Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1915 (16. évfolyam, 1-52. szám)
1915-05-15 / 20. szám
1 1 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 20. sz. MÁJUS 15. gyűlölködő határozattal készitse elő a hangulatot a nagy gyűlés hez! Szavunk sem volna ellene, ha magunkat valamiben hibásnak érzenénk. De hogy őszinték legyünk, minden bűnünk abban van, — hogy nem toljuk annak a Tisza Pista politikának a szekerét, a mely politikának a szelleme uralja a mai vezértestületi tagok lelkét. A béke kedvéért meghoztuk volt azt az áldozatot nehány hónappal ezelőtt, hogy lapunknak azon részét, mely az Egyesület bel- ügyeit volt tárgyalandó, egészen az Egyesület elnökének szerkesztése alá bocsájtottuk. Azonban engedékenységünk csak arra szolgált, hogy a vezértestület ezzel visszaéljen. Ha egy pár emberből álló bizottság ilyen könnyen megsemmisíthetne közgyűlési határozatokat, akkor az ilyen vezértestületnél semmiféle közgyűlési határozat sem volna biztosságba letéve. A vezértestület kétségtelenül az Amerikai Magyar Reformátusok Lapjának akart ártani, — s a maguk tekintélyének ártottak a legtöbbet. Oda ütöttek, a hova nem is céloztak. Mi azonban haladunk tovább jó lelkiismeretű munkálkodásunk egyenes mezején. Minket erről az útról sem erőszak, sem előnyök csillogtatása eltériteni nem fognak. — Megbízatásunkat megtartjuk, mig azzal le nem számolunk megbízóinknak, a Convenciónak. Ha a Református Egyesület jövendő nagy gyűlése úgy találja, hogy nélkülözhetni fogja ezután- ra az Amerikai Magyar Reformátusok Lapját:— mi készséggel lemondunk olyan megtiszteltetésről, melynek elfogadása részünkről nem csekély áldozat meghozatalával járt, de a mely áldozatot meghoztunk azért, mert SZERETJÜK t,z Egyesületet, és annak felvirá- oztatásáért munkakedvet és lel- jsedést éreztünk magunkban. Sem megvesztegettetni, sem le- unkóztatni azonban nem hagy- ■ik az Amerikai Magyar Refor- íátusok Lapját. HARSÁNYI LÁSZLÓ new-yorki-harlemi ref. lelkész, az Amerikai Magyar Reformátusok Lapjának szerkesztője, Az Amerikai Magyar Reformátusok Lapjánál gyönyörű kiállítású keresztelési és esketési ivek, valamint utalvány könyvecskék az egyházak pénztárnokainak jutányos áron kaphatók. Megrendelés az alábbi címre küldendők: Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 454 E. 116th Street, New York City. ÍRÁS a rajvonalból A TŰZKERESZTSÉG. Éjjel egy óra. Tábori Örseink a lövészárkokban figyelnek, a tartalék nyugodtan alszik a faluban. Csend... sehol egy hang... A falu toronyórája négyet üt, azután erősebben egyet... A harang kong egy ideig, azután újra csend. Egyszerre, mintha a pokol minden ördöge felszabadult volna, rettenetes ágyubömbölés s nyomban rá élénk gyalogsági tűz hallatszott. Az ablakok csörömpöltek, a föld megremegett, mintha titkos erők rázták volna. Egy pillanat, s a riadó elrendeltetett. Az álmából felzavart legénység, dacára a pokoli lármának, mintaszerűen sorakozott szakaszokban. Mi tisztek rögtön tisztában voltunk, hogy az általunk lenézett ellenség az elmúlt napok néma csendjében egy végtelen ügyes csapat összevonást eszközölt velünk szemben és most a folyón át támadnak bennünket. Két óra tiz perckor már kocsin vágtattam — zászlóalj parancsnokom parancsára — hírszerzés céljából a folyóhoz. Hátam mögött hat baka ült lövésre készen tartott fegyverrel. A kocsis eszeveszetten hajtott mind beljebb az ellenséges tűzben. A srapnellek szemben jöttek, láttam a sötétségben az ágyuk villanását, nyomban rá erős dördülés, majd éles zizegő hang, azután egy villanás, újból {•dörrenés, a srapnell fejem fölött ejxplodált. így ment szakadatlanul. Végre leértem a folyóhoz. Folytonos golyózáporban végig szaladtam a védelmi szakaszon és megállapítottam, hogy az egyik tábori őrsünknél az ellenség már partra szállt és harcban áll a tábori Örssel. Közben az ellenséges csol- nakok mind nagyobb számban érkeztek a mi partunkra és a csol- nakok orrában elhelyezett gépfegyverekkel állandóan tüzelték állásainkat. Érdekes volt, hogy a tábori őrsünk balszárnyától tiz lépésnyire volt az átszállt ellenség jobb szárnnyá és vadul lövöldöztek, anélkül, hogy kárt tettek volna egymásban ; a