Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1914 (15. évfolyam, 1-51. szám)
1914-12-12 / 49. szám
4. AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 49. sz. 1914 December 12. Vol. XV. Dec. 12, 1914. No. 49. Anirikai Magyar Reformátusok Lapja K Ref. Church In the U. S. magyar egyh&amegyájének hlvatalo» lapja. FalelCs szerkesztő: HARKÁNYI LÁSZLÓ, new yorkl ref. lelkéss. Főmunkatársi KOVÁCS ENDRE daytonl ref. lelkéss Szerkesztőség és kiadóhivatal: 464 E. 116th St., New York. Minden levél, közlemény, egyházi és egyleti tudösttás, felszólalás és hirdetés e címre küldendő: Amerikai Magyar Ref. Lapja 454 E. 116th St„ NEW YORK. Telephone: Harlem 1893 Előfizetési árak: Amerikában egész évre.............$1.00 Magyarországra egész évre... $3.00 HUNGARIAN-AMERICAN REFORMED SENTINEL Published Every Saturday by the Board of the Presby*«rlan Church II. S. A. and of the S. S. Board of the Reformed Church In the U. 8. Editor: Rev. LADTSLATTS HARSÍNYT Subscription r»*es One ve,r $1., Half Year 50c — Foreign Countries One Year »8. Half Year *1.5« Ufflrlnl Orr«n of the A meri mi Hungarian Reformed Ferierntfon. tv Amerikai Magyar Református' Fo-veaillet hlvatalo« lapja. A háború forgatagában. — Apró feljegyzések. — Hóditás. Élünk magyarok, hála Istennek azon a mi földünkön már több, mint ezer esztendő óta s élni fogunk Isten segedelmével, amíg csak élet lesz ezen a földön, mert épen most adjuk véres és dicsőséges bizonyságát, hogy van- liozzá jogunk, erőnk és lelkünk. De hódítani — fegyverrel uj földet szerezni, idegen városok tornyaira a mi zászlónkat feltüzni, első házaikra a mi drága címerünket felszegezni — mikor tettük ezt idoljára?.. . Évszázadok múltak el azóta, hogy ilyet a magyar Klió feljegyezhetett: azóta abban telt időnk és erőrk, hogy gátakat töltsünk ősi földünk határain, megakadályozván, hogy idegen hódi- tó áradatok mindet elborítsanak. És ime: most a mi fegyvereink acéltengere zug rá idegen, ellenséges földekre és kiint lobog á magyar zászló, ragyog rajta a magyar címer hódított városok csúcsain és falain. Sahác, Valjevo, tegnap még Belgrad, rria — Nándorfehérvár. A melyiknek nincs még magyar neve, hamarosan lesz, amelyiknek már volt egyszer, most megint az lesz az érvényes. Már a macsói bánság megint a Macsva; magyar katonák készítik elő az utat a magyar közigazgatásnak az “egykori”, a — tegnapi Szerbiában. A jelen megint dátummá lett, a lövészárok határvonal, amelynél múlt és jövő emlékezetes találkozása történik. Valami különöset és nagyot érzünk, amit ez a generáció így még nem érezhetett sohasem. Valami közénk szállt és a szivünkön érezzük a kezét. Ezerek szivén, amely megáik és milliókén, amely feldobog erre az érintésre. Ez a valami a történelem. . . A véletlen. A véletlennek nagy szerepe van a háborúban. Sokszor megtörtént, hogy fémből készített cigarettatárca fogta fel a gyilkos golyót, melyet a katona szivének irányított az ellenfél, máskor a csajkában akadt meg, vágy a bor- nyu holmija között lapult meg a fütyülő golyó vagy shrapnel-szi Iánk. De ennél is kivételesebb Kemény Gyulának, a 18-as soproni honvédgyalogezred húsz éves hadnagyának esete. Nála a sors jóvoltából kétszer lépett közbe a jóságos véletlen. Először a kardja mentette meg, Valahol északon mérges shrapnel szilánk süvített feléje, balcombját szemelte ki cél - pontnak és szét is roncsolja, ha útjába nem áll a kard hüvelye. Ezen utat tört a gonosz betörő, de mire átvánszorgott rajta, elfáradt és nem tehetett kárt a szerencsés hadnagyban. A másik véletlennek előzményei vannak. A fiatal hadnagy heves rohamban agyonlőtt egy orosz őrnagyot és elvette guk- keriét. A látcsövet a Krauss E. pétervári eég gyártotta, amiről a műszerre vésett cyrill-betük tanúskodnak. Hatalmas példány, egész kis csillag vizsgáló. Iiánytüvel is fel van szerelve* tartaléklencséi is vannak és vastag bőrtok védi. A hadnagy boldogan akasztotta nyakába a ritka emléket. A legközelebbi harcban ez volt a talizmánja. Fütyültek a golyók és az egyik biztosan megsebesíti, ha nincs nála a guk^er. A golyó a tok oldalán szaladt le, ott elterült az iránya és a tok alián jött ki. Megmentette az életét. Kemény Gyula többször kitüntette magát, bronzérem, vitézségi érdemkereszt ékeskednek a mellén és ezenkiviil legfelsőbb királyi elismerésben is részsült. Legutóbb német császári