Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1914 (15. évfolyam, 1-51. szám)

1914-02-07 / 6. szám

30 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 6. sz. 1914 Február 7. éppen a kívánt siker koronázta is törekvéseinket, Istennek hála, mégis akadtunk kivándorolt test­véreink között olyanokra, a kik készek nekünk munkatársainkká lenni s bennünket segíteni nagy és magasztos céljainkban. Három­száz és egy nehányan vannak, a kik nemcsak beiratkoztak, hanem be is fizették tagsági dijaikat. Há­romszáz és egynehányan, akik nem hagyták porba hullni a zász­lót, a melyet az/ egységre való tö­rekvés és szeretet nevében emel­tünk és bontottunk ki.” A clevelandi gyűlés kimondta, hogy az Egyesület megkezdi mű­ködését és a határozathoz képest az Egyesület meg is kezdte mű­ködését, amelyet “az egységre való törekvés és szeretet” nevé­ben Istennek segítségével még most is folytat. Az Egyesület megalakulásakor a minden tagra egyformán szétve­tett tagsági rendszert fogadta el. Ennek a rendszernek az alapján működött 1911 január 1-ig. Az 1910-ben Pittsburghban megtar­tott közgyűlés fogadta el az újabb rendszert, amely szerint a tagok életkoruk szerint megállapított rendes havi illetéket fizetnek. Nem célom, hogy a két rendszer közötti különbséget itt fejteges­sem. Annyira ismert az egyesüle­tünk tagjai között és olvasóink között általában, hogy arra sem­mi szükség nincsen, hogy itt újra elmondjam azokat a dolgokat, a melyek közismertek. Tény azon­ban az, hogy az uj rendszer elfo­gadása óta az Egyesület úgy tag­jai számát, mint vagyoni helyze­tét tekintve, nagyon szépen ha­ladt. Az Amerikai Magyar Reformá­tus Egyesület megalakulásakor “az egységre való törekvés és sze­retet” nevében kezdette meg a működését. Az alapítók egy olyan intézménynek a megalakítását tar t( tták céljuknak, amely intéz­mény összetartása, magában fog­lalja az amerikában lakó összes magyar protestánsokat. Az Egyesület ezt a célt mindig híven szolgálta és a mai napig is egyetlen olyan intézménye az amerikában lakó magyar protes­tánsoknak, mely “az egységre va­ló törekvés és szeretet nevében” szolgálja hittársait. Az Egyesület szervezete meg­alakulásától fogva a mai napig a népképviseleti alapra fektetett kormányforma volt. Természetes dolog, hogy éppen magyar pro­testánsok között nem is lehetett másféle. A törvényhozó hatalmat az osztályok által választott kép­viselőkből álló közgyűlések gya­korolják, a törvények végrehajtá­sé pedig egy nyolc tagú vezértes­tületre van bízva, akiket a köz­gyűlést választ meg. Az Egyesület fennállása óta többször kellett megküzdenie bel­ső és külső zavarokkal, azonban a népképviseleti kormányforma mindig jónak bizonyult, az osztá­lyok kívánságát kifejező és képvi­selő közgyűlések mindig meg tud­ták találni a helyes utat a kibon­takozásra és mindig meg tudták jelölni azt az utat, a melyen az Egyesületnek haladnia kell, hogy célját hívén szolgálhassa. Az amerikai Magyar Reformá­tus Egyesület ma sokkal erősebb, úgy tagjai számát mint vagyoni állapotát illetőleg, mint bármikor volt megalakulása óta. Természe­tes, hogy még most sem olyan erős, mint a milyennek lennie kel­lene az amerikában lakó magyar protestánsok számarányához ké­pest. Hogy mi az oka annak, hogy protestáns hittársaink nem akarnak az Egyesület tagjaivá lenni olyan arányban, mint az Egyesület megérdemelné, az, véle­ményem szerint, az) egyházi élet­ben keresendő. Közismert dolog, hogy Amerikában élő magyar re­formátus hittársaink egyházaik kormányzatát illetőleg