Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1915 (16. évfolyam, 1-52. szám)
1915-02-27 / 9. szám
í). sz. 1915 FEBRUÁR 27. AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 5 Poroszország, Galicia és Szerbia csataterein fogságba jutott katonák számára Kopenhágában egy másik iroda van berendezve, a melynek munkája, a genfi iroda munkásságából Ítélve, minden képzeletet felülmúlhat. Genfben csak francia, angol és német levelek érkeznek, mig a kopenhágai no ni egész sereg keleteurópai nyelven irt leveleket kap. Azok a levelek, melyek a genfi irodához érkeznek, néha szivetrá- zóan meghatók. Könybe borul a Tiie annak, aki ezeket a sorokat végigolvassa. . . Mennyi aggoda- ' mennyi szenvedés van néha néhány sorba zárva! Gyakorlatlan kezek olykor egész furcsa cimeket imák a levélre: “Kedves Vörös Kereszt! ” — igy hangzik egy zólitás— vagy pedig: “Mr. Ador, a Vörös Kereszt képviselője”, vagy “Miniszter ur”! “Generális ur!” Némelyik a “Vöröi Kereszt tiszt jé ”-nek, másik a “Vörös Kereszt papjá”-nak titulálják Mr. Adort, a bizottság elnökét. Ez a néhány adat alig nyújthat fogalmat arról a hatalmas és humánus munkáról, amely Genfben folyik. Mialatt a háború annyi országot vérrel áztat el és annyi vitéz nemzet ifjúságát tizedeli meg, Svájc egészen ennek az áldásos tevékenységnek szentelheti magát. --------o-------Naplójegyzetek a déli harctérről. Sebesültek elbeszélései nyomán. Biztosított menetben vonul a honvédezred Szvetonovác felől a Kárnálj-hegy felé, amelyet tulerős szerb csapatok szállottak volt meg Elől egy félszakasz honvéd egy szakaszvezetővel az élén. Óvatosan, hasmánt csúsznak fölfelé a bozótos hegyoldalon a biztositó előőrsök és tömörebb alakulásban ez a félszakasz elővéd. Egy, a hegyoldalba épített háznak a fedezéke alatt igyekeznek mind előbbre jutni. Az előőrsök már jóval túl vannak a házikó magassági vonalán és bizonyos az is, hogy odafönn erősen figyel az ellenség. De azért mégsem esik lövés. Tán idején megléptek? — gyanakodik szinte megkönnyebbülten mindenki. — Miknem aztán a félszakasz elővéd is fölér a házig, hogy — no most. itt egy kicsinyég kiszuszogjuk magunkat ! Az ám!... De sistereg egyszer csak valami a levegőben és egy iszonyú esapódás a tetőn keresztül s ahogy keményet kapott a gránát, irtózatos dördüléssel robban és a kis ház volt is, nincs is. Porfelhő, kénköves ííistgomoly maradt a helyén. Alulról csak annyit láttunk, hogy a sistergésre minden bakánk színig lapult a földre, de hogy mi bajuk történt, azt már csak közelből lehetett volna megállapítani. Rohantunk fölféle, kezdődött a mindennapi rendes tánc. Az ambulancia a nybmunkban, csakúgy tűzben, mint jómagunk. Egyszer csak gurulvást jön lefelé az elővéd szakasz vezető je. Alig \an rajta emberi forma: csupa lőporfüst, törmelék, meg elmázolt giz-gaz. De azért, hogy ht lybegurult: föltápászkodik. “ vigyázz ”-ba csapódik a sarka és szól, minekelőtte vagy jó hármat nyelt, prüszkölt: — A kutyafáját, segédorvos ur, majd megijedék !... Fabik Mihály közhonvédnak, a hogy kihajolt a lövészárokból — golyó szaladt be a fején, annak is a jobboldalán és végigfutott rajta, inegaztán kijött a baltomporán. — No, ebből se lesz már ember, — vélik a sebesülthordók, amikor a trgacsra teszik. — Fej- meg tüdőlövés, orrán-száján vérzik; halott ez már. De azért csak vigyük. És ahogy ballagnak vele a harcvonal mögött visszafelé a kötöző- helyre, mindinkább halaványul és erőtlenedik a legény. Tán kár is sipelni?... Egyszer csak siivit egy shrap- nell: — Vuuuuij !.. . . . .De meg nem is pukkadt, nagyot lendít magán, akár tramboli- nan, a hordágyon Fabik Mihály és ugrik ki belőle: — De azt a rác ideodavalódat, hol a puskám?!. . . És szalad visszafelé a lövész- árokba. Alig lehetett lefogni... És három hét alatt meg is gyógyult. Sokáig fogja törni a fejét az ilyen eseteken a sebészet . . . Witini József, a 80. honvédgyalogezred első századában már kéthetes regruta volt, amikor feltűnt, hogy minden lövése — biztos találás. Órágik ellesegetett a lövészárokban, amig elsütötte a puskáját, de annak a dörrenése nyomán aztán mindig