mieink ugyanis fennt a parton voltak, a lövészárokban, az ellenség pedig lennt a viz szélén feküdt és nem láthatták egymást. Amint a tábori őrsnél történteket megtudtam, még egy pillantást vetettem a folyóra és ekkor láttam, hogy az ellenség nemcsak itt, hanem más helyeken is közeledik a partunk felé, dacára a mieink pusztító tüzelésének. Kocsimhoz futva, visszahajtattam és zászlóalj parancsnokommal közöltem az észlelteket. Ekkor már lehett hajnali négy óra. Közben a föőrstől is megérkeztek a jelentések, hogy az ellenség túlerővel tör át a folyón. Dacára a félszázadnyi erősitésnek, melyet a főőrs kapott, nemsokára újabb jelentés érkezett, hogy a főőrs a túlerővel szemben nem tudva magát tartani,- a faluba visszavonul. Erre a jelentésre a még rendelkezésre álló erőkkel a község előtt levő megerősített állást megszálltuk. Tekintve, hogy az ezredtől parancs nem érkezett, önállóan kellett cselekedni. A községi telefon nem működött. Reggel nyolc óra volt, mire a telefont használható állapotba hoztuk, akkor tudtuk meg, hogy az ellenség az ezred vonalában is partra szállt és harcban áll az ez- redünkkel. Röviddel nyolc óra után erősítést kaptunk és egyúttal felkértük a mellettünk levő zászlóaljat, hogy a lehetőség szerint nélkülözhető erejével jöjjön segítségünkre olyképpen, hogy a velünk szemben álló ellenség balszárnyára intézzen támadást. Kértük ezt azért, mert az ezredtől hirt kaptunk, hogy ők az ellenség jobb szárnyát támadják meg, mig mi arctámadásra határoztuk el magunkat az erdőn át a folyó felé. Az előnyomulás a legnagyobb csendben kezdődött. Körülbelül 500 lépésre lehettünk már a folyótól, mikor lábunk alatt és fejünk felett óriási durrogás támadt. Csak később tudtuk meg, hogy békarakéták voltak, melyeket a ravasz ellenség becsapásunkra helyezett el a földön és a fákon. A rakéta durrogásra a még tapasztalatlan legénység vaktában lövöldözni kezdett, de szerencsére a kritikus helyzet csakhamar véget ért a tisztek ébersége folytán, mire a meglepetéséből föl- ocsudott legénységet ismét előbbre vittük. Sajnos azonban, a túlerővel szemben nem lehetett előnyomulni, visszavonultunk az előző felállitási helyre. Délután két óra felé parancs jött az ezredhez, hogy az ezred túlerővel állván szemben, K.-ba visz- szavonul. A visszavonulás, dacára a polgári lakosság pánikszerű menekülésének, a legnagyobb rendben történt. K.-ból, mivel a terep az ellenség feltartóztatására kedvezőtlen volt, tovább vonultunk S. felé, hogy az S. felé vezető utat keresztül metsző csatornát megszálljuk. Mikor az említett csatornát elértük, ezred parancs jött a további visszavonulásra P. felé. P.-ben az ezredet összpontosították és a 30 kilométeres úttól elcsigázott legénység táborba szállt. Az est leszállt. Sokáig nem tudtam aludni, lelkiszemeim előtt átsurrantak a nap folyamán átélt események, összeremegtem, magamra húztam a teveszőr takarót, lelkemet áthatotta az Istenben való bizalom és anélkül, hogy észrevettem volna, kezem imára kul- csolódott és hálát adtam az Istennek, hogy az első veszedelemből megmenekültem. A bakák már aludtak körülöttem ... Csendes volt minden... A folyó felől fáradt, langyos szellő kerekedett, meglibbentette a sátorponyvát. .. Talán az elesett hős magyar fiuk búcsúszavát hozta? BIBLIAI TANÍTÓ Uj havi folyóirat 36—40 oldalon, képekkel, vasárnapi iskolák és keresztyén családok részére. Előfizetési ár egész évre 50c. Vasárnapi iskolák részére egy csomagban 35 cent. Az Amerikai Magyar Reformátusok Lapja rendes előfizetőinek 25c. A csinosan kiállított, minden hónapban megjelenő folyóirat első száma, amely január hónapra szól, megjelent, azonban tekintettel az ezzel járó nagy kiadásokra, csupán 1500 példányban. Kérem a vasárnapi iskolák vezetőit, hogy megrendeléseiket minél előbb juttassák az alábbi címre: BIBLIAI TANÍTÓ Eev. Lad. Harsányi, 454 E. 116 St. New York, N. Y. BIBLIAI LECKEKÉP az egyedüli, a melylyel gyermekének Igazi lelki gyönyörűséget szerezhet. A legszebb ajándék ez és ÖTVENKÉT VASÁRNAPRA izéié bibliai leckekép ára a postaköltséggel együtt CSUPÁN 10 CENT. Megrendelhető a kiadóhivatalban Amerikai Magyar Reformátusok Lapja 454 E. 116th St., New York.