Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1914 (15. évfolyam, 1-51. szám)
1914-12-26 / 51. szám
XV. ÉVFOLYAM, 51. SZ NEW YORK, N. Y. DECEMBER 26, VOL. XV. No 51. AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUS EGYESÜLET HIVATALOS LAIMA. Editor: Ke*. L A II. H A R S A N Y I 454 E. lKith St., New York. OFFICIAL ORG\N OF THE AMERICA' H! NGAKIA.N RI.FOR.MEI> FKHERATIO' PUBLISHED EVERY SATURDAY. — MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Entered as second-class mater Oct. 28, 1910 at the Post Office at New York. N. Y., under the <u-i ut March 3, 1879. KARÁCSONYI ÜZENET. És az áhitatta Izengő zsolozsma szárnyán odahajlik a lelkünk az Ur trónusa elé és áldva áldjuk azt az örökkön élő percet, mely minden hatalmak legigazabbjával ajándékozta meg a világot: a sze- ietettek Világol a lelkek milliói fölött — mint az örök győzelemre gyújtott nap — a krisztusi tanítás. A megváltónak legnemesebb, legigazabb, legdrágább mártiriummal elcsurgott vére a megújhodásunkért való fizetség volt: — az Istenember szenvedéseiből uj erők lüktetnek életre és a bethlehemi jászol fölött ahogy fölsugárzott a csillag, megindultak a lelkek, hog ya szeretet igazával erősödjenek az örökkévalóságra. És ahogy peregnek az esztendők és mögöttünk-előttünk ködbe mosódik a távol, minden hatalmasságok trónja körül csapkodhat eget-földet rázó erővel az idő árja, csak egyetlen hatalom — a legigazabb, a legszentebb — uralja a maga isteni szeplőtelenségében a világot: a krisztusi igazság. Úgy kellene, hogy egyetlen pánt fogja össze az emberiséget a szeretet. Úgy kellene, hogy mindenek ébredezzenek hazu x mákonyu dermettságükből és soha le ne siklanék a szemük arról a csillagról, mely karácsony éjszakáján gyulladt a bethlehemi jászol fölött. És aki tévelygő lépéssel a kétség utjain botorkál, a meg nem értés sűrűjében, kellene, hogy uj ösvényt vágjon. Hiszen a Krisztus vére — a maga elcsorgott csöppjeivel — mint az égi k'nyilatkcztatás mutatja az utat, amelyen kell tovább haladnia az önönmagához méltóvá lett emberi léleknek. Úgy kellene, hogy mindenek rogyjanak térdre a krisztusi tanítás előtt és soha az életüknek ne lehessen egyetlen pillanatja, melyben a lelkűk ne áhi attal szolgálja az Urat. Elmúlik az arany fénye és üres szinekké fakulnak a ragyogások: minden múlandó és minden csak egy porszem, am't a szél kénye- kedve szerint hánytorgat a nagy mindenség életében, csak egy igaz és örök: a szeretet. Megölhették Krisztust, de az igazságot nem lehetett elhantolni: és az igazsággal örök életre ébredt az Istenember, hogy életet leheljen az ő tanításain megtisztult lelkekbe. Ott jár az igazak előtt és In, az éjszaka sötétje meredezik is a gyorsan futó natokra, órákra, ő a szeretet szövétnekével a nappal világosságát tartja ébren a lelkek millióiban. És múlhatnak évezredek és uj hatalmak nőhetnek ° magasba és régi hatalmak porladozhatnak semmivé, a krisztusi szeretet ott ül a ma^a trónusán és hirdeti, tanít ja:: — Ember, ki csak egy porszem vagy, a szereiet legyen a lelked, mert csak akkor lehet a tiéd az örökkévalóság. A sors akaratából véres árnyak ülik körül ezidén a karácsonyfánkat. Odaát a tengerentúl nehéz csaták csapásai alatt roskadoznak a véreink és a borzalmas ciklon, a háború förgetege végzetes szakadékok fölött röpiti-ragadja magával a mi árva nemzetünket. Kálváriákat, nehéz, keserves kálváriát kell járnia és fölmarja a testét a seb és az elpatakzó vére megáztatja az idegen földek iéargé fagyott, kemény agyagját. A bűneiért vezekel a magyar és a tűzkeresztségben — mert az igazságnak ezer ármányon is diadalmaskodnia kell — erőssé, naggyá, hatalmassá fon- növekedni. És karácsony éiszakáján, amikor az Ur kegyelmét esdjük, nem lehet széles Amerika földjén egyetlen igaz s becsületes magvar, aki ne könyörögje az isteni irgalmat a mi ezer halálra szánt, pokoli viharokkal csatázó véreinkre. Szeretettel HARSÁNYI LÁSZLÓ, szerkesztő. <D © © © © © © © © © <§) s © © © <§) m te,