támadt odaát jajgató visszhang. És ha más időben egy csirkének sem tudná az ember elvágni a nyakát, most felujjongott, amikor egy-egy puskalövés után a szemközti dómból dadaion kalimpálni kezdett a bozót. — Ki lőtt már megint? — Hát a Szepl!... — mert bácskai svábgyerek volt a Witini. Egyszer aztán előfogtam: — Mi vagy te civilben ? — Mért kérdi ezt a hadnagy ur? — Hogy olyan jól tudsz célozni. — Mi vagyok?... Hát — orv- vadász. Ez sem utolsó mesterség — háborúban. Még a rudói ütközetben, Montenegro határán történt. A Lim- patakon átkelt a 38-as, Mollináry- ezred. Ez a patak nem annyira széles, mint inkább mély és sebes. Katona mértéket ütő embernek még a gázlónál is hónaljig ér. De a rohanása elkapja még a négy- i krös szekeret is. Össze kellett fo- gódzniok a fiuknak, nehogy elsodorjon egyet is az ár. Nem is történt semmi hiba. A rajvonal fölfejlődött és a túlsó parton beásott cernagorcok fölvették a jóhirü kecskeméti fi- ,:un<u a csatát. Pedig, hogy meny- i yire tudták, kik.;el van dolguk: igazolja ez a kis incidens: Az ezred mögött jóval hátrább ballagott huszonhárom könnyebben sebesült, meg maródi. Ők sem akartak azért nagyon elmaradozni. Csak lassanbban jöttek. Egy káplár vezette őket. Valami mellékösvényre tévedtek, vagy 1500 lépéssel lejebb, mint a főoszlop, de azért találtak valami gázlót, amin átvádoljanak. Még a módját is csakúgy kitalálták az összekapaszkodásnak, mint amost már tűzben álló fővonal. Át is keltek szép rendben. Elől a káplár, aki, hogy a jobbkarját pihentesse: a csöve szájával előre vetette sebesült vállára a manlichert. Ballagnak lassan, fáradtan, kimerültén az innenső parton, inig följebb tőlük már régóta vígan áll a csata és — ők nem lehetnek benne. Pedig huszonhárom ember is csak tesz valami számot. Dalló Sándor szakaszvezető is azon töri a fejét, — még sebesülten is — hogyan lehetne hasznára ezzel a tehetetlen kis különitmény- nyel az ügynek, amikor egyszer csak ráköszönt egy szikla mögül előlépve egy gorillányi crnagorc : — Dobre vecser, harmincnyolcasok !. . A Dalló megtorpan. — No, ezek jól vannak értesülve ! — véli — és ahogy a szemben álló crnagorc nagymagabiztában most már azt hiszi, hogy ez a leromlott kis trupp most menten leteszi a fegyvert és ellentállás nélkül megadja magát, mert látnivaló, hogy félszáz ember gyülekezik köréje: meghúzza a vadászo- san, fonákul vállára vetett puska ravaszát.. — És — ezt a jelenetet már csak mi, tüzérek láttuk a Lim innenső partjáról, binoklival — eldördül a lövés és az ellenfél vezére éppen szivén találva kinyuj- tózkodik. A maródiakat ellepi a győzelem vágya, amazokat meg megszállja a halál félelme: és — az ötvenhárom crnagorc megadta magát. BIBLIAI TANÍTÓ IJj havi folyóirat 36—40 oldalon, képekkel, vasárnapi iskolák és keresztyén családok részére. Előfizetési ár egész évre 50c. Vasárnapi iskolák részére egy csomagban 35 cent. Az Amerikai Magyar Reformátusok Lapja rendes előfizetőinek 25c A csinosan kiállított, minden hónapban megjelenő folyóirat első száma, amely január hónapra szól, megjelent, azonban tekintettel az ezzel járó nagy kiadásokra, csupán 1500 példányban. Kérem a vasárnapi iskolák vezetőit, hogy megrendeléseiket minél előbb juttassák az alábbi cimre: BIBLIAI TANÍTÓ Eev. Lad H^rsánvi, 454 E. 116 St New York, N. Y. Angol-magyar Református Katekizmus. Kitűnő katekizmus! Ids könyvecske, melynek használható ságát mutatja, hogy már a második kiadás is csaknem teljesen elfogyott belőle. — kapható a ho- mesteadi ref. lelkészi hivatalnál a könyvecske ára 15 cent. Ugyanott megrendelhetők Őzike Dániel Halotti Búcsúztatók ci mii müve is 50 centért, továbbá Miért vagyok én evangéliumi pro testáns cimü kitűnő hitvédelmi munkácska is 12 centért. Megrendelések e cimre intézem dök: Rév. Alex Harsanyi, 1008 Tent Avenue, Homestead. Pa. VIGYÁZZON A SZEMÉRE. Az embernek a szemevilága a legnagyobb iknese és ezt senkise hanyagolja el. Ha a szeme gyenge vagy rossz, ugv okvetlen keresse fel Schneeweiss honfitársunkat, aki ingyen fogja a szemét megvizsgálni és jótállás mellett szemüveget vagy csiptetőt eladni.
