Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1915 (16. évfolyam, 1-52. szám)
1915-01-09 / 2. szám
a AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 2. sz. 1915 január 9. A halál árnyékában. kuporodunk, olvasztjuk ki magunkból azt a sok fagyot, a mi a szüntelen menetelésben, virrasztásban, kiizködésben s fáradtságban tagjainkban összegyűlt. Most már jól tudjuk, hogy nem kell félni. Ismerjük már a muszkát, tudjuk, hogy támadni nem szokott. Egy-két őrszem, a kit oldalra állítunk, bőségesen elég, a többiek pedig, ha nem kell tovább menetelni, hópárnát kaparnak a fejük alá, magukra rántják a pokrócot, lábukat beledugják a tüzbe, hogy hadd csókolgassák a kormos lángok, aztán akisszák az igazak álmát reggelig. Direkte kezdünk udvariassak lenni egymás iránt. Fent vagyunk a hegyen, a másik hegyen a muszkák. Kakas nincsen, amelyik jó reggelt kívánjon. De fölöttünk néhány méternyire ott vannak a kecses kis hegyiütegek. A mint a téli nap felszáll a láthatáron, megszólalnak az ütegek s tüzes Ívben átrö pül a túlsó hegyoldalra a mi jó reggelt kívánságunk. Odaát udvariasan viszonozzák. Mi pedig föltá pászkodunk, szemünkből kidörzsöljük a kurta álmot és ásitozva mondogatjuk: — Már megint reggel van s kezdődik a munka. Nincs itten izgalom, kapkodás. Mindennapos megszokottsággal egy gyári munkás nyugalmával kezdünk hozzá. A csapat elfoglalja a helyét a rajvonalban, a melyekben éjszakára csak egy-egy gyönge őrjáratot hagytunk. A parancsnokló tisztek gukkerrel nézegetnek, egy-egy parancsot kisül • rak, aztán fölkerekedik egy-egy szakasz és lassan, nyugodtan előbbre indul. Odaát is kezdik már a munkát. Itt-ott egy-egy cammogó alakot lehet látni, a mint előbbre jön mifelénk. Eldördül a sortiiz, az előre jövők hasra vágódnak, aztán megint föltápászkodnak, hogy tovább folytassák útjukat. Egy-kettő ottmarad elterpeszkedve a földön. Ezeknek már jó dol- ^-uk-vaTé Elkövetkezett számukra az örök pihenés. Mindez olyan szelíd, olyan izgalomnélküli. Az ágyukat, a puskagolyók siirii cuppogását úgy megszokja az ember, hogy szinte hiányzik, ha elmarad. Az óriási panorámában, amelyben egy-egy hegycsúcs az egység, elenyésző csöpp.az ember. Az embernek a szemével kell kivájnia minden göröngyöt, hogy. fölfedezhesse azt a sáros kis rongy göngyöleget, a-mit katonának hívnak. Az az érzése támad az embernek, hogy itt a hegycsúcsok harcolnak egymással. Haragos szavuk: ágyuszó és mikar homlokon találják egymást, magas szökőkutban röppennek föl a sziklák. Imitt-amott egy-egy századunk lassankint előbbre jutott már. Száz ifjú torokból fölzeng az “Előre!” Itt az erdő közepén úgy zeng ez, mintha majálisozó gyermekek ban curoznának. Megszázszorozódik a puskák szava, fürgén, bolondos vidámságai megszólal a géppuska, a mit a mi románjaink “gyepus”- nak hívnak, öt percig a kataklizma zagyva vihara, aztán mintha kettévágták volna, elcsöndesedik min den. Onnan már az ellenség el van söpörve. í gy megy ez tovább egész nap. Megyünk a dombról le a völgybe és a völgyből föl a túlsó dombra. Az időnek nincs mértéke, azt hisszük, hogy még reggel van s nyugaton már pirosodik az ég alja. Észre se vesszük, és már ott vagyunk a másik hegycsúcson. Las- sankint a fák csúcsai belemártód- nak a ködbe, a völgyet is elárasztotta a homály, a mely úgy közeledik felénk az oromra, mint egy mindent elöntő özönvíz. Benne vagyunk már az éjszakai sötétségben és nem kell hozzá vezényszó, nem kell hozzá megbeszélés, egyszerre ezer láng gyullad ki, a katonák jókedvűen mondogatják: — Facse fok. Facse fok. A kenyérzsákból kikerül a szalonna, ott pirul már a tűzön és valahol messze ' gyönge kis tüzek szintén kigyulnak. Ott a megvert ellenség szedelőzködik össze. Hát csak hadd melegedjenek ők is, az istenadták. Most egyelőre éjszaka van, szalonnapiritás lesz és alvás. Holnap majd megtaláljuk őket egész bizonyosan. Nagy Endre.