Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1914 (15. évfolyam, 1-51. szám)
1914-11-07 / 44. szám
44. sz. 1914 November 7. AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 3. * GYERMEKEKNEK. * TÓBI. Soha olyan okos madarat még én az életben nem láttam, mint a milyen a Tóbi volt. Nem hiába, hogy a papok hollója volt, tudott is az kádenciát mindenre. Mikor a püspök hintója begurult a barátok házának gyepes udvarára, akkor a Tóbi befogta a félszemét, felreszegte a nyakát és sunyi alázatossággal mormogta: •— Urak a papok, urak a papok, urak a kapok. Hanem ha katona ment el az ablak alatt, akkor olyanokat rikkantott, hogy csak úgy kongott bele a boltozatos folyosó: — Kard, puska, sarkantyú, tyu- tyu-tyu-tyu-haj! A levélhordónak is majd csak olyan a gúnyája, mint a katonának, de annak a tiszteletére mégse rendezett bálát a Tóbi. Annak csak annyit mondott nagy leereszkedéssel : — Krumpli az ebéd. Ebből is látszik, hogy mennyi esze volt a papok hollójának. De tett 5 arról még különb bizonyságot is. ' Tótiínak igazság szerint az volt a hivatala, hogy a nagy ebédlő-teremben összefogdossa a legyeket. Reggeli után beeresztették s ad- die vadászhatott odabenn, mig déllien az öretr Mátvás tisztelendő reá nem nvitotta az aitót. Akkor aztán odaugrott annak a vállára s nawot cnpnn.ntot.tt a horgas csőrével. TTgy hangzott az. mint mikor a boros üvegből kihúzzák a dugót. ~ Az öreg Mátvás tisztelendő pedig ilvénkor nevetve me»konogtat- ta a Tóbi begyét az uiia bütykével : — finnen száz. Tóbi derék fin. Tóbi erre fölrennent, elfogta n százegvedik legvet is s azzal addig várakozott, mig csak a szakács neki is meg nem terített az ablak- párkán von. Akkor aztán annak a marába nyomta a legyet: — Nekem a hús is jó. No, az meg is látszott rajta. A tokája megnőtt, bársonytolla nekifényesedett s úgy kell lenni, hogy még az eszét is kifényesitette a nagy jó mód. — Ejnye, — gondolta magában Tóbi, — az ilyen magamfajta tudóshoz tán em is egészen illik a légvfogdosás. Hiszen Mátyás tisztelendő sem fogdos legyet, pedig neki még nagyobb a tokája. Az lett biz abból, hogy a Tóbi utoljára az egész délelőttöt keresztül szunyókálta az ebédlő hűvösében és «oda se nézett a legyeknek. Csak déli harangszókor fogott ki egyet a pókhálóból s azzal röppent oda Mátyás tisztelendő ele: — Éppen száz. Tóbi derék fiú. Az öreg tisztelendő ijedten csapta össze a kezét. Ilyen csuda nem volt följegyezve az ő bölcs könyveiben. Le is kapta a feje búbjáról a kis fekete sapkát és alázatosan meghajtotta a fejét Tóbi előtt: — Szolgája vagyok az urnák! Attól fogva Tóbinak is az asztalon terítettek s fölmentették a hivatalviseléstől. Járhatott-kelhe- tett amerre neki tetszett s gubbaszthatott napszámra a kőkerítés tetején. Az emberek az utcáról fölintegettek hozzá s nevetve .tnakodtak rajta: — Ugyan min töri már megint a fejét a napok hollója? Hát biz az azt eszelte ki, hog\ egy szép nyári nap délután búcsút vett a kapufélfától. — Nini, — gondolta magában — h.i‘ érdemes nekem ezt a nagy : ido.rnrvomat eltemetni ebben az creg házban? Nem többet ér az, ha elviszem az atyafiak közé az erdőbe? Úgy