Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1915 (16. évfolyam, 1-52. szám)
1915-03-27 / 13. szám
13. sz. 1915. MÁRCIUS 27. AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 3. ■ BBB HÁBORÚS SZILÁNKOK. INTIMITÁSOK HINDENBURG- RÓL. Hindenburg marsall sokáig ál- domásozott Magdeburg városában ahol egyéniségével, szeretetremél- tóságával általános népszerűségre tett szert. A minap Magdeburg- ban tiszteletére nagy ünnepséget rendeztek, amelyen Böer tanító mondott ünnepi beszédet Hinden- burgról; a nagy hadvezér életének intimebb részleteit tárta a hallgató közönség elé, olyan apróságokat, amelyek megvilágítják p. kitűnő katona egyéniségét is. Hindenburgot 1903-ban nevezték ki a negyedik magdeburgi hadtest vezénylő tábornokává. Hindenburg attól a perctől kezdve, hogy uj tisztét elfoglalta, teljesen hivatásának élt. Csöndes, komoly munkával igyekezett a gondjára bízott hadtestet a harc- szerüség és a katonai tökéletesség legmagasabb fokára emelni és szakértők véleménye szerint, 8 évi munka után ez sikerült is neki, úgy, hogy minden igaz katonának fölvidult a lelke, ha Hind:n- burg katonáit gyakorlatozni lát ta. Bármilyen kemény katona is volt Hindenburg, teljesen megbecsülte a polgárságot is és sohasem tett különbséget az érintkezésben ci.il és katona között. Igyekezett a hadsereget és a katonság közötti viszonyt minél szívélyesebbé tenni; hivatalos ünnepségeken szi- \ esen jelent meg s mindig érdeklődéssel viseltetett a város ügyei iránt. Hindenburg 1880-ban kapitány korában vette nőül Speding G.rt- rudot s házasélete mindenkor a lehető legboldogabb volt. Egyetlen fia, Oszkár, atyja példáját kö vet\e, kor úi a hadsereg szolgálati a áll,tt és jelenleg a harmadik számú gyalogos gárda ezredben teljesít mint ezred segédtiszt szol- g.’daíot. Leányai közül Irmengard az idősebbik Brockhausn pomerá niai tanácsos felesége, a fiatrlab bik pedig Pentz dragonyostiszt hez ment nőül. A. kitűnő * atona már békeidőben is minden helyzetben rendíthetetlen nyugalommal és megfon toltsággal birt, semmi se tudta a sodrából kihozni. Ez a nyugalom a fékentartott erő, a visszafojtott energia, az önuralom, amelyre minden jó hadvezérnek föltétlen szükségé van. Tisztjei isméiték jó tulajdonságait és mindig föltétlen bizalommal tekintettek rá. “Paul- chen Hindenburg”, igy nevezték bajtársai, vallásos férfi, jóindula- t íöljebbvaló, igaz barát és a társaságban kedves ember. Gyakran sokáig hallgatva elült az asztalnál, de ha megszólalt, sokat nevettek jóizii száraz humorán. Rendkívül találóan jellemezte egy hölgy, aki gyakran volt a család vendége; — Valahányszor Hindenburg házában voltam — úgymond — a esaládiő gondolkodva ült a zász lóeskákkal teletüzött térképek előtt és hadseregeket vezényelt, csatákat vívott képzeletében. Különösen szerette ezeket a hadijátékokat sziikebb hazája, Porosz- ország határán megvívni. Néhányszor el is mondotta, hogy életének leghőbb vágya egy hadtestet vezetni ellenség ellen. Ez volt életcélja, jövendőjének reménye. Ennek ellenére is bele tudott illeszkedni a polgári viszonyokba. Kö telességérzete a legapróbb jelenségekben megnyilvánult; alárendeltjei igazságérzetét és tiszteletét, a melylyel irántuk mindig vise’tet ett rendkívül méltányolták. A nm^ánvéletben rendkívül ppypzp rii és őszinte volt, mintaképp az igazi néme* férfiúnak. A' inek legtöbbször volt alkalma ‘‘az öreggel” együtt lenni, az hamarosan rájött, hogy Hinden- burg nyers külseje meleg szivet rejt magában. Magdeburgban az 1870-es veteránok egyesületet ala pitottak. amely jótékony adományait I. Vilmos császár születésnapján osztotta ki és ugyanekkor rendszerint társas vacsorát is rt n de~ett. Amikor a veteránok elnöke megkérdezte, hogy mikor tehetné tiszteletét nála az ünnepség rész? Im-dnek megbeszélése tárgyában, lUrdenbnrg igy felelt: Ha arról van szó. hogy ö^eg harcosaimról gondoskodjam, minden óríban a rendelkezésére állok. Nem is kell kiöltöznie, hanem