Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1914 (15. évfolyam, 1-51. szám)
1914-12-05 / 48. szám
J AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 48. sz. 1914 December 5. Eddig van két biblia-osztály, egy szerdán este, egy pedig vasárnap reggel. Mind a kettőt szép számmal látogatják nők és férfiak. Vannak magyar istenitiszteletek vasárnap reggel és délutánokon. Hogy szükség van-e egy ilyen intézetre, arra majd megfelel az • idő. Mi addig keressük teendőin- kes igyekezzünk azokat teljesíteni legjobb tudásunk szerint. — Hogy ez keresztyén intézmény, azt nem lehet letagadni, mert krisztusi szeretet az, amely a felebarát segítésére kötelez bennünket. — Hogy magyar, azt megint csak munkájából kell megítélni: az AMERIKAI MAGYARSÁGOT SZOLGÁLJA INGYEN. KISH GYULA, magyar presb. lelkész.--------o-------Törökök és magyarok. Színes emlékei a múltnak, értékes hagyományai a történelemnek újultak föl, hogy a török küzdő- társunk lett az oroszok és szövetségeseik elleni harcban. A világ- események sora akármelyik nenn zetet állíthatta volna velünk egy csatasorba; ezt mint kedvező jelet, biztató fordulatot köszönthettük volna. A törökök fegyverbarátsága erős, nagy eseményekből sar- jadzott rokonszenvnek, testvéri érzésnek lángját lobbantja magasra. A régmúltban, évszázadok előtt ellenségek voltunk, — azután egyre erősebb, komolyabb lett a török-magyar vonzódás. Az uto'só évszázadban pedig különösen erőssé tette a testvériséget a közös sors, amelyben a törököknek, nekünk is volt részünk és most újra rank jutott: az oroszok elleni harc. A török földben pihent, nemrégiben felhantolt magyar koporsók, szent hamvak őrizői hirdették a török-magyar barátság legrégibb nyomait. Thököly Imre és Zrínyi Ilona sírjai Nikodémiában, II. Rákóczi Ferenc fejedelemé Rodostóban. Tudvalevő, hogy a fejedelemnek maga a szultán ajánlotta föl vendégszeretetét. Á passzarovici béke után követelték Rákóczi kiadatását, de a szultán megtagadta A rodostói “magyarok utcája” a törökök barátságától, tiszteletétől volt övezve és ugyanez az érzés illette sírjaikat, amig a nemzet kegyelete a hazai földbe nem hozta földi maradványaikat. De különöesn élénken nyilatkozott meg a két nemzetnek egymáshoz való hajlandósága a szabadságharcot követő emigráció alatt. Kossuth Lajos maga is török földre szállt, amikor a hazától végbu- csut vett. Yiddinnél a szultán követei fogadták és kisérték Sumlá- ba. A portától Kossuth Lajos kiadatását is követelték, de a szultán ezt megtagadta. Kossuth békében és háborítatlanul maradt a török földön, amig ismeretes körútját az angol földön és később Amerikában megkezdte. A magyar szabadságharc három hős tábornoka: Amurat pasa, Izmail pasa és Kursid pasa néven szerepel a török hadi krónikákban, nem kisebb vitézséggel küzdve a félhold seregeiben, mint idehaza. Amurat pasa: Bem József, az erdélyi magyar csapatok tüneményes Bem apója volt. Mikor a magyar szabadságharcot leverték, Törökországba ment és várt az alkalomra, hogy újra az arabok ellen harcolhasson. Erre alkalma is lett és az arabok elleni harcban, mint Amurat pasa Aleppo kormányzója lett és Szíriában halt meg. Izmail pasa: Kmetty György tábornok volt. Az első orosz-török háborúban az anatóliai hadosztály parancsnoka volt, aki 1855-ben a Karszt várát vitézül védte Mura- wien orosz tábornok ellen és ugyanez év szeptember 5-én a Tak- nan hegyek között 30,000 főnyi orosz sereget vert meg. Kursid pasa: Guyon Richard tábornok neve, amikor az izlám hadseregébe lépett. Ezzel a névvel és ebben a minőségben Damaszkusz főparancsnoka lett és Anatoliábaa küzdött az oroszok ellen. Egyébként maga Klapka György tábornok is részt akart venni az orosz-török háborúban. A háború kitörése idején jelentkezett Konstantinápolyban, de mivel képességeinek megfelelő pozíciót nem tudtak neki adni, elutazott és Beámba költözött. A magyar tábornokok hőstettei, az oroszok elleni közös gyiilölség még közelebb hozták a magyarok szivét a törökökhöz. Emélkezetes, Európaszerte feltűnést keltett megnyilatkozása volt ennek, ami kor Abdul Kerim pasának, aki 1.876-ban a szerbeket Alexináenál megverte, a magyar ifjúság diszkardot vitt Konstantinápoly- ba. A diszkardot vivő küldöttség tagjai közül néhányan ma is élnek, közöttük Barabás