háromféle fennhatóság alá tartoznak. A szétforgácsolt egyházi működés folytán nincsen meg az az össze­tartás az amerikai magyar refor- rnátusság között, aminek meg kel­lene lenni. Ennek következménye aztán, hogy az Amerikai Magyar Református Egyesület nem része­sül egyházi részről olyan tánioga fásban, mint a milyet református volta, célja és múltja folytán meg­érdemelne. Az egyházi téren Ösz- szekülönbözött, egymástól elide­genedett egyéneket nagyon bajos egy olyan intézményben egymás­sal és egymásért való működésre rábírni, a mely intézménynek első és bevallott célja “az egységre való törekvés és szeretet.” Nem célom, hogy az amerikai magyarság egyházi életét birál- gassam. Az Amerikai Magyar Se- fermátus Egyesület az egész ame­rikai magyar reformátusságé volt mindig, az ma és lestz mindaddig, a mig megalakulásakor kitűzött céljainak megfelelőleg fog mű­ködni. Ma is az a kapocs az Egye­sület, amely az amerikában lakó magyar reformátusokat egy tá­borba gyűjteni igyekszik és egy zászló alatt összetartja. Az Egye­sület összes tagjainak ma is az a célja, a reménye, hogy az ameri­kában élő református magyarsá­got egy táborba gyűjtve folytassa áldásos működését. Lehetnek egy­házi téren különbségek egyik, vagy másik egyház, egyik vagy másik lelkész között, de az soha sem fogja tudni megváltoztatni az amerikai magyar reformátusság azon véleményét, hogy azok az el­térések csak ideig-óráig valók le­hetnek és el fognak múlni az idők­kel, de az Amerikai Magyar Re­formátus Egyesület mindig meg fog maradni annak, aminek ala­pitói tervezték: “egységre való törekvés és szeretet” intézményé­nek. Egyesületünk múltja, jelene elég biztosíték arra, hogy a kitűzött célt ezután sem fogja elhagyni. Egyesíteni az amerikai magyar reformátusságot a gyakorlati ke- resztyénség, a segítő szeretet zász­laja alatt ési igyekezni azon, hogy mennél több árvának és özvegy­nek letörölje a könnyeit, hogy mennél több segélyre szorult tag­jának a kezébe adja a kenyérnek botját; gondoskodni a szülök nél kül maradt árvákon; pártfogolni az egyházi életet, elősegíteni val lásos életünket; szóval egyakarat tál működni a református kérész tyén élet mezején. Ez az Amerikai Magyar Református Egyesület célja és én azt hiszem, hogy nem mondok sokat, ha azt állítom, hogy ezek a célok a céljai min­den magyar reformátusnak, kivé­tel nélkül aria, hogy miféle egy­házi árnyalathoz tartozik ez idő szerint. Nem lehet tehát az a ké­vésem sem túlzott, hogy szeretet­tel kérem református testvérei­met, hogy egyesüljenek az alatt a zászló alatt, amely “ az egységre való törekvés és szeretet” nevé­ben volt kibontva és “az egység­re való törekvés és szeretet” ne­veken lobog most is. Az Amerikai Magyar Reformá­tus Egyesület fennállása óta már közel cgv millió dollárt kifizetett különféle segélyek címén. Nem levegőből kapott állítás tehát az, hogy az Egyesület' megtette köte­lességét a múltban. Jelenleg az amerikai magyarság legpontosab­ban fizető intézménye. Köteles­ségeinek mindig eleget tesz. Te­hát ma, ha nem a legnagyobb is, de a legjobb az amerikai magyar­ság intézményei között. Szerveze­te, rendszere a mai kornak meg­felelő és zálog arra, hogy a jövő­ben is eleget fog tenni elvállalt kötelességeinek. Nincsen tehát semmi ok arra, hogy magát ma­gyar reformátusnak nevező egyén tagjává ne legyen és ne segítse az Egyesületet kitűzött céljai eléré­sében. Molnár István, Az A. M. R. Egyesület titkára. Az elveszett Paradicsom. Albeu Alston JeslmánDe után.

Next

/
Thumbnails
Contents