Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1914 (15. évfolyam, 1-51. szám)

1914-02-07 / 6. szám

6. sz. 1914 Február 7.

AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA

33

vele és betámolyog nagy szomorúan.

— Ez nem az a kasza. Ezért nem adhátok négy váltó forintnál...

— Ne csináljon komédiákat. Ha nem tetszik a kasza, ott van valamennyi, válasszon közülük másikat.

— Azt a bolondot nem teszem, ltogy élűiről kezdjem a vesződséges Maradjon ez a kasza, de az illendő árán, amennyivel kevesebbet ér.

— Egy szót se többet.

— Mi? Csakugyan nekem kell károsodnom? Jó. Hát csakugyan elveszi az ur tőlem azt a fölösleget? Ráfér a lelkére?

— Fizessen kend hamar és ne tartson itt prédikációkat.

— Jó, — kiált fel Csornák Gergely uram keserűen. — Legyen az urnák igaza. De vágjuk az igazságot kétfelé, hogy én rajtam se essék igazságtalanság. Felezzük meg az egy váltó forintot.

— Nem felezek.

— Akkor hát itt a pénze! Fogja!

Iljra hozzálátott a lajbi kigombolásához, amelynek belső zsebéből kihalász vala egy harisnyát, aminek a legfenekéről kivett egy forintos bankót és odaadta a kereskedőnek.

— A többit mindjárt hozzáolvasom.

A mellény külső zsebéből előhúzott egy-két hatost, a másikból egy négykrájcárost...

— Hogy is csak? Ez huszonnégy. ..

Benyúlt a nadrágzsebébe, ahol 33 krajcárra akadt.

— Huszonnégy és harminchárom, az ötvenhét... Mennyi kell

még-?

— Még harminchárom krajcár.

— Annyi, — teszi hozzá jámbor képpel, — de nehezen lesz.

S ez ártatlan, jámbor arccal kémleli a kereskedő hangulatát.

— Hop... azaz, hogy... Meg állj csak, megállj. Hová is tettem? Mit gondol, komám uram? Ahá, itr lesz a kendő csücskében...

A fehér gyolcskendő szélibe csakugyan egy-két hatosos volt 1 ekötve.

— Ez az irmag, nemzete« uram, — mondja nyájasan, — ott az Isten se vesz, ahol nem talál.

— Még tizenhárom krajcár, — sürgeti a kereskedő könyörtelenül.

— Ugyan ne okoskodjék nemzetes uram. Mire való az? így is rosszabb kaszát kaptam, mint kellett volna. Osztég nincs nálam egy garas sem, ott hagytam a szekerén a suba ujjábán. Azt csak nem kívánja, hogy olyan messze szaladjak azért az egy pár fillérért. Majd kipótolom máskor.

— Nekem az egész összeg kell. Menjen a pénzért, addig a kasza ei nem szalad.

De már erre méregre gyuladt Csornák Gergely:

— Mit? nekem annyi becsületem sincs? Nekem az apám, nagyapám i < bíróságot viselt perszona volt, hallja az ur. Nem kell nekem senkinek a kegyelme. Nem szemeteli szedtek fel engem. Lökje oda neki komámuram azt a tizenhárom krajcárt.

S azzal sértődve felkapja a kaszát: — Gyerünk komámuram...

A boltajtónál visszafordul kár- örvendő, kaján szemekkel, egyet rántott a vállán s a kaszát diadalmasan megvillogtatva, harsányan bekiáltott:

—■*- Annyit azonban mondhatok az urnák, hogy ez volt a legjobb kaszája — az a többi nem ér egy hajitó fát.

DOKTORAVATAS UTÁN.

% i

v- ..-y

Személyek: Uj doktor Vidéki doktor Julcsa szolgáló.

!Tdő: Jelenkor Amerikában.

I. JELENET.

Színhely: Lelkészi iroda egyszerű

berendezéssel, néhány könyv a porlepte polcon. Az Íróasztal felett aranyos rámában a doktori diploma, alatta néhány szál virág. Az ifjú doktor karos székben ül és boldogan szemléli a nemrég nyert doktori diplomáját, önmagában beszélget páthosszal:

Mégis megnyertem. Oh mily boldog vagyok most, doktor lettem, valóságos doktora a bölcsészetnek. Érzem, hogy fejem a tudománytól szédül. Látom dicsőséges jövömet. Oh te drága kép, mely ott a falon füegsz, mily bűvös erőt, mennyi fényt szórsz te mindenfelé. Te adsz nekem titulust, akadémia rangot, te védsz és oltalmazol engem akkor, midőn szénám nincsen rendben, (szájához kap) oh hogy tudtam doktor létemre ezt a prózai kifejezést használni. (Tovább páthosszal) Te drága okmány, mely hitelezőimnek is imponál, Mona Lissa te hozzád képest csak értéktelen rongy, oh doktori diplomám, én drága kincsem és mindenem. . .

(Boldog mámorából felzavarja a posta hangja, nemsokára a cseléd kopogtat.)

Julcsa: Tisztelendő ur, itt van a posta.

Fiatal doktor (mérgesen rákiált): Julcsa, már százszor megmondtam a maga buta fejének, hogy engem többé ne tisztelendő urnák, hanem doktor urnák szólítson. Látja ezt az aranyos rámáju képet! Ha maga diákul értene, kiolvashatná abból, hogy nagy-sá-gos dok-tor ur az én címem. Érti? Ha még egyszer ez ellen vét, és nem szólít engem doktor urnák, el van bocsátva. Megértette? Most

mehet, és ha valaki keres, mondja azt, hogy a doktor ur itthon van.

