Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1915 (16. évfolyam, 1-52. szám)
1915-03-27 / 13. szám
4. AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 13. sz. 1915. MÁRCIUS 27. alatt összebarátkozott a két csapat. Az alföldi magyar hamar megtanulta ezt a két szót: Szervusz Camerad! — a németek is elsajátították ezt: — Éljen a magyar! — és ezzA a szűkös tudománynyal pompásan megértette egymást a két nemzet na. Másnap 15—20 német katonavonattal találkoztunk: mindenkor -ninte megható volt a találkozás. Kis, alföldi állomások vendéglő ben szőke német tisztek ették az erősen paprikázott ételt és boros poharaikkal bajtársias kedvességgel integettek a magyar tisztek felé. Közös asztal, közös bor, közös ellenség, közös cél: most fonódik össze két hatalom a soha el nem válásra! Tiz percnyi tartózkodás valami jelentéktelen állomáson ' legendő, hogy a meglevő fegyverbarátság még szorosabbra kapcsolódjék és hurráh meg éljen közt mdul el egymás mellett a két vo- "at: egy irányban. Rajnamenti, I hűringiai dalok összefonódnak a magyar nótával és a dal száll, hirdetve az egységet, a barátságot ? a hűséget. Az egymás mellett acélszalagok végre mégis (Ndk '-erte ágaznak, a németek vonat ín vöröslő lámpás fénye már helevész az éjszakába: a metsző szél még mindig a harmonika bangmit hozza felénk és a távolból is idehangzik: — Szervusz Camerád! A magyarnak valami nobilis ösztöne, hogy a legutolsó baka is kdogastalanul tud érintkezni a nemet legénységgel. Szivet melegítő volt, ahogy a mi katonáink a nemet testvér körül szorgoskodtak. Előzékenyen mutogatták a szövetségesnek az éttermet, a trafikot, segítettek az anziksz kártyák vásárlásában, szóval tökéletes szívességgel játszták a házi- gazdát. Amellett irigység nélkül mustrálták a szálas németeket, a zöldes posztóval bevont sisakokat, a vaskereszteket, amik sűrűn díszítették a németek mellét és ha nem is értették: áhítattal hallgatták. hogy ezek a csapatok ímoryven dicsőséges ütközetben mérkőztek az oroszokkal. A humorban sincs hiány. Egy alkalommal a németeket sorakoztatták: — Rechts um, Marsch! — hangok a vezényszó, mire a közösök- i'ű átkerült honvéd csöndes csodálkozással mondja: — Kini, hát ezeknél is magyar a kommandó! Ahogy mennek a vonatok a Kárpátok felé, végé-hossza nincs a fogadkozásnak: most hpfpllpwzett az orosznak. Tízszer utolér, tízszer elmarad mellettünk egy-egy német transport, a legénység úgy ismeri már egymást, mintha valamennyi egy falu indította volna útnak. Egy helyen, ahol egy kis órát vesztegeltünk, a magyar és a német parázs háborúságba is keveredett: hógolyócsatát vívott a két legénység. Xagy kacagások közepette bombázták egymást a friss hóval és nagy volt a mulatság, amikor az ilyen hógránát “Volltreffer”-rel vágott be valamelyikbe. Köröskörül előbukkannak a hegyek, de most már az öregebb- jéből. A síkhoz szokott németek csodálkozva figyelik a hóboritotta csúcsokat. A fehér hegyoldalból élesen válnak ki a sötét fenyőerdők és a szorosokba kanyargó utak. Szaggatott, nyugtalan vidék bontakozik, de. a németek nyugodtan néznek az emelkedésekre és kézlegyintéssel hesegtetik el maguktól a magyar fiuk ártatlan ugratásait : — Wird schon besorgt, — mond ják jókedvűen és méregetik melyik hegy milyen fedezéket nyújt és mindegyikhez odaképzelnek egy alapos rohamot. Egy nagy vasnti gócponton végkép elváltunk a németektől. Őket másfelé dirigálta a parancs, de azt meg lehetett állapítani, hogy ezen túl is párhuzamosan haladunk és ott fönn, a hóboritotta hegyláncon újra találkoznak a szövetségesek. Az az ezred, amelylyel én utaztam, néhánj óra múlva kiszáll. Ködös téli reggel köszönt. Jókora völgy ben vagyunk és a viz partján hang talanul lapul meg a vasúti állomás. Bizonytalan fények világítanak. A kürtszó, amely kiszállásra szólít visszhangozva hal el a hegyekben. A hosszú katonavonat menten megelevenedik. Kemény parancsok hangzanak, a legénység kiugrik, aztán topogva vonulnak ki az apró málhás állatok, amelyeket erre a hegyi háborúra magukkal hoztunk. A gépfegyverek sötét csöve úgy bújik ki a vasúti kocsikból, mint valami hangtalan rém és csöndesen, szinte ártatlanul helyezkedik el az apró állatok hálán. A munieiós lád^k hegygyé nőnek a vasúti rakodón, azután azok is átvándorolnak a lovakra. Félóra múlva mint egy hosszú ki- gyó, a szoros felé vonagl’k az egész csapat. Köröskörül békés táj: puskalövés se