztönözte, hogy a hatalmas emberrel megkeresztel- tesse magát. Nem gyöngéd füleknek szólt ez a beszéd, a mikor János a tömeget, amely oda tódult, “mérges kígyók fajzatának” nevezte (Máté III.: 7), melynek ábrahámi eredete a megtérés komoly munkája nélkül semmit sem segít: mikor az isteni Ítélet kö- zellétére utalt: — “a fejsze immár a fák gyökerére vettetett;” — minden pillanatban lesújthat. S azután az ilyen kemény beszéd után fáradt megadás: — “én vízzel keresztelek” — tehát, mara dandó eredményt az én munkám sem céloz. S ismét egy reményteljes fellélekzés, lelkesült tekintet a jövőbe: — “utánam jő egy nálam- nál erősebb férfiú, akinek saruját hordozni sem vagyok méltó”; az Szentiélekbe fog bemártani titeket, hogy egész valótokat az töltse be, az tűzzel fogja kiirtani a gonoszt, mely még hozzátok tapad. És most János a Messiást rajzolja, a szérűn levő férfiút, ki, szórólapáttal kezében, elkülöníti egymástól a gabonát és a polyvát, minden jót megtart s minden rosz- szat megsemmisít és eltakarít. A názáreti kézműves figyelt e beszédre és Keresztelő János nagy alakjánál hatalmasabban állt szemei előtt a Messiás képe, amint azt János rajzolja. Mily boldog a Messiás, aki bizonyos, hogy övéit Isten országába vezérli, Keresztelő Jánossal szemben, aki bőjtöl- ve, imádkozva és prédikálva vesződik és még sem tudja bizonyosan, hogy az Isten országának tagja-e és hogy azokat, akiknek prédikál, Isten országára utalja-e? — “Aki a legkisebb a mennyeknek országában, nagyobb Keresztelő Jánosnál.” — Mát. 11. Luk. 7:28.) Ám ki van az Istennek országában? Jézus megkeresztelke- dik. Ez ő rá nézve szent, nagy pillanat; szent, tiszta életet akar Istenének szentelni. De mig az ünnepélyes cselekményen átesik, addig közte és ezen férfiú közti ellentét, ki őt oly hatalmasan megrendítette és aki most őt kereszteli, ragyogó képben tűnik' lelkiszemei elé. Nem szükséges várakoznia a férfiú jövetelére, ki őt Szentlólekkei keresztelné; a fényes felhőből Istennek lelke galamb alakban száll le rája. A galamb szokásos képe az Isten lelkének. Miként Noé galambja, úgy lebeg kezdetben a világ megteremtése előtt “az Isten lelke a vizek felett”. S ezen éber álomban látott képpel egy isteni ige egyesül, a mely a menny felhőiből szivéhez igy szól: — “Nem szükséges aggódnod a mennyország miatt; te vagy amaz én szerelmes fiam, akiben én gyönyörködöm.” Jánosnak az eljövendő istenítélettől való aggodalmát Jézus nem osztja; de ez a kinyilatkoztatás, a mely ez aggodalmát elvette, nem hagyja nyugton. Nem tér vissza Názáretbe; Keresztelő János tanítványaival időzik csendes magányában; a nagy élményt fel kell magában dolgoznia. — “Isten fia vagy-e?” — E kérdés csendül vissza egyre fülében. Olyan sok minden látszik az ő hitével Kztembeszállani és ^íegkisértetik, hogy álljon el attól. Lélekben Jézus ismét a Tábor talapzatán, Ná- záret szomszédos hegyén látja magát — a héberek evangéliuma beszéli el ezt nekünk (Raffay S. i. m. 14 1.) — onnan messzire kiláthatni egy szép és gazdag vidékre : — különböző fejedelmek és urak birtoka terül el; Galilea földjén II. Heródes Antipas uralkodik; a Genezáret tó túlsó partján van a pogányok tiz városa: északról csillog a Hermon hegy hóval