(Julcsa távozik, mélyen szivébe zárja ez igéket, melyeknek tulajdonképpeni értelmét felfogni nem Képes.)

A doktor felbontja a postát. 2 levél és néhány újság. Az első levél az N N. egyetem (messze nyugati államban, a cow boy hazájában) titkári hivatalától. Fenhangon olvassa:

Kedves Doktor ur! (boldog mosoly a doktor arcán, melle is emelkedik) Azt hisszük, hogy minden tekintetben meg van elégedve azon nagyszerű diplomával, melyet iskolánk nagyon csekély anyagi és még kevesebb ellenértékért önnek, kedves doktor ur, (boldog mosoly a fiatal •doktor ajkain) ajándékozott. Csak a jövőben fogja érezni, hogy mily nagy előnyökhöz és a társadalomban mily nagy tisztelethez és becsülethez fogja ez a diploma önt, kedves doktor ur juttatni (ismét boldog mosoly). ?'3lékelve küldjük a doktori diplomáért beküldött száz dollárról szóló nyugtát. Habár 3000 mértföld választ el minket egymástól, kedves doktor, (ismét boldog mosoly), mind azonáltal kérjük, hogy tartson meg minket kedves emlékezetében. Reméljük, hogy confidenciális utón rövid idő alatt beküld hozzánk néhány nevet, ön doktor ur, jól tudja, hogy mily szerények a mi feltételeink, és hogy a fiatal ambiciózus magyar lelkészekkel szemben, akik finánciális követelményeinknek eleget tenni képesek, s egyáltalában nem kötjük magunkat a tudomány legcsekélyebb mértékéhez sem. ön legjobban tudja, hogy mennyire mondunk igazat ez állitván. Confidenciális jutalék és hála mindenért,

Tisztelettel N. X. egyetemi titkár.

A fiatal doktor felbontja a második levelet.

Kedves Kollega!

üdvözöllek, hogy boldogságod immár teljes. Még ma délután 3 órakor személyesen fogom tiszteletemet tenni.

Doktori csókkal immár most igazi kollégád Dr. X. Y.

Az ifjú doktor önelégülten félreteszi a leveleket, megnyomja a villanyos csengetyüt (Julcsa belép).

Julcsa: Parancsol nagyságos doktor ur!

Ifjú doktor: Ezt már szeretem, Julcsa! Végtére hát mégis megszokja, hogy kelljen engemet rendesen szólítani. Tudja Julcsa, bárkicsoda jön hozzám, akár presbyter, akár gondnok, gazdag, vagy szegény, én doktor vagyok. Adja tudomásukra, hogy már én nem vagyok olyanféle közönséges tisztelendő ur, hanem doktor. Ez a cim az (feláll és ünnepélyesen mutat az aranyos rámáju diplomára), amely engem annak a képnek erejénél fogva megillet. Különben Julcsa, délután 3 órakor jön hozzánk egy szintén nem közönséges tisztelendő ur, hanem egy doktor, mint én. Ha jön, vezesse fel és mondja: hogy a nagyságos doktor ur várja a doktor urat, tessék felsétá!j ni. Most mehet szépen. (Julcsa el.)

II. JELENET.

Hely ugyanaz. Idő, délután 3 óra. A vidéki doktor urat a cseléd felvezeti az irodába. Belép.

Vidéki doktor: Jó napot. . . Menynyire, demennyire örülök, hogy üdvözölhetlek, kedves doktor ur. .. ime, most mi már egyenlők vagyunk, minden közöttünk lebegő differenciát megszüntetett az a diploma áhitatos tisztelettel mutat a képre). Különben, hogy vagy?

Uj doktor: Köszönöm kérdésedet, elég jól. Éppen most érkezett a diplomáért járó 100 dollárról szóló nyugta. (Fejét vakarja)... és azután a thesis lefordításáért, a mit Írtam, 2S dollárt fizettem Mr. Lowenstein- nek. Tudod kollega, hogy én nem tudok angolul, igy hát mindenestül körülbelül 2 00 dolláromba került az egész doktori eljárás.

Vidéki doktor: Bizony kissé sok. Ér alkudtam az iskolával, hivatkoztam szerény lelkészi fieztésemre, s megelégedtek 80 dollárral. Fordításért nem kellett fizetnem, mert az egész Thezist egy régi angol könyvből irtani ki szóról-szóra. Látod, ez már csakugyan csalhatatlan jele, hogy amerikai doktártusra méltó vagyok.

Uj doktor: Én is azt gondoltam. Különben mit szól az egészhez a világ.

Vidéki doktor: Meg lehetsz elégedve. A lapok által már az egész amerikai magyarságnak tudomására ju tott, hogy doktor vagy. Keresztelés, végezte Dr. N. N., esketést végezte Dr. N. N., temetést végezte Dr. N. N. Egyházi gyűlés, elnökölt Dr. N. N. etc. Több amerikai és magyar- országi lap hasábokban méltatta doktori diplomádat, amelyre rászolgáltál, különösen a múltban végzett tudományos kutatásaidért (??!!) Barátom, meg lehetsz elégedve mindennel, amint mondom, megéri a pénzt.

Uj doktor. Gyújts rá, barátom, finom havannák ezek, a női egylet tagjai tiszteltek meg ezekkel. Beszélj tovább.

Vidéki doktor (rágyújt a szivarra, a havanna kékes illatos füstje a diploma felé száll tömjén füst gyanánt. Misztikus köd a doktori kép körül) : Meg lehetsz elégedve. Egy hazai lap