lehet, HollÍrországban mindjárt királyt csinálnak belőlem. TIo1 lóország nem éppen messzi volt a Tarátok házához. Tóbinak ugyan nehezére esett odáig repülni, mert a tudós élet ellustitotta egy kicsit, de azért behallatszott amikor elkiáltotta magát: — Éppen száz. Tóbi derék fiú. Biz ez el kellett mondani vagy tízszer, mire összaverődött a hollók országgyűlése. Jöttek mindenfelől nagy szárnysuhogással és meg lepték az öreg tölgyet, amit a Tóbi trónusának választott. A fiatalabbak nagy kíváncsisággal károgták körül, de az öregebb hollók gyanakodva néztek rá: — Ki ez, mit akar? — surolgot- ták a csőrüket az ágakhoz. No, a Tóbi nem sokat kérette magát. Egyszerre kimutatta minden tudományát. — Urak a papok, urak a papok, Tóbi derék fiú. Kard, puska, sár kantyu, tyu-tyu-tyuhaj! Krumpli az ebéd. Tóbi derék fiú! — Kár, kár, — szólt közbe mérgesen egy félszemü öreg holló. — Kár, hogy hollóul nem tud. — Csak a ruhája holló ennek, —- rikoltozott a másik s odakapott hirtelen a Tóbi dolmányához, — ugyan benne felejtette-e a tüt a szabó. — Kár, kár, — zúgott az egész országgyűlés s úgy meglepték szegény Tóbit, mint a legyek a mézet. Az meg sergett-forgott a jámbor f, kínjában a maradék tudományát is elővette. Mikor a legmérgeaebb atyafia a farkából szedte ki a tollat, büszkén kiáltotta el magát: — Nekem a hús is jó! „ Nem ért az sémit. Az atyafiak még jobban nekidühösödtek s bizony tisztára szétszedik, ha szárnyra nem kerekedik előlük. így is nyomában voltak, űzve, vágva egész a papok kertjéig s csak akkor rebbent szét a hollófelhő, mikor Mátyás tisztelendő közébe durrantott a seregély-ijesztővel. Csúnyán megtépázva ért haza a tudós Tóbi s ijedtében minden tudományát elfelejtette. Hollóul azonban megtanult. Azóta csak annyit tud mondani, hogy: — Kár, kár__ A többit már magában gondolja. Azt, hogy milyen kár volt ő neki királyságra vágyakozni. Ha megmarad jámbor tudósnak, azóta nagyon fölvitte volna Isten a dolgát. ő csipne bele a lába szárába rossz diákoknak.--------0-------Mértékletessé^! fogadalmi ivek. A keresztyén hitéletet megtisztítani célzó buzgó lelkipásztori munkálkodásban sikerrel és eredménynyel használhatják az Ur szolgái azokat az ügyesen szerkesztett, diszes kiállítású Mérték- letességi Fogadalmi Iveket, melyek darabonként 1 centjével, vagyis csupán a postakölség felszámítása ellenében lapunk kiadó- hivatalában is kaphatók. — Ne nézzük közönyösen, hogy -a mér- tékletlenség az iszákosság mint tesz tönkre testileg, lelkileg egyházunk tagjait és dönti nyomorba a családokat. Olvasóink gyakran változtatják lakhelyüket a nélkül, hogy ezt nekünk bejelentenék. így nemcsak hogy a lapot nem kapják meg, de nekünk is felesleges kellemetlenséget okoznak a postahivatalnál. Különösen a clevelandi és brid- geporti osztályok miatt sok a za var. Felhívjuk tehát lapunk elő, fizetőit, hogy minden lakhely változtatásukat levelező lapon kiadó- hivatalunkkal (New York, N. Y. 454 E. 116th Street) tudassák, azokat pedig, kiknek mint egyesületi tagoknak jár a lap, hogy uj lakásukról az osztály titkárát vagy minket értesíteni szíveskedjenek. AZ AM. M. REF. LAPJÁNAK kiadóhivatala.
