Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1914 (15. évfolyam, 1-51. szám)

1914-12-05 / 48. szám

48. sz. 1914 December 5. AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 3. ÖRÖMHÍR. 1914 december 13. A NAGY MISSZIÓ. Máté ev. 28:16—20. Aranyige: “íme én tiveletek vagyok minden napon a világ végezetéig.” (Máté ev. 28:20.) BIBLIAI SZÖVEG. A tizenegy tanítvány elméne Galileába, a hegyre, ahová Jézus rendelt vala őket. És mikor megláták őt, leborulá- nak előtte; némelyek pedig kétel- kedének. És hozzájuk menvén Jézus, szó- la nékik, mondván: Nékem ada­tott minden hatalom mennyen és íöldön. Elinenvén azért, tegyetek tanit- ■' ányokká minden népeket, m g- keresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Léleknek nevé­ben. Tanítván őket, hogy megtartsák rninazt, amit én parancsoltam nék- tek: és ime, én tiveletek vagyok minden napon a világ végezetéig. Amen! MAGYARÁZAT. A keresztyén jellemnek legfon­tosabb vonása az, hogy amint is­meri Isten törvényét, kijelentéseit, Jézus példáját, az ő váltságát, Is­ten vezetését, úgy nem marad meg azok puszta ismereténél, de ma­gáévá teszi azokat, — mint jelle­me alkotórészeit, közvetlen ta­pasztalattá változtatja. így e pa­rancsolatok párosulva az értelem­mel, tettekben, gyakorlati keresz­tyén életben gyümölcsöznek. Jézus életét arra áldozta föl, hogy az emberek közt élve, köz­vetlen tanítással, ébresztgetéssel, buzdítással, bizonyságtétellel, sőt legapróbb tetteivel is, valósággá változtassa az Igét. Céltudatosan haladt célja felé. Hiszen gyermekkorában figyel­meztette szüleit hivatására: “Nem tudjátok, hogy nekem az Atya dol­gaiban kell foglalatoskodnom?” Tanítványaiban szintén meny- nyei erővel nyilatkozott meg a cél- tudatosság az Ige életté való vál­toztatásában, Bennök Isten maga éle már, mikor Mesterök eltávo­zott körükből. Mikor pedig ismét megjelent feltámadása után kö­zöttük, akkor is munkára, kitar­tásra buzdította. “Teljes hatalom adatott nékem mennyen és földön.” E hatalom tireátok száll, min­denkire, kik az Ur ügyéért harc­ba szállnak. “Azért menjetek el, tanítsatok minden népeket... Tanítván őket, hogy megtartsák mindazokat, me­lyeket én parancsoltam néktek. íme, én tiveletek vagyok min­den napon a világ végezetéig.” Igen sok keresztyén embernek hibája az, hogy Isten törvényének ismerete mellett is, valamint jó igyekezete dacára, nem tud valódi keresztyén életet, olyant, melyet Jézus kíván, élni. Még többen van­nak azok, kik jó keresztyének bár, de keresztyénségök nem árad má­sokra, szeretetök, tiszta életöc gyümölcsözni nem tud. Isten csak­úgy ant szivükben érzik. El is in­dulnak munkálkodni. De az első visszautasítás, egy fagyos mosoly, megszégyenítés visszariasztja gyönge lelkűket, megtöri akara­tukat, visszahúzódnak, mint a re­mete a magány csöndes, elhagyott világába. Szent érzelmeik szivük rejtett titka marad, életük nem világit, lelkesedésük nem lobbant- ja lángra környezetét. Ha emberi hivatásunknak meg akarunk felelni, ha keresztyéni kötelességeinkhez hívek akarunk maradni, akkor Isten mási” paran­csának is eleget kell tennünk: .tel­jesítsük kötelességünket, munkál­kodjunk. A föld gyomrában nyugvó vas­kő csak akkor bir értékkel, ha a szorgrlmas bányászkezek átadják a kohónak honnan formálható anyag alakiában ezer hasznos tárgy készítését teszi lehetővé. Az álló tó legtöbbször csak kárt jelent helyfoglalásával, mig a se­bes vizii patak vagy folyó vidékek gyárainak gépezetét mozgatja, mindenütt áldása környezetének. A keresztyén jellemnek két ol­dala van. Egyik az első, egyéni k^resztyénség. mely a lelket tö­kéletesíti, üdvözíti, s a másik a keresztyén munkálkodás. “Tervetek tökéletesek!... Men jetek el, tanítsatok minden népe­ket !... Én tiveletek vagyok. ’ ’ Mindazok, kik előfizetésüket megújítják, vagy előfizetnek, tel­jesen INGYEN kapják meg az 52 oldalos diszes emléklapot. A jubileumi nagy szám ára 25 cent. Vegyes hírek. Másodszor is német fogságban. Bizonyára