-----r—o----------Angol-magyar Református Katekizmus. Kitűnő katekizmusi kis könyvecske, melynek használható ságát mutatja, hogy már a második kiadás is csaknem teljesen elfogyott belőle. — kapható a ho- rUesteadi ref. lelkészi hivatalnál. a könyvecske ára 15 cent. Ugyanott megrendelhetők Őzike Dániel Halotti Búcsúztatók címéi müve is 50 centért, továbbá Miért vagyok én evangéliumi pro testáns cimü kitűnő hitvédelmi munkácsira is 12 centért. Megrendelések e cimre intézen- dők: Rév. Alex Harsanyi, 1008 Tent Avenue, Homestead, Pa. A katona halál egyféle, de. a temetésnek egész skálája van. Egy nek már egész skálája van. Egy fogoly orosz katona beszélte, hogy Ivangorod alatt miként temették el az orosz tiszturakat, akik csúnyán éltek, de szépen haltak meg. És mondja az orosz Sergej Kupin: Már késő este volt, amikor megkaptuk a parancsot : temetni. Valami kétezer ember bajlódott a holttestek körül. Az volt a parancs, lehúzni a csizmát, meg a kabátot, aztán belelóditani a gödörbe. A műszakiak mély gödröt ástak a halottaknak, de a gödör mélyén már bugyogott a viz, nagyot locs- csant a halott, amikor belehajigál- ták, s az ütközettől fáradt katonák káromkodva lökdösték bele a vízbe bajtársaikat s egy pópa biz- tatgatott minket: —• Gyorsan, ti kutyák, mert unom ezt a dolgot. Amikor a legénységre rátakartuk a földet, a sorra kerültek a tisztek. Az urak. akik mindig vidámak voltak és gorombák, ahogy urakhoz illik. Ott láttam a halottak közt a hadnagyomat. Emlékem is van tőle, egy forradás az arcomon. Kancsukával vert végig rajtam. amikor egy reggel fölköltöttem. A katonák lehúzták róluk a kabátot, az ujjúkról a gyűrűt. Ott vigyázott ránk egy orvos revolverrel és káromkodott, mint a jégeső : — Ide azt az órát meg a pénzt... A kabátot amoda! Hej te tolvaj! Beléd lövök. Odajött a pap is. Az orvos káromkodott : — Mind tolvaj ez, amig eleven! Aztán ránk kiáltott: — Gyorsabban ! Fölrúglak, te zsivány! Meg is tette. Oldalbarugott, hogy belegurultam a gödörbe. Ráestem a holttestekre. Éppen a hadnagyomra. A koponyája véresre zúzta az arcomat. Mert ilyenek az urak. A mi tisztjeink. . . Amikor rájuk hánytuk a földet, a pap imádkozott. A legények fáradtak voltak és az ásóval kaparták le a csizmáikról a sarat. A főorvos ur ránk kiáltott: — Imához, gazemberek ; Csak már rátok kerülne a föld ! Letérdeltünk és hánytuk a keresztet. Mögöttünk egy szekér nyikorgóit. — Hó, hó! — kiabálta a kocsis. — - Hármat hoztunk, most haltak meg. Az orvos káromkodott, mint a jégeső, a pap hangosan, vontatott hangon énekelt, mi letérdeltünk a sárban és az eső verte a hátunkat. A kocsis is belszólt a káromkodásba : — Parancs, parancs, — mondotta.. . Az orvosnak piros lett az arca a haragtól. Azt hittük, hogy megpukkad. — Ásson a tábornok gödröt, ha ugv tetszik. Kivel temessek? Már tele van a gödör. Nagyon hangos volt az orvos ur, mire a pap félbeszakította az imád ságot: — Talán van még három hely! Az orvos ránk kiáltott: — Előre, zsiványok ! Kaparjátok ezeket is hozzájuk! Ki kellett bontani a sirt, Lehánytuk, lekaparni az eltemetett tisztekről a sarat és közéjük dobtuk a három uj halottat. Eddig tart a muzsik beszédje. Most pedig nézzük, hogy temetünk mi. A minap meghalt Kassán a kórházban egy orosz tiszt, Sza- sumov Miklós hadnagy. A temetésre kivonult a helyőrség tisztikara, a hatlovas hintó előtt a katona zenekar Beethoven gyászindulóját játszotta. A koporsón hatalmas babérkoszorú fehér-kék szalaggal. A temetőben fegyverbe lépett egy disszázad és sortüzzel tisztelgett a halott ellenségnek, a ki vitézül harcolt az ő ura szolgálatában. BIBLIAI TANÍTÓ Uj havi folyóirat 36—40 oldalon, képekkel, vasárnapi iskolák és keresztyén családok részére. Előfizetési ár egész évre 50c. Vasárnapi iskolák részére egy csomagban 35 cent. Az Amerikai Magyar Reformátusok Lapja rendes előfizetőinek 25c. A csinosan kiállított, minden hónapban megjelenő folyóirat első száma, amely január hónapra szól, megjelent, azonban tekintettel az ezzel járó nagy kiadásokra, csupán 1500 példányban. Kérem a vasárnapi iskolák vezetőit, hogy megrendeléseiket minél előbb juttassák az alábbi cimre: BIBLIAI TANÍTÓ Eev. Lad. Harsanyi, 454 E. 116 St. New York, N. Y.