Béla; tagjai között voltak: Tóth Béla, a később Efendi névvel Írott gyö nyörü írásaiban szólaltatta meg a Pátri, a képviselőház népszerű te- törökök iránti rokonérzését, Szűcs rembiztosa és mások. Magát Abdul Hamid szultánt is annyira föllelkesítette a diszkardot hozó küldöttséget, hogy kedvükért a Konstantinápolyban őrzött Corvinek- nek, Mátyás király kincseinek 12 kötetét a Magyar Nemzeti Múzeumnak adományozta. Abdul Kerimnél nem kevésbbé ünnepelt név volt Magyarországon Oz mán pasának, plevnai hősnek neve. De nemcsak a hadvezérek és katonák révén erősödött ez a tradíció. Barátsággal fogadta a török a fiatal magyar tudort, Yámbéry Ármint, akit Resid effendivé tét, tek, hogy a török névvel biztosabban folytathassa vándorlásait a keleti földeken. És nagy tisztességet szerzett a magyar névnek Széchényi Ödön pasa, aki 1874-ben a török tűzoltóság katonai szervező sével tette magát értékessé. És félreérthetetlenül a törökök mellett nyilatkozott a magyarok rokonszenve a balkáni háború idején. A rokonszénv csak platonikus volt, épp úgy, mint Berchtold külügyminiszter igyekezete a balkáni statusquo föntartása körül, a többi nagyhatalmak erősebbek, Ausz- tria-Magvarország pedig túlságos békeszeretetében kerülte a fegyveres beavatkozás alkalmát. Most azonban eljött a harc k ideje, reánk is, a törökökre is. Újra az orosz ellen harcolunk, mint a régi háborúink közös hősei. Az érzések. az érdekeknek közössége bizonyára nemcsak a lelkesedést sokszorozza meg, de hevesebbé és szivósabbá teszi a küzdelmet minden magyar és török katonánál. A mostani háborút pedig nem a tömegek döntik el, hanem a csatamezőn küzdő katonák bátorsága. lelkesedése és öntudata. A török, a mohamedán katona pedig tudja, hogy az orosz, a régi ellenséggel szemben most jött el a döntő leszámolás ideje! A CSERNOWITZI RÉMNAPOK. Csernowitz város kiürítése a legnagyobb csapás volt, mely az crosz politikát ez idő szerint érhette. Az oroszok ugyanis a háború elején pökhendi hangon hirdették, hogy Galíciát és Bukovinát annektálni fogják. A pillanatnyi siker, úgy látszik, egészen el- vakitotta az oroszokat. Amikor Repta Vladimir metropolita-érsek a város kulcsainak átadása alkalmával a város lakossága számára kíméletet kért, az orosz csapatok parancsnoka ezt megígérte, de hozzátette: — Kérem, mondja meg mindenkinek, hogy Csernowitz örökre Oroszországé marad! Az oroszok tényleg igyekeztek, hogy Bukovinában egészen házilag berendezkedjenek. Weisscl berger polgármester és a községtanácsosok helyére, akiket eleinte állásaikban meghagytak, később azonban mint túszokat Oroszországba internáltak, másokat neveztek ki. A polgárőrséget, mely mintegy három hétig általános megelégedésre működött, megszüu tették és orosz rendőrtisztviselők vezetésével orosz egyenruhás rend őrséget szerveztek. Minduntalan uj meg uj hirdetményeket ragasztottak ki. Az egyik hirdetményben Coreinoff kormányzó felszólítja a lakosságot, hogy hagyjon föl az orosz hadseregek ellen való ellentállással és mindenki szolgáltassa be fegyverét. Ez a hirdetés többek között a következőket is mondja: “Az osztrák-magyar hadsereg verve van és nem hozhat már nektek segítséget. Az orosz kormány gondoskodni fog rólatok, ha hűséggel szolgáltok az orosz e'rnak ” A közönség azonban nem igen bízott az ígéretekben, hanem tömegesen menekült. Miután Bukovina és Magyarország I öz'Stt az összeköttetés megszűnt, a legtöbben Burdujenin és Predeálon át menekültek. Különösen az erdélyi városokban volt sok menekült. A legtöbbet itt is a zsidóság szenvedett az orosz uralom alatt. Attól tartottak, hogy a nagy ünnepek al- kalmávól Csernowitzban is rendeznek pogromot. Repta érsek magához kérette a zsidó hitközség vezetőit és azt tanácsolta, hogy a zsidók mondjanak le a zsinagógák tömeges látogatásáról, hanem végezze mindenki otthonában az imát. A zsidók meg is fogadták a bölcs tanácsot és igy elmaradtak a zavargások. Csernowitz városában egyébként a gazdasági helyzet a legkedvezőtlenebb. Az utolsó napokban a lakosság már élelmiszerekben szenvedett hiányt. Több polgár, akik a kiadott rendeletekről megfeledkezve, az orosz hivatalnokokat nem köszöntötték kalapemeléssel, letartóztattak. Az oroszok kivonulása tehát eszerint érthetően megváltást jelentett a cserno- witziakra nézve.