az egész világon kacaj­ra .Lakasztja az emoereket az' á mulatságos história, amely egy k.s na tarszexi bajor-sváb városkában < sete meg az ottani helyt újsággal, amely nem kisebb szenzációval lepte meg olvasóit és a városka la­kóit, mint hogy egy óriási francia vereséggel kapcsolatosan egy egész francia" hadsereg s vde együtt Bazaine marsall fogságba jutását is jelentette be. A komi­kus esetnek — mint azt a Münche­ner Neueste Nachrichten írja — a következő előzményei vannak: A Vogézekben dúló ádáz harcok alatt végül győzelemre jutottak a nemet seregek. Volt persze öröm, diadalmámorban úszott az egész németség. A kis bajor-sváb újság is ki akart tenni magáért s a di­csőséges győzelem alkalmából cik­ket akart Írni a győzelmes csati­ról, összehasonlítva azt az 1870—-. 71-iki háború harcaival. E végből a szerkesztő egy nagyobb nénit t . lapból kivágta egy vonatkozó cikk azon részét, mely a negyvennégy év előtti francia veszteségekről szólt, azt akarván megírandó c k-, kébe beleszőni, mivel nagyon ak­tuálisnak látszott közölni az ak­kori metzi kapituláció ebbeli ki­mutatását, hiszen a franciák tá­madása most is éppen Metz ellen irányult. Mikor aztán összeszedte és egy kutyanyelv-papirra felra­gasztotta megírandó cikkének ada tait, a szerkesztő nyugodtan tá­vozott, hogy megebédeljen s az-, rtón u.iult erővel fogjon a mun­kához. Valameivel utóbb bejött a kiadó, kéziratot zavarni és hogy hírek után tudakolódjon. Meglát­ta a szerkesztő asztalán a fe1 ra­gasztott kivágást, gyorsan átfu­totta, majd nekipirulva kiáltott föl: — Mégis csak hallatlan, hogy micsoda könnyelmű egy ilyen fia­tal szerkesztő! Egy ilyen hir — és ez itt fekszik a szerkesztői aszta­lon, mikor a közönség lázban ég és türelmetlenül lesi a hireket! — Ezzel hirtelen iront vett a kezébe, cimet irt a kivágott cikkrészlet fölé és rohant vele a szedőterembe. Fóiörával később a lap üzleti ki­rakatában. sőt az egész városban a polgárság elbámulva és meghatot- tan olvasta a következő újdonsá­got.: “Csata Metznél. A Metz és a Yogézek között folyó s már je­lentett na"y csata a franciák óriá­si vereségével végződött. Az egész megmaradt francia haderő fog­ságba jutott; 173.000 ember. 4000 titsz és 3 tábornok — köztük Ba­zaine marsai is — tette le a fegy­vert és került német fogságba.’’ Ez a Bazaine második fogságba jutásának kacagtató históriája s ezen kacag most Németország és a német sajtó, mulatva azon a na­iv tulajdonságon, mely sírjából rántja elő a s :erencsétlen francia tábornagyot, hogy még egyszer végiélje a kapituláció szégyenét és keserűségét és egye — fogságba jutva — a németek kenyerét. -- Ilyen dicstelen katasztrófát és szenvedést azonban még Bazaine — aki mégis csak katona és hősie­sen küzdő ellenfél volt — sem ér­demelt meg. A német k°tonák szive. A Black Watch-ezred egyik katonája, aki a new castlei kórházban fekszik sebesülten, beszélte, hogy amikor az Aisne melletti harcmezőn a se­bét kapta és órák hosszat hevert a halottak 1 ozöít teljesen tehetet- l nül. egy német katona jött hoz­zá, aki a rettenetes tűzben a leg­nagyobb gonddal foglalatoskodott vele és sebeit a nála levő kötsze­rekkel bekötözte. Amikor a német katona dolgát végezvén, távozni akart, golyó érte és holtan terült el. Egy másik sebesült angol ka­tona ezeket beszélte: a soisoni üt­közet után súlyos sebbel a csata­téren maradt. Mellette feküdt se­besülten a Northhamptonshire- ezred egyik fiatal katonája. Evy német gyalogos .megitatta saját kulacsából és gyöngéd szavakkal próbálta esititani a sebesültet, aki lázas deliriumában folyton ezt ki­áltozta: “Anyám, hol vagy?” A német katona, mintha megértette volna e szavakat, lágyan simogat­ta a sebesült homlokát és amikor az utolsót sóhajtott, könyezve le­fogta szemeit. PÉNZT most már küldhet az óhazába Rendben ki lesz fizetve. AZ ÁR UGYANAZ, MINT EDDIG. Küldje a pénzt erre a címre: Emil Kiss bankár 133 SECOND AVENUE, NEW YORK. ALAPÍTVA 1898-BAN.

Next

/
Thumbnails
Contents