belepett csúcsa; ott a fensi- kon fekszik Filippi Cézárea, Filep negyedes fejedelem fővárosa; s a hol délen a nagy síkság túlsó részén a hegyek ismét emelkednek, ott a római sas terjesztette ki a szárnyait Samária felett és messze délen, ahová a szem el nem láthat, Judea és a szent város felett. Ez az a világ, melyben Jézus fel- nevelkedett, melyet ismer. S a mennyei hang ezt mondta: — “Te vagy amaz én szerelmes fiam, a kiben én gyönyörködöm.” — Isten gyermekei fogják bimi a földet; Isten fia lesz egykor a világ és minden ő dicsőségének ura. Szabad-e Jézusnak a dicsőségen kapni? Népe gyakran hamis Messiásnak tapsolt; ő se nélkülözött volna ilyen lelkesült sereget, mely a küzdelmet az összes mostani urakkal felvette volna a jövendő királya érdekében. De e gondolatnál Jézus borzadva látta a kisértőt maga mellett állni. Felüti törvénykönyvét és az ily gonosz gondolatok ellen fegyvert talál: — “Meg van Írva: — az Urat, a te Istenedet imádd, és csak néki szolgálj!” (Mát. IV: 10.) Azonban az egyszer felébredt kisértő gondolat oly hirtelen nem hátrál. Isten fia vagy — és a világ ezt nem tudja? — A názáreti kézművesnek nem fogja ezt elhinni, azon ban maga Isten fog fiáért síkra szállani. Azt mondja a Zsoltárok könyve: — “Az ő angyalainak parancsolt felőled, hogy kézen hordozzanak téged, hogy meg ne üssed lábadat a kőbe.” ( 16: 11- 12.) Ez okvetlenül Isten kedves fiára vonatkozik, akiben Isten gyönyörködik. S az alkalom ilyen csodára, melyet sokan látnak és amelyről sokan hallanak, nem hi- ányozhatik. Minden felnőtt zsidó ismerte a szent várost az ünnepi zarándoklásokból. A szentély előterében, mely mindenkinek, még a pogánynak is, megközelíthető volt. Heródes egy pompás oszlopcsarnokot építtetett, a melynek lapos tetejéről szédülés érzés nélkül nem lehetett a meredek ménységbe lenézni. Ha Jézus itt sértetlenül bocsátkoznék alá, elhinné neki a világ, hogy Isten gyönyörködik benne, hogy ő Isten fia. De ő néhány sorral tovább olvas a felnyitott könyvből; ott találja ez intelmet: — “Ne kisértsd az Urat, a te Istenedet.” (Mát. 4:7.) Isten mondta neki, hogy őt szereti, hogy ő benne gyönyörködik, de Isten nem bízta meg azzal, hogy e szent titkot tovább adja, még kevésbé, hogy azt csodatettel megerősítse Jézus hátrál Isten akarata előtt. Azonban a szent szöveg még egyszer emlékezteti az ő különös, látszólag érthetetlen sorsára. Ekkor néhány fejezettel később Mózest idézi népének emlékezetébe, hogy az Ur miként vezette őt negyven évig a pusztában, hogy próbára tegye, miként éheztette, hogy értésére adja, miszerint : memcsak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Istennek szájából származik” — (Mát. IV: 4.) (Folyt, köv.) Angol-magyar Református Katekizmus. Kitűnő katekizmusi kis könyvecske, melynek használható ságát mutatja, hogy már a második kiadás is csaknem teljesen elfogyott belőle. — kapható a ho- mesteadi ref. lelkészi hivatalnál, a könyvecske ára 15 cent. Ugyanott megrendelhetők Őzike Dániel Halotti Búcsúztatók című müve is 50 centért, továbbá Miért vagyok én evangéliumi protestáns cimü kitűnő hitvédelmi munkácska is 12 centért. Megrendelések e cimre intézen- dők: Rév. Alex Harsanyi, 1008 Tent Avenue, Homestead. Pa.