kitüntetésre terjesztették fel ama hős tettéért, amivel a németek egy ágyuütegét mentette meg az orosz harctéren. Most Reichenbachban fekszik sebesülten. Osztroviecnél szüronyrohamnál sebesült meg. Aki jól ismeri a japánokat. Egy német iró figyelemreméltó apróságokat mond el a berlini Börben- courirban a japánokkal való érint kezéséről. A sárga ázsiaiak ma nagyon előtérbe kerültek imperiális- ta politikájukkal vezető helyre jutottak Ázsiában és az entente révén fehér emberek oldalán, fehérek ellen harcolhatnak. Régi vágyuk volt ez. A háládatlan tanítvány a tanító ellen fordult. A japán Európát, különösen Németországot, sohasem szerette. A német tájkép nein japán gusztus szerinti való. Az őszintébbek ki is fejezték ezt. A zöld színű német tavakat a japán piszkosnak tártnak, keleti tarkasághoz szokott szemük az európai flórát unalmasnak találja. Nagyvárosaink elegáns aszfaltia gondos kőburkolata nem neki való. Nyomja a talpát. Nem tudja megszokni. Agyagos, homokos utcákon szeret járni, magas fapapucsokban. A cipő fájdalmat okoz lábának. Európai társaságban a japán e.xotikumnak számit és természetesen egy darabig ő van az érdeklődés központjában. Akír- liogy becézik is azonban, mindig készen van a végén ezzel a válasz- szal: — Az európaiak tulhangosak. És nálunk nem fordulhatna elő, hogy fiatal leányok férfiak társaságában ki merjék nyitni a szájukat. Különösen a szívből jövő vidám kacajt nem szeretik a sárgák. Sokan azt hiszik, hogy ha a fehér ember nevet mellettük akkor csak is őket nevetheti. Bútoraink közül a székkel a legcivilizáltabb iap^n sem tud megbarátkozni. Nem tudják megérteni, hogy miképpen lehet úgy ülni, ahogy mi ülünk. Esztétikai szempontokat hoznak föl ellene és száz argumentumuk van arra. hogy a bokákon való »■nggo- lás mennvivel kényelmesebb az ülésnél. Egy kissé mélyebbre 1°- s/álB’a a japán lélekbe, csodálatos dolgokat találhatunk. Az európai művészetet nem értik. Irodalmunk nem megy át a vérükbe. Goethe Fausztjának Margitját a legfurcsább teremtménynek tartják. A mai iapán voltaképpen zavaros vegyiiléke a meg nem ért°tt európaiasságnak és a félig gyökerüket vesztett tradícióknak. A mi szépet és érdekeset találunk a ’"pán művészetben, annak a mesterei már régen meghaltak. A japánok manapság sivárabb lelkiiek, de annál gőgösebbek. Az európaiakat a kutyához hasonlítják és pedig azért, mert hegyes és nem olyan lapos az orruk, mint az övék A japánt igazán csak a hadsereg és a katonai dolgok érdekelték Eu répában és ami ezzel összefüggött, azt átvették. Németországban joggal szemrehányást tehetnek maguknak az emberek, hogy túlságos betekintést engedtek a hálátlan sárgáknak a dolgaikba A huszár kommócióban. Valamennyit lefőzi azonban a Galíciában vendégeskedő huszár s emlékezetünkbe hozza Mikszáth gyönyörű történetét, a Huszár a teknőben címűt. Aki véletlenül nem ismerné, annak számára mondjuk el. Az abszolutizmus idejében a Csehországba kovártélyozott huszár ebéd után befeküdt a teknőbe és úgy ringatta magát az öreg csehvel álomba. A jelenkori huszárok félelmetes attakját ki nem állhatja az orosz. Már messziről megretten, mikor pedig közelebb hajtják, lecsatolja derekáról a tölténytartó övét, a puskáját elhajítja, két kezét a magasba emeli. Nagyon szívesen megy át, egyet- mást hallott is már az erősítő magyar kosztról. Nincs, ami lelkesítse, viszik levágni most a vágóhídra, mikor tehát magyar fogságba kerül, azonnal hasznossá akarja magát tenni. Lehajol, fölkapja a hozzá legközelebb álló sebesült t és viszi a kötöző helyre. Sok köztük az öles alak, semmi nekik cipelni egy embert. Nem azért van azonban a huszárnak esze, hogy ne értékesítse gazdaságosan a tapasztalatát. A lovát ellőtték, gyalog kellene hazamennie a táborba, ami nem a legkellemesebb mulatság. A huszár lóra termett. A lovon akár alszik is, inig biztos éberséggel po- roszkál a nemes állat, — de gyalogolni. . . azt már nem. Lefekszik következőleg a földre s cifra m«gyár beszéddel, főleg azonban jelekkel megértteti a kozákkal, hogy vegye föl. A muszka erre ölbe kapja s ei- peli a kötöző helyre. Ott gyöngéden lefekteti a földre, azntán várja, hogy milyen dolgot parancsolnak neki továbbra. Jön a doktor. — Hát neked mi bajod, fiam ?---Jelentem alássan, semmi, csak elfáradtam egy kicsit, aztán foglalkozást adtam ennek a méláknak. Ő hozott idáig az ölében.