úgy. ehogvan a munkából jön, el jöhet hozzám. Minden iránt érdeklődött, ami a katonáskodással és a haditudomá nyokkal összefüggött és gyakran bebizonyította a nagy stratégiai tudását. A Magdeburgban levő csatakörképet gyakran megnézte. Ezeket a csatatereket mind ös- merte, mert valamennyit bejárta. Az egyik képnél megállt és megkérdezte : — Hol van a Jemappesbe vezető ut? majd megjegyezte, jártam már magam is arra, hogy tanulmányoz zam azokat a taktikai hibákat, a melyek Napoleon Waterlooi vereségét okozták. Amikor a weissenburgi csatakép elé ért, sajnálkozva mondta: — Szegény Douai, hogy is mehettél ily csapdába? Bajtársai körében Hindenburg mindég csak bajtársként és nem följebbvalónként viselkedett. Jóízűen nevetett az elmondott víg történeteken és alighanem igy nevetett akkor is örömében, amikor a tannenbergi győzelmes ütközet lurét jelentették. Több mint nyolc é'úg állott a magdeburgi hadtest élén. egészen 1911-ben történt nyugalomba vonulásáig. Nyugdi- jaz'S"kor a császár a Pékét“ Sas- renddel törtette ki. Hindenburg e’-'-or Magdebnrgból Hanoverbe költözött és ott kapta me" leg főbb hadura parancsát, amelynek köszönhette, hogy életének leghőbb vágyát megvalósíthatta. A HÁBORÚS MAGYARORSZÁG Mennek a németek. . . Egy csillagtalan éjszakán a Tisza partián váratlanul felhangzott a Wacht am Rhein. Erős, fia ta1 to~kok harsogták és szállt a dal büszkén, szinte eget ostrom’ó- an. Egy honvédgyalogezredet szállító katonavonattal iparkodtam a Korpátok felé és a mi vonalunk is ott vesztegelt a tiszaparti állemá son. Akkoriban még nem volt köztudomású. hogy németek mennek a Kárpátokba hogy a mieinkkel vállvetve küzdiene1 a közös ellenség ellen. Csodálkozva oáztunk k; a vasúti kocsik ablakából: a nagy- forva’mu állomáson szinte végtelen hnsv-'sáofu vonatok állnak. — h!"v‘k-más’’k wauemo h“l»esVr a ha+°'mas villamos Iámnak f“ny- körebp a többi alig látható körvonalakkal belesimul az éjszakába Es száll a büszke német dal világosan, hatalmasan, minden érzéki csalódást kizáróan. Ember sehol. A katonavonatok kint vesztegelnek a kivilágított állomáson kívül, a sötétben. A honvédvonat a dalra hirtelen megelevenedik. Pej fel mellé sorakozik és a sötétben előtör az arcokból alkotott sor világosabb vonala. A honvédek ki- kémlenek az éjszakába, valami izgatott kíváncsisággal. Semmi, csak a dal végső akkordjai hangzanak. Hirtelen nagyokat ugró emberek körvonalai szöknek elő a sötétségből és az alak egy pillanat alatt bent terem a magasan lógó villamos lámpa fénykarikájában. Hatalmas szál legény, mosolygós arccal. Vöröses szőke szakálla fénylik a világosságban, mosolyra vont szájából egészséges ft hér fogsor villanik elő. Színpadon nem lehetne hatásosabban beállítani az alakot, amint ott áll a fényességben az állomás felé rohanó pózban, de a feje oldalt fordítva, valami hangra figyelve. — .Hl mozdulatlanul és mosolyog beit az éiszakába. A sötét honvédvonat legvégéről erős hang zug: — Nimet testvér! A mosolygós athléta erre nevetve fölemeli a karját és int a hang irányába: — Szervusz. Camerád! Trtózatos éljenzés felel a két szóra. A magyar honvédek kipirult areeal kiabálnak és hadonásznak : most már mindenki tudja, hogy német katona áll előtt“. Szinte sortüzszerüen robbannak fel az élienek. a germán óriás pedig áll a lámna alatt és mosol v-g- va integet. Egvszerre valahonnan az éjszakából kiharsan: — Hurrá magyar! — és mint egy láthatatlan karmester intésé- ir csendül innen a Himnusz, tul- r:an a Waeht am Rhein . . Így tudtuk meg csillagt? lau. téli éjszakán, egy tiszaparti állomáson hogy mit végeztek legmagasabb helyen helyen. Most már kiszálltunk és fölke- rcstök a németek vonatát. Birodalmi kocsik végtelen lánca vesztegel a sötétben futó acélszalagon. A halványan világított vaggonek- ból erős férfias arcok kandikálnak ki. nvngtalau lo^ak tonogása hangzik és a nyitott alka'matos- ságokról ágyuk körvonalai rajzolódnak bele a havas éjbe. Öt perc