hangzik. De minden ember tudja, hogy túl a hegyeken az orosz les. arrafelé kanyarog ez az erőteljes kígyó: a mi és a németek harcrakész, nagyszerű serege. A bakák vidáman topognak a havas utón és bajtársias melegséggel integetnek egy láthatatlan barát felé. A tőlünk jobb- kézt húzódó hegyláncon túl mennek a németek... Urai Dezső. •--------o-------AZ AISNE VÖLGYE. A legutóbbi saissonsi német győzelem újra az Aisne völgyére terelte a figyelmet, ahol már hónapok óta állnak egymással szemben álló harcban a német és francia seregek. Az Aisne völgye — Soissons mellett — igen hasonlít a közép Saal völgyhez Thüringiá- ban. A hajózható folyó mindkét oldalán Soissou táján kiterjedt r^paföld mezők terülnek el, míg a lankás fensikokat veteményes és gyümölcsös kertek borítják. A szűk oldalvölgyek egyike-másika festői bájt kölcsönöz a vidéknek s csak csodálkozni lehet azon, hogy ezt a vidéket mégis annyira elhanyagolták s csak néhanapján vetődik arra egy-egy turista vagy természetkedvelő. Pedig volna itt sok élvezni és látnivaló s különösen az egyik völgy vadregényes vidéke, végében a messze kiemelkedő Bitry-i toronynyal, amely mint gótikus müépitmény e nemben egyike a legremekebb alkotásoknak. A fensikok és völgyek itt úgy tűnnek föl, mint a sakktábla mezője, csupa szin, elevenség honol az egész tájon. Az Aisnevölgy lakói jobbára mezőgazdák, részben — mint St. Pierre lakói is — műszerész munkások, akik szerződésszeriileg párisi cégek megbízásából igen élénk műszerész háziipart űznek. A vidék legnagyobb községe Vic, egy kisebb vidéki városka, amelynek lakossága alig haladia meg az 1000 lelket, de mindamellett jelentékeny kereskedelme van. Északról. Novon felől itt vezet át az országút és itt egyesül a keletről. Corpnipgneből jövő országuttal és topább helad a völgy mentén a fo- lvó mellett s pgvpnes»n Soissons- ba vezet Vic fölött pár kilométerre. a hegvek a folvó mindkét partján eltávolodnak, a völgy kiszélesedik és igy láthatóvá lesz az Aisne déli partián fekvő Soissons számos házai közül magasan kiemelkedő templomtornyával. Sois- sonssal szemben az északi parton egy csomó község fekszik, közel egymáshoz. E községek közül a mostani harcok folyamán nevezetes szerepet játszott Cuffies és Croup. Soissons fölött is igen széles az Aisne völgye, s ezért sűrűn állnak a völgyben egymás mellett a falvak. Erre már letűnnek a répaföldek s helyüket a jövedelmezőbb gabonafélék foglalják el, a lejtőkön pedig a francia konyhák nélkülözhetetlen és kedvelt csemegéit, a babot, borsót, és lencsét termelik kiterjedt mérvben. A vidék szép, buja és gazdag, — csak az a baj hogy teljesen kiesik a forgalomból, mert az egész vidék metropolisa, a régi koronázó város Reims, a Vesle partján vonta magához a nagy vasúti és közlekedési utakat. Másfelől meg az Aisne csak Gondéig hajózható, ahol délről felveszi Veslet. Condétól azonban az Oise-ba való torkolásáig már igen fontos természetes közlekedési vonala Észak Francia- országnak, mely Paris ellátásában és az ország keleti és délkeleti részeinek áruforgalmában is igen nagy szerepet játszik. Széles uszálygőzösöktől vontatott dereglyék vonulnak itt a viz hátán béke időben fel és le és nehéz áruszállító hajók éktelen szirénái zavarják meg a völgy csendjét és a lakosság nyugalmát Ahol az Aisne a Yeslét magába fogadja, ott a völgy oly széles, hogy egy kiterjedt síkság képét nyújtja. Fölebb haladva a folyón — Missy táján— megint megint közelednek a hegyek a parthoz s még följebb valóságos szorost alkotnak, amelyet az 1870—71-iki háború után a franciák állandó erődítményekkel látták el, amelyet igen erős katonai védmüvé építették ki. A magas hegyen áll és uralja a vidéket Condé erődje, melv messziről úgy fest, mint egy óriási vakondtúrás. Condé falun túl is nehéz battériás erődvonalak futnak a hegylánc hosszában és uralják a völgy ki- szélesedését az északról kezdődő Champagne síksága irányában. Ttt az északi határon, fekszik Vailly. egy kisebb vidéki város, a mely énugy. mint Vic nyugaton, ugyancsak mezőgazdasági jellegű vidék központi«. Vailly különben 1 aMprmesztéséről nevezetes s innét kerül a legfőbb és a legszebb nyersanyag a francia konzervgyárakba. AMBRÓZIA PASTRY SHOP 2839 Broadway, New York. Corner llOtli St. Telephone: 8271 Riverside Aranyéremmel kitüntetve London, Budapest, Párisban. Ajánlja házi módon készített tortáit és fagylalt különlegességeit
